csecsy.hu

A „sótéria”, mint főnév, szabadítást jelent. Az ige (”sózein”): menteni, megmenteni. A legfontosabb, hogy felismerjük, mit jelent megmentettnek lenni. A klasszikus görögben a „sótéria” megszabadítást, megőrzést, megtartást jelent. De használatos egy utazásról épségben való hazatérésre is. A veszélyben való biztonságot, vagy ebben a biztonságban való garanciát is jelentheti. A Papyrusokban többnyire testi egészséget (jólétet) jelent. Valaki például így írt haza: „írj nekem a (te) „sótériád”-ról”, azaz más szóval: „írd meg: hogy vagy”.

1. Mit ért a Biblia a megmentés alatt? Nézzük előbb a szó jelentését a Septuagintában, ami sok keresztyénnek szellemi tápláléka volt az első évszázadokban.
   1. A Septuagintában a „sótéria” nagy általánosságban biztonságot, bizonyosságot jelent. A Péld 11,14-ben olvashatjuk: „sótéria” van a tanácsadók sokaságánál. Jákob megígérte, hogy Istent szolgálja, ha békében (”sótéria”) ismét hazatér (1Móz 28,21). József biztosította, hogy azoknál, kiknek zsákjában a serleget nem találnák meg, békében (”sótéria”) hazatérhetnek (1Móz 44,17; 1Móz 26,31).
   2. A „sótéria” jelenti a megszabadulást szűkségből, szorul helyzetből. A gúnyolódók mondták a zsoltárosoknak: „nincs segítsége (”sótéria”) Istennél” (Zsolt 3,3). A Zsolt 42,12-ből megtudhatjuk, hogy Isten az üdvösség (”sótéria”), a zsoltáros védője. A Zsolt 44,5-ben kéri Istent, hogy megmentést (”sótéria”) parancsoljon. Az ember, ki Istenben reménykedik, Isten segítségének (”sótéria”) örülhet (Ézs 25,9; Zsolt 20,6; Ézs 38,20).
   3. A „sótéria”-t egész különleges értelemben is használták. Azt is jelentheti: ellenségtől való megszabadítás, segítség, menekvés, győzelem. Leírja a Bír 15,18 a filiszteusoktól való szabadítást. Az 1Sám 11,9.13-ban az ammonitáktól való megszabadulást, a 2Kir 13,5-ben az arámoktól, a 2Krón 20,17-ben az egyiptomiaktól való szabadulásról van szó.
   4. Különösen jellemző a zsidók megmenekülése a Vörös tengeren való átkelésnél (2Móz 14,13). Minden menekülés (megszabadulás) egy megmenekülés (”sótéria”) volt, Isten keze által, de a Vörös tengeri megmenekülésnél Isten teljhatalma (mindenhatósága) különösen látható volt.
   5. A Septuagintában olykor a végső időre vonatkozik, és teljesülése az új korszakban következik be, amely a jövőben lesz.
   6. A „sótéria” (a megmentés) mindig Istennek köszönhető, vele kapcsolatos. Ezzel ellentétben áll az embernek a hiábavaló segítsége (Zsolt 60,13; 108,13; 146,3). Isten lényéhez tartozik, hogy ő a segítség Istene, a szabadítás (Zsolt 17,7; 38,23; 51,14; 88,2). Amikor az ember erejének vége van, akkor jön Isten segítsége (”sótéria”). Az emberi zsákutca az Isten alkalma.
   7. A bibliaolvasónak bizonyára feltűnik, hogy a „sótéria” gyakran alkalom győzelmi énekre. Előjön Mózes énekében a Vörös tengeren való áthaladás után (2Móz 15,2), Dávid hálaénekében a Saultól való megmenekülés után (2Sám 22,3; 36,47.51) és Anna dicsőítő énekében, miután Isten fiút adott neki (1Sám 2,1). Aki Isten segítségét (”sótéria”) megtapasztalta, örömében dicsőítő énekbe kezd.
