csecsy.hu

A „merimna” főnév jelentése gond, aggály, aggodalom; a „merimnan” ige jelentése gondot viselni, aggódni, gondoskodni. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk ezeknek a szavaknak a pontos jelentésével, mert a keresztyének egész életfelfogása ettől függ.

1. Mindkét szó az Újszövetségben ismételten előfordul. „Merimna” e világ gondját jelzi, mely az igének megvetését és az Istentől való életet megfojtja (Mt 13,22; Mk 4,19; Lk 8,14). Lukács is használja és elmondja, hogy szívünket ne terheljük külsőséges dolgok gondjaival, melyek minket képtelenné tesznek, hogy Krisztust megfelelő módon várjuk (Lk 21,34). Péter felhívásában használja ezt a kifejezést: minden gondot Istenre vessünk (1Pt 5,7). Pál is használja, amikor azt mondja, hogy ő gondot visel minden gyülekezetre (2Kor 11,28). Már itt láthatjuk, hogy a „merimna” kifejezésnek kettős jelentése van. Az életnek a gondjai, melyek Isten szavát megfojtják, más természetűek, mint azok, melyeket Pál apostol a gyülekezetekért hordoz.

A „merimnan” legfontosabb alkalmazását a Hegyi beszédben találjuk (Mt 6,25.27.28.31.34; Lk 12,22.25.26): „Ne aggódjatok az életetekért, ne aggódjatok a holnap felől.”

Más fordítás szerint: „Ne legyetek olyan elfoglaltak az életetekkel!”; „Ne legyetek aggódók, nyugtalanok az életetek felől!”; „Ne terheljétek magatokat csekélységekkel: evéssel és ivással!” Nekünk tisztában kell lennünk Jézus eme parancsolatával, mert ez meghatározza egész magatartásunkat.

A „merimna” Lukácsnál a 10,41-ben fordul elő, amikor Jézus Mártának mondja: gondolja meg, hogy sok mindenért aggódik. Úgy is használatos, amikor Jézus tanítványait figyelmezteti, hogy ne aggodalmaskodjanak amiatt, hogy mit kell majd mondani, amikor hitük miatt felelősségre vonják őket (Lk 12,11). Pál apostol gyakran használja a „merimnan”-t. Néhányszor az 1Kor 7,32-34-ben, ahol is arról beszél, hogy a keresztyén ember készüljön Krisztus visszajövetelére, amely bármikor bekövetkezhet. Pál azt mondja itt, hogy a nem házasok az örökkévalóságra gondolnak, a házasok azonban e világ dolgaira és többnyire azért, mert egymásnak akarnak tetszeni, ahelyett, hogy az Úrnak tetszenének. Az 1Kor 12,25-ben a „merimnan” a gyülekezeti tagoknak egymásról való gondoskodását fejezi ki.

A Fil 2,20 Timóteus aggodalmára vonatkozik a filippibeli keresztyénekkel kapcsolatban. A Fil 4,6-ban Pál kéri a filippibelieket, hogy ne aggódjanak (”merimnan”).

Megállapíthatjuk, hogy a „merimna” ugyanúgy, mint a „merimnan” kétféle értelemben használatos. A keresztyén társainkért való aggódás egészen más, mint a világ dolgaiért való.

2. E szavaknak jelentését most a nem vallásos görög nyelvhasználatban vizsgáljuk meg, mert ezáltal az újszövetségi jelentésüket jobban meg tudjuk érteni.

A klasszikus görögben „merminan” egyszerűen azt jelenti: valamivel foglalkozni. Sophokles színdarabjában Odipus megkérdezi a pásztorokat, milyen foglalkozást űzzön (”merimna”). A „merimna” főnév gyakran a „lype”-val van kapcsolatban, ami bánatot, aggodalmat, gondot jelent. Euripides művében Ion Kreusa-t sírva találja a szentélyben és megkérdezi: „Hogyan viselsz el egy ilyen terhet?” Tehát a szó valójában fájdalmat, bánatot fejez ki.

Az általános görög nyelvhasználatban a „merimnan” olyasmit is jelenthet, hogy valaki elgondolkozik a munkáján, vagy egy filozófus valamilyen problémán töri a fejét. Xenophon elmondja, hogyan tesz Sokrates szemrehányást azoknak, akik az ég mozgását, melyet Isten gondolt ki, megkísérelik kideríteni.

Azt mondja, hogy aki ezzel a dologgal foglalkozik (”merimnan”), elvesztheti az eszét, pontosan úgy, mint Anaxagoras, aki esztelen gőgőssé lett az isteni világrendről való magyarázata miatt. Elmeséli, hogy nem volt ideje Sokratesnek a teoretikusok számára, akik a dolgok végleges természetéről aggódtak. Más helyen közli, mit mondott Sokrates Periklesnek: „úgy gondolom, te sokat fáradozol (”merimnan”), de ezzel nem jutsz olyan ismerethez, amit egy tábornok használni tud.” Kyrusról szóló életrajzában közli Xenophon, hogy Kyrus utolsó napjaiban Tanaoxares egy állást hagyott hátra, mely kevesebb felelősséget foglalt magába, mint egy királyi uralom, amiben ő nem lenne annyira leterhelve a sok gondokkal, amik felelősségből és hiúságból erednek. Itt ismét kettős jelentés van; egyrészt helyes értelemben vett gondoskodás, másrészt félelemmel teli gondok, mely bennünket a valóságtól elvezet és az a gonosztól van.

