Leitourgia - A keresztyén szolgálat

  1. A „leitourgia,” melyből a liturgia szó származik, és a vele rokon kifejezések együtt érdekes szócsoportot alkotnak. A klasszikus görögben ezek a szavak a következőképpen fejlődtek:
    1. Nagyon korai időben az ige „leitourgein” jelentése: az államot önként szolgálni, hazafiasságból önként nyilvános feladatokat ellátni.
    2. Későbbi jelentése: szolgálatot elvégezni, amit az állam által rendelt személyek elgondoltak. A szolgálat ugyanaz maradt: a különbség csak abban volt, hogy régebben önkéntesen történt, míg most kötelesség lett. Bizonyos szolgálattételeket minden polgártól elvártak, akiknek háromnál több talentumuk volt. Négy tipikus szolgálatot nevezhetünk meg:
      1. „Choregia” jelentése: minden kiadást fedezni, amely egy kórus drámai előadásainál az iskolázás és a fenntartás folyamán előjön.
      2. „Gymnasarchia” alatt azon kiadások számlálását értjük, amibe a különösen tehetséges atléták tréningje kerül.
      3. „Architheoria” azon követ költségeinek fedezése, akit az állam küldött ki ünnepi vagy vallási alkalmakra.
      4. „Trierarchia” a hadihajó költésgégeit jelenti háborús időben.
    3. Még a későbbi időben is, különösen Egyiptomban minden városi (községi) kötelezettséget „leitourgiai”-val fejeztek ki. Az állam egy alkalmas polgárt választott ki, aki azután a lehetőségei szerint városát, faluját vagy körzetét szolgálta.

    4. Még később a „leitourgia” mindenféle szolgáltatást jelentett. (Pl. táncosnők, furulyázók, muzsikusok szolgálatát, akik szórakoztatásra voltak alkalmazva, egy urát szolgáló munkást, sőt még a prostituáltak szolgáltatását is.)
    5. Az Újszövetség idejében „leitourgein” volt a hivatalos kifejezése annak a szolgálatnak, amit a pap vagy egy templomi szolga végzett az istenek templomában. Így olvashatjuk ezt Thaues és Taous ikrekről, akik Memphisben a Serapis-szentélyben szolgáltak.
  2. Az Újszövetségben e szavaknak három fő alkalmazását találjuk.
    1. Az embereknek egymásközti szolgálatát jelzi. Így használja Pál a „leitourgein”-t és a „leitourgia” szavakat a jeruzsálemi elszegényedett keresztyének javára történt gyűjtésre (Rm 15,26; 2Kor 9,12). Így használja a filippiek és Epaphroditus a szolgálatára (Fil 2,17.30). Másokat szolgálni: az egy „leitourgia,” mely az Isten országának polgárainak adatott.
    2. Ezek a szavak jelzik a tulajdonképpeni vallási szolgálatot is (Lk 1,23; ApCsel 13,2). A főpapi szolgálatra vonatkozott (Zsid 8,2.6). A mi szolgálatunk a gyülekezetben egy „leitourgia,” melyet Isten rendelt számunkra.
    3. Pálnál előfordul két különösen érdekes alkalmazás.
      1. A magistratust, amely a hatalmat gyakorolta, „leitourgos”-nak nevezi Pál (Rm 13,6).
      2. Pál apostol önmagára is alkalmazza, magát a pogányokért való „leiturgos”-nak nevezi (Rm 15,16). Ahogy Athén régebben „leitourgoi”-kat, mint képviselőket küldött, úgy küldte Isten Pált a pogányok közé. Talán ez a legérdekesebb megállapítás a „leitourgos” szóra. A későbbi görögben egyszerűen munkást jelent. Itt látjuk a nagy igazságot, hogy minden munka egy „liturgia” legyen, mely Istentől nekünk adatott és a legegyszerűbb feladat is nagyszerű, ha mi azt Istenért tesszük.

Azt láthatjuk, hogy a „leitourgia”-nak kettős háttere van. Egyrészt leírja az önkéntes, spontán szolgálatot. Másokiránti kötelességeket jelent, melyeket az állam a polgáraitól elvár. Így szolgálja a keresztyén Istent és az embereket, mert ez a szíve vágya és Krisztus szeretete erre ösztönzi.