Pistis - Hit

A Lélek gyümölcsének a hetedik erénye a „pistis” — hit. A „pistis” egyike az Újszövetség leggyakoribb szavainak, mert a keresztyénség alapja a hit. A Lélek gyümölcse összefüggésében a hit megtévesztő fordítás. Az Újszövetség más helyein, ahol a „pistis” előfordul, a hit az abszolút bizalmat jelenti, az abszolút odaadást és az abszolút engedelmességet Krisztus iránt. A Gal 5,22 azonban nem annyira az Istenhez való viszonyról szól, inkább a mi embertársainkhoz való viszonyunkról. Itt a „pistis” alatt nem a hit értendő, hanem a hitelesség, megbízhatóság, hűség. A megbízhatóság erénye, a bizalomra méltóságot jelenti, amit egy ember egy személlyel szemben mutat, amelyre teljesen ráhagyatkozni lehet, akinek szavában minden további nélkül hinni, bízni lehet. Több más, újabb fordítás a Gal 5-beni „pistis”-t a hűségnek, bizalomnak fordítja. Ha más újszövetségi helyen vizsgáljuk, ahol a „pistis” ebben az értelemben használatos, akkor úgy tűnik, hogy a hűség a legjobb fordítás.

Nem túl gyakran fordul elő a „pistis”-nek ez a jelentése az Újszövetségben. A Mt 23,23-ban Jézus szemére veti az írástudóknak és farizeusoknak, hogy a köménynek, a kapornak és mentának a tizedelésénél pontosan járnak el, de a törvény fontosabb részét elhagyták, nevezetesen az irgalmasságot és a hitet — „pistis”-t. Jézus itt azt akarja mondani, hogy ők bár a tized megfizetésére nagyon gondosan ügyelnek, de ott, ahonnan Isten törvénye kiindul, ahol Isten igazi követelése — mint jogosság, jóság és hűség — található, azt elhanyagolják. A Tit 2,10-ben a szolgáknak azt tanácsolja, hogy ne sikkasszanak, hanem mindent jó hűséggel mutassanak ki. Egy keresztyén szolga becsületes és megbízható legyen. A Rm 3,3-ban Pál összehasonlítja az emberek állhatatlanságát Isten hűségével. Isten ígéretei érvényben maradnak annak ellenére, hogy az emberek hűtlenek. Emberi hűtlenség Isten hűségét sohasem szüntetheti meg.

Valószínű, hogy a Jelenések könyve is ilyen értelemben használja a „pistis”-t. A Jelenések könyve első sorban az üldözött keresztyénekért íródott, tehát olyan időben, amikor keresztyénnek lenni a mártírságot jelentette és a legfontosabb keresztyén erény a Krisztus iránti hűség volt. A pergamoni gyülekezetet azért dicsérte, amelyik a kétélű kardot viselte, hogy ők ott laknak, ahol a sátán trónja van, még az üldöztetés napjaiban is hűségüket, „pistis”-t nem veszítették el (Jel 2,13). Éppen a véres üldözés idejében bizonyítja a szentek hűsége — „pistis” a kitartást és hitet (Jel 13,10; 14,12).

A „pistis”-hez tartozó melléknév, a „pistos” gyakoribb az Újszövetségben, mint a főnév. Kettős jelentése van, mint a „pistis”-nek: hívő és hű, vagy megbízható. A „pistos” használatának vizsgálata a „pistis” megértését még jobban kiszélesíti.

