A II. és a III. fejezet összefoglalója

Az ifjú (Jézus) ébren is retteg a vörös szakállútól (Júdás), gyerekkori pajtásától, aki már akkor is megverte, üldözte őt; s aki közben csakugyan betoppan és felelősségre vonja, amiért hajlandó dolgozni a rómaiaknak. Az ifjú befejezi a keresztet, melyet Zélótának ácsolt, akit aznap szándékoznak kivégezni, és közben vitatkozik Istennel: menekülni akar a “kiválasztottság”, a véres küldetés elől… Megkísérli vállára venni a keresztet, de az maga alá temeti. A zuhanás zajára benyit az édesanyja, Mária, s miközben nézi ájult fiát, felidézi magában a születése, gyerek- és ifjúkora egy-egy jelentét. Aztán engedelmeskedve a rómaiak parancsának, csatlakozik a vesztőhelyre igyekvő tömeghez.