2. Az újszövetségi írók tehát már az Ószövetségben is találtak szót, amely a szabadító, megtartó és Isten gondviselő erejét jelöli, amely Izrael népének ínséges idejében, úgyis mint egyeseknek az életében megismerhető. Egy szó, amely Isten véghetetlen gondoskodását fejezi ki és az emberek, akik érzik segítségét, örömükben énekelnek. A szó ószövetségi két jelentését az Újszövetségben ismét megtalálhatjuk.
   1. „Sótéria” jelenti az ellenségtől való megszabadítást (Lk 1,69.71; Acta 7,25; Júd 25). Ezek a helyek mindegyike jellegzetes ószövetségi hátteret mutat.
   2. A főnév és az ige egyaránt a testi jólétre (egészség és biztonság) vonatkozik. Pál apostol megmenekülésének a hajótörés alkalmával is ezt olvassuk (Acta 27,20.34) és Noénak családjával együtt való megmentésénél is (Zsid 11,7).
3. Ezen ószövetségi jelentés után ismerkedjünk meg a szó különleges és jellegzetes újszövetségi tartalmával.
   1. A „sótéria” — Isten célja az emberekkel és Krisztus e világra való eljövetelének az alapja. Az Újszövetség nem ismeri a haragvó Istent, akit le kellene csillapítani s ezáltal nyájassá tenni, hogy megbocsásson az embereknek. Isten hozzánk emberekhez való viszonya nem kell, hogy megváltozzon, mivel a szabadítás kezdeményezése egyedül Istennél van (1Tess 5,9). Isten bennünket már kezdettől fogva az üdvösségre rendelt (2Tess 2,13), és azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). Mivel Isten türelmes, a „sótéria”-t elnyerhetjük (2Pt 3,15). A Jel 7,10-ben és 19,1-ben a „sótéria” (üdvösség) kizárólag Istennek van tulajdonítva. Isten maga mentett meg minket (2Tim 1,9). Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megmentse (1Tim 1,15). Ő nem azért jött, hogy a világot kárhoztassa, hanem hogy megmentse (Jn 3,17) A cselekvő a „sótéria”-t illetően egyedül Isten.
   2. Ezen az alapon az üdvösséget (”sótéria”-t) el is lehet utasítani. Ezért félelemmel és rettegéssel kell megtartanunk (Fil 2,12). Bármilyen nagy is ez az üdvösség, figyelmen kívül hagyhatjuk (Zsid 2,3). Az Újszövetség ismételten kinyilvánítja, hogy az emberek szabad akarata az üdvösséget megakadályozhatja.
   3. Isten üdvösségtervében Krisztus a központi személy (Acta 4,12). Ő az úttörő (”archegos”), a „sótéria” hercege (Zsid 2,10), a mi üdvösségünk adója (Zsid 5,9). Krisztus és az Ő munkája nélkül nincs üdvösség.
   4. Mindezek ellenére használ embereket, mint az ő képviselőit ebben a világban. Pál apostol megkísérelte népének némely tagját megmenteni (Rm 11,14): ő mindenkinek mindenévé lett, hogy ezen a módon mentse az embereket (2Kor 9,22). Az apostol minden törekvése az volt, hogy embereket mentsen (1Kor 10,33). Vádolta a zsidókat, hogy őt ebben akadályozták (1Tess 2,16). Timóteus vigyázzon magára és tanításaira, hogy azáltal magát és másokat megmentsen (1Tim 4,16). Aki egy bűnöst megtérít, lelket ment meg a haláltól (Jak 5,20). Krisztusnak szűksége van ajkakra, melyek őt hirdetik, kezekre, melyek érte dolgoznak, emberekre, akik hírnökei.
   5. Ezen az alapon a keresztyén üzenet az üdvösség szava (Acta 13,26; Ef 1,13). Az örömüzenet Isten jósága hozzánk. A keresztyén üzenet az üdvösség útja (Acta 16,17). Megmutatja az embernek az utat, mely az életre visz és nem a halálra. A keresztyén üzenet erő az üdvösséghez (Rm 1,16). Az az embernek nemcsak feladatot ad, hanem erőt is annak teljesítésére. Nemcsak utat mutat, hanem erőt is ad az úton járáshoz. Nemcsak ajánlatot tesz, hanem a lehetőséget is teremt azt elfogadni. A keresztyén üzenet célja a megmentés (Rm 10,1; 2Kor 6,1): az embert nem akarja a pokolba taszítani, hanem őt az örökéletre emeli.
