A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 9:1-8
„És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne. A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.”
Textus: Mt 9:2b
„Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Bár Jézust sokan veszik körül – de sokan távol vannak tőle → még rászorulók is. Van, aki tud jönni, van, akit vezetni, van, akit hozni kell.
Mai igénk egy ilyen esetet mond el → hogy tanuljunk belőle →s te is hasonlóképpen cselekedjél!
Gutaütöttet hoznak, magatehetetlen embert → mert nem törődtek bele nyomorúságába. Nem azt mondták: lám, ilyen az élet, a sors → hanem keresték a változás, a gyógyulás lehetőségét → bíztak, hogy megtalálják → és megtalálták Jézust! A gyógyuláshoz kell a bizodalom, úgy a beteg, mind hozzátartozói részéről → mert anélkül csak feladás, beletörődés van! Aki nem keres, nem is talál!
A történetben nincs nevesítve, hogy kik hozták a beteget: családtagok, rokonok, szomszédok, barátok? De olyanok, akik készek voltak »áldozni« a másik nyomorúságára, az abból való szabadulásra. Hová menjünk? → Jézushoz vitték! Biztosan voltak nekik is gondjaik, de látták, hogy a beteg dolga sürgősebb, számára mielőbbi segítség kell. A hordozók készek voltak önmagukat megelőzni, bizodalommal, hogy nem hiába teszik meg az utat, megoldásra, gyógyulásra jut társuk! Bizodalommal, hogy ők maguk sem szenvednek kárt, sem nevetségessé nem válnak. Bizodalmuk → hitük! Jézus azoknak – a hordozóknak – hitét látva, „monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Addig őérette – a gutaütöttért – bíztak hordozói, mostantól már neki is bíznia kell! Bízni Jézusban – önmagáért → hogy bízhasson másokért is!
Testvéreim! Mi hogyan bízunk? Hozunk – vagy hoznak? Ha egykor hoztak – hoztunk-e már mi is? Hozni kell – küldeni nem elég, nem hatásos! Valahova lehet küldeni, de Jézushoz csak hozni, vezetni!
Bízzál – megbocsáttattak a te bűneid → a hordozók hitéért! De most már az ő bizodalmán múlik → megmarad-e, vagy újra vétkezik!
Megbocsáttattak. Befejezet, tény. Nem: bízzál → s majd, egyszer, valamikor megbocsáttatnak! Már megtörtént.
Gyógyulást keresett – bűnbocsánatot kapott. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Jézus nem a tüneteket kezeli – hanem az embert újítja, tisztítja, gyógyítja meg! „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Rm 6:23) A bűn távol tart, távolra visz Istentől – kiűzet a Paradicsomból! Isten közelségében nincs fájdalom, éhség, halál. Jézus nem a betegséget, hanem az embert »kezeli« →magához fogadja, hogy szabadulása legyen annak bűnei súlya alól → „Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak.” (Péld 3:8) Jézus nem megtisztító eljárásba kezd, nincs semmi hókusz-pókusz! „Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.” Mi valamit próbálunk adni, valami csodaszert, ami gyógyulást ad! Jézus nem ad, hanem elvesz! Elveszi bűneit → ami beteggé teszi az embert! A gyógyulás, az élet kulcsa: a bocsánat!
Testvéreim! Jézus szava hozzánk is szól, mi is megszólítottjai vagyunk! Megbocsáttattak → Bízzál! Sokan kételkedtek, csodálkoztak akkor: Káromlást szól, hiszen kicsoda Ő, hogy a bűnöket megbocsássa! Nem volt itt bűnért való áldozat!
Ma is vannak kételkedők: van-e számomra bocsánat? → éppen kételkedésük akadályozza őket abban, hogy bízzanak, hogy Jézusra bízzák magukat, megnyissák előtte szívüket, hogy irgalmára hagyatkozva kegyelmének részeseivé lehessenek!
Van-e hatalma Jézusnak? Ez sokak számára kérdés volt akkor, sokak számára kérdés ma is → de nem azok számára, akik már részeseivé lettek szabadító szeretetének! „Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.” Nem valami küldetés terhét rakja Jézus a meggyógyítottra → hanem: eredj haza! Eredj azok közé, akik látták életed mindenapjait, akik tanúi voltak nyomorú betegségednek, mert ott már puszta jelenléted is prédikál Isten szabadító hatalmáról!
Gyógyulásunk, megújulásunk, életünk azon áll vagy bukik: Bízunk-e abban, hogy Jézusnak van hatalma ma is! Bízunk-e abban, hogy hatalmát nem ellenünk, hanem megtartásunkra, megmentésünkre fordítja? Ha bízunk Őbenne – jövünk és hozunk Őhozzá, hiszen sokaknak van szüksége ma is gyógyulásra, szabadulásra!
Most azt mondja nekünk: eredj haza! Eredj haza, Őbenne bízón, iránta hálatelt szívvel – hogy újra tudj jönni → másokat hozva magaddal, s így munkása légy kegyelme áradásának! Hazaküld, hogy engedd láthatóvá lenni magadon irántad való szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét! S ha kérdezik: e gondokkal teli világban hogyan simul ki arcod, mitől tudsz mosolyogni, elég annyit mondanod: gyere velem, elviszlek magammal!
Ma itt vagy, hallod: Bízzál! S bízó hittel holnap kit hozol?
Ne felelj. Tedd! A tettek szebben beszélnek! Ámen.
„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál,
és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” (1Tim 6:12)