csecsy.hu

„Logos” azt jelenti: Ige. A negyedik evangélium Jézust „logos”-nak, Igének nevezi. De mielőtt ehhez e szó speciális jelentését megvizsgálnánk, előbb az újszövetségi általános használatával foglalkozunk. Valaha az egyik legismertebb görög szó volt.

„Ho logos” — az Ige csaknem hasonló jelentésű a keresztyén üzenettel. Márk mondja, hogy Jézus a sokaságnak az „Igét” hirdette (Mk 2,2). A magvető példázatában a mag az Ige (Mk 4,14). Pálnak apostol és barátainak a munkája volt az Igét hirdetni (Acta 14,25). Ezt az üzenetet többnyire Isten Igéjének nevezték (Lk 5,1; 11,28; Jn 10,35; Acta 4,31; 6,7; 13,44; 1Kor 14,36; Zsid 13,7), olykor az Úr szavának (Igéjének) is (1Thess 4,15.2; Thess 3,1) és egyszer Krisztus Igéjének (Kol 3,16). A görög birtokos eset lehet szubjektív vagy objektív. Az említett versekben szubjektív az Ige, amint Isten adta, az Úr adta és Krisztus adta. Ha objektív, akkor a jelentése: a szó, ami Istenről, az Úrról és Jézusról beszél. Mindkét jelentést tartalmazzák az idézett helyek. Amikor a keresztyén üzenet, a „ho logos” — az Ige Istentől jön, az nem emberi vívmány, hanem Isten ajándéka. De Istentől is tudósít, mert az ember magától nem tudhat Istenről.

Nagyon jelentős, hogy az Igét, a „logos”-t a keresztyén üzenet jelölésére használták. Ezáltal kapja ezt a jelentését: elmondott hír, amit nem lehet könyvből tanulni, hanem ezt az embereknek szájról szájra kellett elmondani. Papias, egy keresztyén író a 2. századból, azt mondta, hogy ő többet tanult az élő beszédekből, mint mindenféle könyvekből.

A keresztyén üzenet sokkal inkább élő példa, által terjedt, mint a nyomtatott vagy írott szavak által.