4. Most vizsgáljuk meg, ami megelőzi az üdvösséget, és ami hozzávezet.
   1. „Sótéria” feltételezi a bűnbánatot és a megtérést. Az isteni szomorúság üdvösségre történő megtérést eredményez (2Kor 7,10). Ha mi egyszer elnyertük az üdvösséget, akkor azt félelemmel és rettegéssel kell megtartani és ezáltal a végleges szabadulást a dicsőségben az életet elnyerjük (Fil 2,12).
   2. „Sótéria” feltételezi a hitet (Ef 2,9; 2Tim 3.15; 1Pt 19). Magábafoglalja, hogy az ember magát elengedi és teljesen Isten kegyelmében bízik. Feltételezi az Isten Jézus Krisztusban való ígéretének igazságáról való meggyőződést. Feltételezi a reményt (Rm 8,24). Bűnbánat, félelem és rettegés ne a kételkedésbe űzzön, hanem egy világító reménységhez, Krisztusban való megszabaduláshoz vezessen. Hit és reménység szorosan kapcsolódik egymáshoz. Tulajdonképpen csak különböző megnevezései a teljes bizalomnak, ami által van a mi megváltásunk.
   3. Az üdvösséghez hozzátartozik a türelem és a kitartás. Aki a végéig kitart, üdvözül (Mt 10,22; 24,13). Aki sem külső ellenállás által, sem belső csüggedés által nem hagyja magát befolyásolni, az végül elnyeri az üdvösséget. A hívőnek nem szabad hagyni magát meggyőzni sem kétségek, sem csábítók okoskodása által. Bizalmához ragaszkodnia kell, mint a hajótöröttnek a viharos tengeren a mentőövéhez.
   4. A „sótéria” feltételezi az igazság szeretetét is (2Tess 2,10). Aki nem szereti az igazságot, nem tudja megtalálni az üdvösséget sem. Ha egy ember a szemét az igazság elől eltakarja, azt sohasem lehet a szükséges megfordulásra mozdítani. Nem tudja Istennek végérvényes ajánlatát felismerni. Senki se olyan vak, mint az, aki nem akar látni.
   5. A „sótéria”-hoz tartozik gyakran a félelem is (Júd 23). Adódik olyan valami, mint a tisztító félelem (Zsolt 19,10). Az Isten félelme a bölcsesség kezdete (Péld 1,7). Gyógyító ijedtség, a hirtelen felismerése annak, hogy mik vagyunk, ami ösztönözhet arra, hogy Krisztusban keressük az üdvösséget.
   6. A „sótéria”-hoz mindig hozzátartozik a kegyelem. Az üdvösség a kegyelmen alapul. Kegyelem által üdvözülünk (Ef 2,5). Az első keresztyének meg voltak győződve arról, hogy Krisztus Jézus kegyelme által üdvözülnek (Acta 15,11). Az elveszett állapotunk miatti ijedelem és a bűnbánat szomorúsága találkozik Jézus Krisztus kegyelmével. Ez a kegyelem a biztosítéka üdvösségünknek, egy olyan ajándék, melyet mi nem szolgálhatunk meg, azt csak Isten jóságának és nagyvonalúságának köszönhetnek.
   7. „Sótéria”, üdvösség a kereszt üzenetével kapcsolatos, ha az eleinte bolondságnak is tűnik (1Kor 1,18). Az üdvösségünknek előfeltétele, hogy ezt az üzenetet nem felejtjük el, ahogy az a mi érdekünkben meg van írva (1Kor 15,2). Sosem szabad a keresztre való tekintetünket elvesztenünk, hanem mindig Isten szeretetének tudatában kell élnünk.
