2019 11 10 Decs

Csécsy István küldte be 2019. 11. 10., vasárnap, 19:48 időpontban
Download files:

Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében. Ámen.

Fennálló ének: 512. dicséret 1. vers: „Szólj, szólj hozzám, Uram, …”

1. „Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Derekas ének: 512. dicséret 2-5. vers: „Adj lelkedből erőt, …”

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Lk 6:27-38
„De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. Aki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.”

Imádság:

Igehirdetés előtti ének: 25. zsoltár 2. vers: „Útaid, Uram, mutasd meg, …”

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/:Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

Textus: Kol 4:2-6
„Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással; Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok; Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell. Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Bibliaolvasó Kalauzunk e napra, mikor ismételt szolgálatba állásom során 450. alkalommal hirdethetem az Úr Igéjét, két szakaszt is ajánl: Az evangéliumot és Pál levelét. „hogy szólhassuk a Krisztus titkát; Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell.”
„Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.” (Petőfi Sándor: A XIX. század költői)
Én sem foghattam hozzá könnyelműen, nem szólhatom a magamét. Nem jelentkeztem, hanem többszörösem megszólíttattam:
Először Mózes küldését, majd Ezékiel megbízatását adta lelkemre:
„Most azért eredj, elküldelek téged. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, És felele: Én veled lészek! Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.” (2Móz 3:10-14)
De alkalmasnak érzem-e magam – volt bennem is a kétség, mint Mózesben: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.” (2Móz 4:10-13)
Nem csupán megbízást, de ígéretet is kaptam, megismételten is: „És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled. És lélek jöve énbelém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, aki szól vala nékem. És mondá nékem: Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, akik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. A kemény orcájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten! Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük. Te pedig, embernek fia, ne félj tőlök, és az ő beszédöktől se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédöktől ne félj, orcájoktól ne rettegj, mert ők pártos ház. És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház. Te pedig, embernek fia, halld meg amit én néked szólok.” (Ez 2:1-8)
Meghallottam és igyekeztem mindenkor követni Jézus szavait: „Szeressétek, jól tegyetek, áldjátok, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek”
Mindenkor állhatatos imádságokban kértem – e mai napra készültemben is - hogy az Isten nyissa meg előttem az Ige ajtaját, hogy szólhassam a Krisztus titkát, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell.
Nagyon nehéz volt, mindenkor, mert soha nem a magamét kellett szólnom – hiszen kicsoda vagyok én? Ezért egy idő után engedtem, hogy ne én keressem az Igét, hanem az Ige keressen meg engem, általa kapjam az üzenetet, mellyel végezhetem küldetésemet. Nem az Igéről kell beszélni, mikor, hol, mi és miért történt; nem azt kell elmondani: ki mit gondolt róla; hanem engedni kell, hogy az egykori ígéret újra és újra megvalósuljon: „én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.” Az éltető titkot Ő ismerteti meg velünk, nem csak hogy tudói, hanem továbbadói, cselekvő részesei legyünk!
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek. (Karinthy Frigyes: Előszó – részletek)
Az örömhír, jó hír, Isten titkának hirdetése az, amit végezni kell, az apostol útmutatása szerint a jó alkalmatosságot áron is megváltván. Igyekeztem – s most hasonlóképpen ily igyekezetre bíztatlak benneteket.
Ifjúságomban nagy titkokat kerestem, s talán most, vénségemre megtaláltam. Ez minden egyes szolgálat, igehirdetés alfája és omegája: „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16)
Fáradt vagyok, vénülök, a szószékre sem mertem gyengülő lábammal felmenni, de szólnom így is kell, így sem a magamét, hanem Jézus kérő-bíztató szavait helyezve szívetekre:
„Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.” „amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.”
S ha Petőfivel kezdtem, hagy zárjam ugyanazon verse végével:
„És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.”
Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések

Záróének: 445. dicséret 1,5,6. vers „Az Isten törvénye Tiszta, ő beszéde …”

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
(Mk 14:38)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!