  1. „Pistos” egy jó és hű szolgát jellemez. Egy sáfártól magától értetődően, elvárják, hogy hűséges legyen (1Kor 4,2). Jézus a „pistos”-t a hű és okos szolgára érti, akit az Úr, mint sáfárt az összes javai fölé helyez (Mt 24,45; Lk 12,42). A hamis sáfár példázatához kapcsolva Krisztus többször használja e szót. „Aki hű a kevésen, a sokon is az. Ha most a hamis mammonhoz nem vagytok hűek, ki fogja rátok bízni az igazi kincset? És ti, akik a másén nem voltatok hűek, ki fogja nektek adni, ami az övé?” (Lk 16,10-12). Tulajdonképpen elvárja az ember a megbízhatóságot embertársaitól, ugyanúgy Jézus is elvárja ezt a tulajdonságot a követőitől.
  2. A „pistis” magától érthetődően jellemzi Krisztus szolgáit, az evangélium szolgáit és az Úr gyülekezetét. Pál ezt a jelzőt önmagára is használja. Krisztusnak hálás azért, hogy őt hűségesnek tekinti, és hivatalba helyezte (1Tim 1,12). A gyülekezet tanítójának hűnek és alkalmasnak kell lenni (2Tim 2,2). Itt a szó talán kettős jelentésű, nevezetesen hívő és hűséges.
  3. Pál apostol ismételten úgy jelöli meg segítőit, mint akik az Úrhoz hűségesek. Timótheus, Tychikus, Epaphras és Onesimus így említettnek (1Kor 4,17; Ef 6,21; Kol 1,7; 4,9). Péter ugyanezt a szót használja Silvánusra (1Pt 5,12) és János Gájusra (3Jn 5). A hűség és megbízhatóság olyan tulajdonságok, melyeket minden elöljáró értékel a munkatársaiban.

    „Pistos” a háziasság erényét is jelöli (1Tim 3,11). A gyülekezet, a házasság, s minden szoros emberi kapcsolat elképzelhetetlen hűség és bizalom nélkül.

  4. Különösen gyakran használják a pásztori levelek a „pistos” kifejezést a „logos” szóval kapcsolatban. A „pistos logos” egy olyan megállapítás, melynek igazságára feltétlen hagyatkozni lehet, egy olyan megállapítás, mely egészen biztosan helyes. „Az bizonyosan igaz, hogy Jézus Krisztus a világra jött…” (1Tim 1,15). „Az bizonyosan igaz…” (1Tim 4,9). „Az bizonyos…” (Tit 3,8). Mindezek a megállapítások (”pistos logos”) minden kétséget kizáróan igazak. A Jelenések könyvének üzenetében is megtalálható ez a megállapítás a feltámadott Krisztusról s ez igaz és bizonyos (Jel 21,5; 22,6).
  5. A „pistos” azt az embert is jelzi, akinek hűsége képessé teszi őt, hogy Krisztus ügyéért meghaljon. „Légy hű mindhalálig…” (Jel 2,10).
  6. De a teljes jelentését „pistos”-nak még mindig nem láttuk. Magát Jézus Krisztust is jelöli. Krisztus a hű tanú, aki hűség és igazság (Jel 1,5; 19,11). Az ember életét arra az igazságra alapozhatja, amit Jézus mondott. Jézus irgalmas és hű főpap (Zsid 2,17). Az ember bízhat benne, hogy Krisztus számára az utat az Atyához megnyitotta. Krisztus hű ahhoz, aki őt háza fölé helyezte (Zsid 3,2-5).
  7. Egy embert „pistos”-nak nevezni azt jelenti, hogy őt Jézus egy tulajdonságával jelöljük.

  8. Végezetül a legnagyobbat mondjuk erről a szóról. Ismételten Istenről ad leírást a „pistos”, különösen Pál apostol leveleiben. Isten hűséges (1Kor 1,9). Isten hű… (1Kor 10,13). Isten hű… (1Tess 5,24).
  9. Isten, aki minket megerősít… (2Tess 3,3). Ismételten felhívja figyelmünket Pál a leveleiben: Istenre hagyatkozhatsz. A Zsidókhoz írott levél írója hangsúlyozza: hagyatkozhatunk Istenre, ki nekünk ígéretét adta (Zsid 10,23). Idős kora ellenére szült Sára gyermeket, mert hitt Isten ígéretében (Zsid 11,11). Péter inti testvéreit, szenvedésükben lelküket a hű teremtőnek ajánlják (1Pt 4,19). János azt mondja, ha bűneinket megvalljuk, Isten hű és bennünket megtisztít és megbocsát (1Jn 1,9). Az Újszövetség írói egyöntetűen tanúsítják Isten nagy hűségét, melyet ők maguk ismételten megtapasztalhattak. A „pistos” valóban nagy szó. Egy olyan embert jelöl, akinek hűséges szolgálatára hagyhatjuk magunkat, akinek hűségére építhetünk. Olyan embert említ, akiben Jézus Krisztusnak megrendíthetetlen és megváltozhatatlan hűsége és Istennek teljes megbízhatósága lakozik.