1. A „logos”-nak meghatározott funkciója volt.
   1. Az Ige irányít (Jn 12,48). Egy régi katekizmus azt a kérdést teszi fel, mi történik, ha a benne közölt igazságot nem veszik figyelembe. Így szól a felelet: kárhozat következik, ami annál nagyobb lesz, mivel az olvasó azt olvassa és mégis megveti. Az igazságot megtapasztalni nem csak előjog, hanem felelősséggel is jár.
   2. Az Ige tisztít (Jn 15,3; 1Tim 4,5). Tisztít a gonosz leleplezése által és a jóra való útmutatással. Megdorgálja a téves cselekedetet és bátorítja az igazság gyakorlatát. Tisztít negatív értelemben, azáltal, hogy a régi hibákat megszünteti (eltávolítja), tisztít pozitív értelemben az új, jó tulajdonságokra való bátorítással.
   3. Az Ige hitet teremt (Acta 4,4). Senki sem hiheti a keresztyén üzenetet, mielőtt azt hallotta volna. Az Ige az embereknek alkalmat ad a hitre. Minden embernek, aki az Igét hallotta, kötelessége, hogy másoknak is lehetőséget adjon arra, s azáltal ők is hinni tudnak.
   4. Az Ige előidézője az újjászületésnek (1Pt 1,23). G.K. Chestertonnak mondata találóan jegyzi meg: „Bármi legyen is az ember, nem az, aminek rendeltetése szerint lennie kellene.” Annyira radikálisan meg kell változnia, hogy ezt a változást újjászületésnek nevezhetjük. Ezt a hatalmas újjáteremtést az Ige munkálja.
2. Ha meggondoljuk, hogy mit mond az Újszövetség az Igével kapcsolatos magatartásunkról, akkor el kell ismerjük, milyen fontos ezt a szót pontosan tanulmányozni.
   1. Az Igét hallani kell (Mt 13,20; Acta 13,7.44). A keresztyén ember kötelessége hallgatni, hallását élesíteni, hogy ezáltal Isten üzenetét a sok más hangtól a világban meg tudja különböztetni. Soha nem tanul meg megkülönböztetni, ha nem tanul meg igazán hallgatni.
   2. Az Igét, „ho logos”-t meg kell érteni (Lk 8,13; Jak 1,21; Acta 8,14 stb.). Van tehát olyan hallás, ami csak külsőlegesen történik. Vagy elengedi a szavak áradatát és amit hallott, az nincs ráhatással, vagy odafigyel, de elutasítja azt, mert nem akar azzal foglalkozni. Az embernek nemcsak hallani kell a keresztyén üzenetet, hanem szívére venni és bensőleg feldolgozni.
   3. Meg kell az Igét tartani (Lk 8,13). A görögök egy melléknévvel jelölik az időt, amely azt jelenti: „az idő, mely minden dolgot kitöröl”. Az ember hall valamit, bizonyos ideig meg is tartja, de azután az idő által kitörlődik. A keresztyén üzenetnek tudatosan meg kell maradnia az emlékezetben. Annak állandóan jelen kell lennie, arra gondolni kell, ezáltal a miénk és nem veszítjük el.
   4. Az Igében meg kell maradjunk (Jn 8,31). Minden embernek van ötlete, gondolata, melyben és amely szerint él. Ezek határozzák meg létét. A keresztyén embernek meg kell tennie Krisztus üzenetével és aszerint kell élnie.
   5. Az Igét meg kell tartani (Jn 8,51; 14,23; 1Jn 2,5; Jel 3,8). Az isteni üzenet nemcsak valami, amit mi az értelmünkkel felfogunk, hanem az meghatározza életünk irányát is. Az nemcsak egy felismerés, melyről elgondolkozunk, hanem etika és törvény, melynek engedelmeskedni kell.
   6. Az Igéről bizonyságot kell tenni (Acta 8,25; Jel 1,2). A keresztyén ember élete az Úr üzenetének tanúbizonysága. Úgy bizonyíthatjuk, hogy az Igét elfogadtuk, ha aszerint élünk. Minden társadalmi rendben a keresztyénnek erre a tanúbizonyságra készen kell lenni. Egész élete és cselekedetei ki kell fejezzék: én tudom és tanúsítom, hogy ez az üzenet igaz.
   7. Az embernek szolgálnia kell az Igét (Acta 6,4) s ez kötelességeket ró ránk. Az ember azt nemcsak önmagára vonatkoztatja, hanem hő vágya lesz, hogy azt másoknak is átadja. Nem csak az ő saját lelke van az isteni gazdagságban, hanem készen kell állnia arra, hogy egész életét az Ige elterjesztésére odaszánja.
   8. Az Igét hirdetni kell. Itt különösen két szót kell használni. A 2Tim 4,2 a „keryssein”-t használja. Ezt a szót a hírnök tevékenységére használták. Az Acta 15,36 és 17,13-ban a „katagellein” igét találjuk, amit a hivatalos felsőbbség hirdetésére használtak. A proklamációnak tekintéllyel és bizonyossággal kell történni. A keresztyén üzenetet is hasonló módon hirdetik. Nem lehet saját ötletünket belevinni, hanem ezt mondjuk: „így szólt az Úr”.
   9. Az Igét őszintén kell hirdetni (Acta 4,29; Fil 1,14). Már régebben egy könyvet adtak ki, melynek címe: „Nincs több mentség” (bocsánat). Netán nagyon igyekvők voltunk, félúton a világnak elébe mentünk, a keresztyén üzenetet nagyon is a világhoz igazítottuk, meggyengítettük, hogy kevésbé kihívó legyen és ugyanakkor vonzóbban jelenjen meg. A „logos” hirdetése kompromisszum nélküli.
   10. A „logos”-t tanulni kell (Acta 18,11). Az üzenetet hirdetése után magyarázni is kell. A mai gyülekezeteknek egyik legnagyobb gyengéje, hogy a sokféle ember egyáltalán nem tudja, hogy tulajdonképpen mit is jelent a keresztyénség és mit követel tőlük a hit. A legnagyobb hibák egyike az igehirdetésben van. Ez abban mutatkozik meg, hogy az embereket nagyon gyakran felbátorítják arra, hogy keresztyének legyenek anélkül, hogy tanulták volna, mit is jelent tulajdonképpen a keresztyénség. A felvilágosítás a keresztyén üzenetnek lényeges része.
   11. Az Ige tettet követel (Jak 1,22). A keresztyén üzenetet nemcsak tanulmányozni és boncolgatni vagy beszélgető csoportokban kell tárgyalni. Ezt az üzenetet naponta át kell élnünk.
   12. Az Ige üldözést és szenvedést foglalhat magában (1Thess 1,6; Jel 1,9). Talán nem fogunk ebben az országban hitünkért meghalni, de minden esetre ezért az üzenetért élnünk kell. Ez nagyon is azt jelentheti, hogy a könnyű és kényelmes út és az Istennek tetsző helyes út között választhatunk.
3. Ha nekünk az Igével kapcsolatban kötelezettségünk is van, abból kétségtelenül hibák és mulasztások is keletkezhetnek.
   1. Lehet, hogy az ember az Igét, a „logos”-t nem hiszi (1Pt 2,8). Vagy nem ad hitelt az ember az üzenetnek, mert úgy gondolja az túlságosan jó, hogy igaz legyen, vagy nem szeretné igaznak venni, mert a mi régebbi életünket megítéli és bennünket meg akar változtatni.
   2. Az Ige, „logos” elvehető vagy elfojtható (Mt 13,22; Mk 4,15). Az élet kísértései, indulatok és szenvedélyek a keresztyén üzenetet elfeledtetik, miután hallottuk. Az élet tevékenysége, a gondok és a szórakozások az embert annyira lefoglalják, hogy az isteni üzenet megfullad, mert az már nem talál életteret magának.
   3. Az Igét el lehet rontani és meg lehet hamisítani (2Kor 2,17; 4,2). Ha valaki elkezd önmagára hallgatni Isten helyett, úgy az ő elképzelése az isteni üzenetről nem lesz kielégítő, vagy eltorzított lesz.