   8. A Zsidókhoz írott levél szerzőjének van még mondanivalója számunkra: örök üdvösségünkhöz tartozik Krisztus állandó közbenjárása (Zsid 7,25). Az Újszövetség egyik legnagyobb gondolata a főpap Krisztusnak a munkálkodása. Az elveszett emberek iránti szeretete az üdvösségünk reménye. A „sótéria” sok esetben minden magyarázat nélkül fordul elő, amelynek jelentését ember kevéssé érti. Ilyen helyek: Lk 19,9; Acta 11,14; 16,30; 1Kor 3,15; 2Kor 2,15.
5. A szó teljes jelentésének, teljes értékének megértéséhez kérdést kell feltennünk: mitől kell tulajdonképpen az embert megszabadítani? Mi a megváltás, amit „sótéria”-nak neveznek? Mielőtt az Újszövetségben a feleletet megtalálhatnánk, tisztáznunk kell, hogy az ige (”sózein”): menteni, fizikailag és örök értelemben mit is jelent. Az üdvösség az Újszövetségben teljes üdvösség: az egész embert érinti.
   1. „Sótéria” ígéri a testi gyógyulást (Mt 9,21; Lk 8,36). Mindkét helyen ott van az ige: „sózein”. Jézus nemcsak az ember lelkére gondolt, hanem a testi állapotát is gyógyította. A keresztyénnek szívén kell viselnie embertársa sorsát. Lehet, hogy nem gyógyítja meg, de segít a szenvedést elviselni.
   2. A „sótéria” megment a veszélyből. Amikor a tanítványok veszélyben voltak, segítségért kiáltottak (”sótéria”, Mt 8,25; 14,30). A „sótéria” nem jelenti azt, hogy megőriz minden veszélytől és minden kártól, hanem szabadulást, ahol minden biztonság elfogyott. Az ember, aki Isten segítségében (”sótéria”) védettnek tudja magát, meg van győződve arról, hogy életében semmi, maga a halál sem tudja őt Isten szeretetétől elválasztani.
   3. „Sótéria” jelentése még: megmentés e világ romlottságából. Az embereket megmenti ettől az elfajzott nemzedéktől (Acta 2,40). Aki Istennek üdvösségét elnyerte, az bizonyos értelemben immunis a világ halálos befolyásától, képes ebben a világban magát e világtól szeplőtelenül (folt nélkül) megtartani.
   4. „Sótéria”: megmentés az elveszettségből. Jézus e világra jött, hogy az elveszetteket keresse és megmentse (Mt 18,11; Lk 19,10). A „sótéria” megmenti az embert attól az úttól, mely a romlottságba visz és az örök halál útjáról az örök élet útjára tereli.
   5. „Sótéria”: a bűnből való megváltás. Mária fiát Jézusnak nevezze, mert ő szabadító (Mt 1,21). Az ember természettől fogva rabszolgája a bűnnek. Nem képes magát megszabadítani ebből a rabszolgaságból. Állapotát jól felismerheti, de a betegségét nem tudja gyógyítani. Csak Krisztus gyógyító ereje van abban a helyzetben. Jézus jött, a halál kötelei” szétszakadnak. A mi áttörőnk immár létezik, ő az Isten fia, aki minket megszabadít.
   6. A „sótéria” — szabadítás Isten haragjától (Rm 5,9). Az Újszövetségből nem lehet az ítélet tényét kitörölni. Azonban Krisztus megment a haragtól, amely eléri azt, aki a törvényt áthágja. Krisztus által új kapcsolatunk van Istennek.
   7. Valamit még figyelembe kell vegyünk. A „sótéria” nem korlátozódik csak erre az időre. Megéljük az üdvösséget, a megmentést már most, azonban a teljes értelmét és következményét, az egész gyönyörűséget igazán csak akkor értjük meg, ha Krisztus királysága az egész világon nyilvánvaló lesz (Rm 13,11; 1Kor 5,5; 2Tim 4,18; Zsid 9,28; 1Pt 1,5; Jel 12,10). Sok ember nem hisz Krisztus visszajövetelében. De hogy ez a világ egyszer a végéhez ér, mindenki számára legyen világos. Akkor lesz „sótéria”, üdvösség azoknak, akik hagyták magukat megmenteni.