3. Most nézzük az utolsó információ-forrást, az akkori görög papirusokat. Az újszövetségi idők leveleiben a „merimna” és „merimnan” szavakat meglehetősen sokszor találjuk. Egy asszony írja távollevő férjének: „egyszerűen nem tudok aludni, mert a nagy gondom (”merimna”) a te biztonságod.”

Egy anya, ki azt tapasztalta, hogy fiának jól megy, így írja: „az mind az imám és aggodalmam (”merimna”).” Egy jós figyelmezteti ügyfeleit a sok gondokra (”merimna”) és szükségekre. Anakreon írja: „Ha bort iszom, eltűnnek gondjaim (”merimnai”).” Aristeas levelében felteszi a kérdést: „Mi tart meg egy királyságot?” Így szól a felelet: „Gondoskodás (”merimna”) és figyelmesség, senkinek se jogtalanságot, akik a nép fölött uralkodnak.” Egy családtag, aki úton van, így ír haza: „Gyorsan akarok írni nektek, hogy ne okozzak gondot (”merimna”).” Az „amerimnia” szó jelentése: biztonság, bizonyosság, gondtalan állapot. Mikor két partner egymás közt üzletet köt, egyik a másiknak a következőt írja: „A te biztonságodért, bizonyosságodért (”amerimnia”) írtam meg ezt a szerződést.”

A „merimna”-t és „merimnan”-t nem vallásos nyelvhasználatban megvizsgálva, ugyanazt az eredményt kapjuk; nevezetesen, a gondoknak helyes és hibás jellegét mutatja.

4. Most, ami még számunkra hátravan, az Újszövetséghez visszatérni, hogy lássuk miből is állnak a helyes és a hibás gondok. Először nézzük a hibás aggodalmakat.
   1. A félelem és gond, ami ránktör, ha e világ dolgaiba belebonyolódunk, mindig rossz (Mt 13,22; Mk 4,19; Lk 8,14; 21,31). Ha az ember mindig e világi dolgokkal foglalkozik és nincs ideje az örökkévaló dolgokra, akkor veszélyes helyzetbe kerül. Oly sok más emberrel elegyedik beszélgetésbe, hogy nincs ideje az imádkozásra. A dolgok, melyekkel a világban foglalkozik, önmagukban nem feltétlenül rosszak, de „a második legjobb” gyakran a legnagyobb ellensége a „legjobbnak!”
   2. A jövőt miatti gondok hibásak, mert azok elvakítanak bennünket, nem hagyják Isten bőkezűségét észrevenni. Ha Isten a madarakról és virágokról gondoskodik, mennyivel inkább fog az emberek szükségeiről gondoskodni (Mt 6,25.26.28-30). Ez a gond is hibás, mert semmit sem használ. Ilyen gondok még sohase oldottak meg semmit (Mt 6,27). Hibásak, mert hitetlen szívben gyökereznek (Mt 6,32). Egy pogány aggodalmaskodhat, de a keresztyén nem. Az ilyen aggodalom hibás, mert az embert képtelenné teszi, hogy a valódi problémákat rendbehozza.
   3. Hibásak az aggodalmak, ha az energiánkat lényegtelen dolgokra pazaroljuk. Ez volt Márta hibája (Lk 10,41.42): Jézus nem kívánt ünnepi vacsorát, csupán nyugalmat és békét mielőtt a Golgotára ment.
   4. Fölösleges aggodalom az is, amikor az ember ellenállást tanúsít a megpróbáltatásokban, ami egy keresztyénre vár (Lk 12,11). Ha ezek előjönnek, Isten erőt ad hozzá, ő nem hagyja el hű tanítványát.
   5. A gondok, melyekben az ember eleshet, szintén hibásak (1Kor 7,32-34). Azután meg kell próbálni Istenhez fordulni. Egy ember, aki valójában Istent féli, sohasem kell féljen az emberektől.
   6. A gondok elleni gyógyszer, ha minden dolgot imádságban Isten elé viszünk (1Pt 5,7; Fil 4,6). Más szóval, ha felismerjük, hogy küzdelmeinkben nem egyedül állunk, mert Isten a mi segítségünk, akkor nincs többé okunk az aggodalomra.
5. Most pedig lássuk, melyek a helyénvaló gondok:
   1. Egymásról kell gondoskodnunk (1Kor 12,25). Gyakran előfordul, hogy saját gondjainkat az embertársainkét látva elfelejtjük. Az életünk könnyebb és teljesebb lesz, ha a mások gondját és szükségét magunkévá tesszük.
   2. Mindenekelőtt embertársainkról kell gondoskodnunk (Fil 2,20). Timóteus a filippibeliek szükségéről gondoskodott. Egyetlen keresztyén sem élhet gondtalan életet, ha ugyanakkor valahol a világon szükségben és nyomorban élnek a keresztyének.
   3. Helyes az Úr gyülekezetéről gondoskodni (2Kor 11,28). A gondok, melyeket Pál minden gyülekezetért viselt, gondok voltak, de ugyanakkor előjog is. A keresztyénnek állandóan gondolnia kell arra, hogyan tudja gyülekezetét a legjobban szolgálni.

   Az a vélemény, hogy nekünk nem kell az életünkről, a jövőnkről gondoskodni, csupán azt jelenti, hogy a szükségtelen gondokat, melyek bennünket alkalmatlanná tesznek az igazi feladatokra, tilosak, de ez nem a segítő gondoskodásra, szociális segítésre vonatkozik. A keresztyén ember kötelessége mindent megtenni, ami erejéből telik és minden mást Istenre hagyni. Ugyanakkor minden keresztyén kötelessége embertársairól, különösen keresztyén testvéreiről és a gyülekezetéről úgy gondoskodni, ahogy Isten maga teszi.