   Ha valaki elfelejti gondolatait és elképzeléseit Isten szava és Szentlélek által megvizsgálni, elferdített üzenetet hoz elő, mely tovább már nem Istennek az üzenete, hanem az övé. Az az ember, aki folytatólagosan így cselekszik, végül jobban szereti saját rendszerét, mint Isten igazságát.

   4. Az Igét erénytelenné is tehetjük (Mk 7,13). Nagyon könnyű az isteni törvényt elferdíteni és azt emberi magyarázattal eltakarni. Az egyszerűségét megkötöttségekkel, előfeltételekkel és magyarázatokkal nagyon komplikálni. Ha a keresztyén üzenetet olyan valaminek tekintjük, amivel az ember önmagát rendezheti, ahelyett hogy magát alávetné, hatástalanná tesszük.
4. Ha a keresztyén üzenet tartalmát az Újszövetségben kutatjuk, akkor ennek a hitnek a gazdagságát tanuljuk meg először helyesen értékelni. A „logos” szó az Újszövetségben hétszer fordul elő birtokos esetben, amely kifejezi, hogy tulajdonképpen miben áll az üzenet.
   1. A keresztyén igehirdetés az örömüzenet szava (Acta 15,7). Közlést ad nekünk Istenről, mely szívünket örömmel tölti el. Az igazi szeretet megtapasztalása az ember legnagyobb élménye. A keresztyén üzenet Istennek a szeretetét adja tudtul.
   2. Az isteni üzenet az igazság szava (Jn 17,17; Ef 1,13; Jak 1,18). Az egész élet az igazság keresése. „Mi az igazság?” — kérdi Pilátus gúnyolódó hangon, anélkül, hogy feleletet várna. Az élet mégis elviselhetetlen szilárd támpont és meghatározott mértékek nélkül. Krisztus üzenete az embert bizonyosságra juttatja.
   3. A keresztyén üzenet az élet szava (Fil 2,16). Képessé teszi az embert a puszta létezésből igazi életre jutni. Élet a legnagyobb értékét elérte és a teljes kibontakozásra és kiteljesedésre jut.
   4. Az isteni üzenet a megigazulás szava (Zsid 5,13). Megmutatja az embernek, hogy hol találja meg az igazi javakat és mik azok a javak. Az életének új értéket ad és képessé teszi, hogy az Istennek erejével azt elérje.
   5. A keresztyén üzenet a megbékélés szava (2Kor 5,19)ó Ennek lényege, hogy Isten nem ellenségünk, hanem a barátunk akar lenni. Nem Istennek kell irántunk kiengesztelődni, hanem mi engesztelődjünk ki Istennel. Az isteni üzenet legnagyobb ajándéka, hogy az Isten és ember közti elidegenedést eltünteti és lehetővé teszi a legmélyebb barátságot.
   6. A keresztyén üzenet az üdvösség szava (Acta 13,26). A megszabadítás szava megszabadítja az embert a gonosz kötelékéből, mely fogva tartja. Megmenti az embert a jogos büntetéstől, mely megilletné, ha Isten nem érvényesítené a szeretetét. Kiemeli az embert a halálos helyzetéből, örök élettel ajándékozza meg.
   7. A keresztyén üzenet a kereszt szava (1Kor. 1,18). Arról szól, aki értünk meghalt. Egy szeretet története, mely a legnagyobb áldozatra is kész volt és ugyanakkor megmutatta, hogy Isten nem szégyellte, hogy az emberen segítsen. A keresztyén „logos” szíve a kereszt.
5. Az Újszövetségben a „logos” szónak egy egészen különös előfordulása is van. János evangéliumának bevezetésében találjuk és tetőpontját a 14. versben éri el: „az Ige (”logos”) testté lett, közöttünk lakozott”. Ez egyike az Újszövetség legnagyobb kijelentéseinek, s nekünk már nagyon mélyen kell kutatni, hogy jelentőségéből valamit felfogjunk.
   1. Gondolnunk kell arra, hogy a „logos”-nak két jelentése van: szó és gondolat (eszme), melyek mindig összefonódtak egymással.
   2. Először ennek az elképzelésnek zsidó előtörténetét vizsgáljuk meg először. A zsidók azt gondolták, hogy egy szó több, mint egy hír, ami valamit kifejezésre juttat. Véleményük szerint egy szó eredményez valamit. Isten szava nem üres hang, hanem egy hatásos indíték. Már a teremtéstörténetben látjuk, hogy Isten szava tevékeny. Isten szólt: „legyen világosság” és lett világosság (1Móz 1,3). „Az Úr Igéje alkotta az eget”, „mert ő szólt és az megtörtént” (Zsolt 33,6.9). Isten szava azt viszi keresztül, ami neki tetszik (Ézs 55,11). Nem szabad elfelejtenünk, hogy a zsidók számára Isten szava nemcsak valamit kimondott, hanem valamit véghez vitt.
   3. Volt időszak, amiben a zsidók a héber nyelvet elfelejtették, helyébe az arám nyelv lépett. Így szükségessé vált a Szentírást arám nyelvre is lefordítani. Ezeket a fordításokat nevezték Targumnak. Az Ószövetség egyszerűségében Istennek emberi érzéseket, tetteket, reakciókat és gondolatokat tulajdonított. A Targum írói azt gondolták, hogy ezek nagyon emberiek. Ilyen esetben Isten nevének körülírását használták. Nem Istenről beszéltek, hanem Igéről. Pl. a Targum szerint a 2Móz 19,17-ben, amikor Mózes a népet kivezette a táborból, hogy az Isten szavával találkozzanak, ahelyett hogy egyszerűen Istennel találkoznának. Az 5Móz 9,3-ban Isten szava (”memra”) emésztő tűz. Az Ézs 48,13-ban azt olvashatjuk: „hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget”. A Targumban úgy hangzik: „szavam által (”memra”) alapítottam a földet és erőm által feszítettem ki az eget” (5.4). Emlékezünk arra, hogy a szó és az ős ok mindig össze van kötve egymással. A zsidó gondolkodásban van egy másik nagy fogalmom: a bölcsesség, „sophia”. Ez a szó leginkább a Példabeszédekben fordul elő. Bölcsesség által alkotta Isten a földet (Péld 3,13-20). A bölcsesség legszebb énekét a Péld 8-ban találjuk. Itt arról olvasunk, hogy a bölcsesség örök, a földet teremtette. Istennél volt már a teremtéskor.
6. A zsidó gondolkodásban tehát e két fogalmat találjuk, amelyek a Jézusról szóló elképzelések hátterét képezik, az Igét, az Isten „logos”-át. Isten szava nemcsak beszéd, hanem erő is. Másodszor lehetetlen az Igét és a bölcsességet egymástól szétválasztani. Isten bölcsessége hozta létre a teremtést és minden teremtményen áthatolt. Az első évszázadok végén a keresztyén gyülekezetek az elterjedésük problémája előtt álltak. Kezdetük a zsidóságban volt és most az üzenetet a görög világba kellett elvinni, amely a zsidó gondolkodás számára teljesen idegen volt. Goodspeed erről így ír: „Hogyan akar az ember egy görögnek — aki keresztyén szeretne lenni — felvilágosítást adni, hogy Jézus Krisztust, mint Messiást elfogadja?” Az ember nem tudja kikerülni az Ószövetség írásait, a kinyilatkozásokat és az ígéreteket. Nem lehet a krisztushitet másképp továbbadni, csak a zsidóság megismerése révén? A keresztyén hitet csak a zsidó szókinccsel lehet kifejezni? Az első század végén élt Efézusban egy ember, kit Jánosnak neveztek, aki ezt a problémát felismerte. Megtalálta a megoldást. A zsidók és görögök egyaránt ismerték a „logos” fogalmát. Ennek a fogalomnak, a görög hátterét akarjuk megvilágosítani, amire János a gondolatait felépítette.
   1. Kr.e 560 körül élt Efézusban egy görög filozófus, Herakleitos. Azt gondolta, hogy a világ folyékony, valami, ami állandó változásban van. Ha azonban minden állandóan megváltozik, hogyan nem lesz a világ káosszá? Az ő felelete: hogy minden dolog a „logos”-nak megfelelően történik. Ebben a világban értelem munkálkodik, ez az értelem Isten „logos”-a. A „logos” által van a világ, mint rendezett kozmosz és nem káosz.
   2. Ez a gondolat egy rendezett hatalmat vél a látható dolgok mögött, értelmet, egy „logos”-t, mely a világot uralja. Ez a gondolat izgatta a görögöket. Anaxagoras értelemről beszélt (”nous”), mely minden dolog fölött uralkodik. Platón úgy magyarázta, hogy az Isten a „logos”, aki a csillagokat pályájukon tartja és az évszakokat a maguk idejében hagyja előjönni. Különösen a sztoikusok — akik az Újszövetség idejében érték el tetőpontjukat –, képviselték ezt a gondolatot szenvedélyesen.

   Számukra ez az isteni „logos” minden dologban jelen volt. Az idő, az évszakok az árapályok, a csillagok pályáikon elrendezve a „logos” által. Ez a „logos” volt, mely a világnak értelmet adott.

   Maga az emberi ész is ennek a „logos”-nak egy kis része. „A bölcsesség nem más, mint az isteni szellemnek egy része, mely az emberi testben lakozást vett.” Így írta Seneca: a „logos” adott a világnak és az embernek helyes értelmet. Ez a „logos” nem más, mint isteni értelem.

   3. Ez a felfogás Philo által érte el tetőpontját. Ó egy alexandriai zsidó, aki célul tűzte ki, hogy legmagasabb zsidó és görög szellemi értékeket szintézisbe hozza. Számára a „logos” minden dologban benne van. Az ő értelmezésében minden ember az isteni „logos”-al rokon. A „logos” a főpap, aki a lelkeket Isten elé viszi. A „logos” a híd Isten és ember között.
7. Most már láthatjuk, miért használta János a „logos” szót, amikor azt az óriási kijelentést tette: „Az Ige testté lett.”
   1. Ő olyan fogalmakat használt, melyek a görögöknek a Krisztusban való hitet érthetővé teszik. Itt egy felszólítás van számunkra. János elutasította, hogy a keresztyén hitet egy túlhaladott zsidó gondolatformában hirdesse. Olyan fogalmakat használt, melyeket az emberek megértettek. Ebben a feladatban a gyülekezet nem vett részt a szellemi lustasága miatt, félelemből, hogy netán a régit elhagyja és tévtanítások áldozata lesz. Aki azonban új földrészt akar felfedezni, annak az ismeretlen tengerek veszélyét vállalnia kell. Abban az esetben, ha az emberekhez akarjuk vinni a keresztyén üzenetet, érthető nyelven kell elmondani. Pontosan ezt tette János.
   2. Egy elmélyített Krisztus-képet festett. Jézust „logos”-nak nevezte, s János két dolgot mondott róla. Először, hogy Jézus, Istennek a teremtő hatalma az emberekhez jött. Jézus nemcsak az ismeret Igéjét hirdette. Nem azért jött hozzánk, hogy valamit mondjon, hanem hogy valamit tegyen értünk. Másodszor: Jézus Istennek testté lett gondolata. Nagyon jól vissza tudjuk adni János szavait így: Isten gondolata emberré lett. A szó mindig egy gondolat kifejezése, és Jézus a tökéletes kifejezése Isten gondolatának az emberek számára. Azért jól tesszük, ha Jézus Krisztust mint „logos”-t, Isten szavát ismételten felfedezzük és újra hirdetjük.