Kataggello, kataggellein - Teljhatalommal hirdetni

A „kataggellein” szó jelentése: bejelenteni, kihirdetni, közölni, értesíteni, közhírré tenni. A legfontosabb gondolat ebben, hogy valamit tekintéllyel közhírré tesz. A klasszikus görögben ezt a szót használták, hogy hadat üzenjenek vagy ünnepet hirdessenek.

A papirusokban egy özvegyről olvashatunk, ki hivatalos nyilatkozatban valakit felhatalmazott, hogy érdekeit képviselje. Trónralépés bejelentésére is ezt használták. A szóhoz mindig autoritás, tekintély kapcsolódik.

Az Újszövetségben 15-ször fordul elő. A próféták a Messiás üzenetére és azokra az eseményekre használták, melyek Krisztus országának alapításával kapcsolatosak (ApCsel 3,24). Pál dicséri azzal a római keresztyének hitét, melyről mindenütt a világon beszélnek (Rm 1,8). Az úrvacsorával a keresztyének Krisztus halálát hirdetik (1Kor 11,26). A szó legérdekesebb alkalmazása a prédikálásra vonatkozik. Az ApCsel 15,36 elmondja, hogy Pál apostol és Barnabás a gyülekezeteket újra meg akarták látogatni, amelyeknek az Igét hirdették (”kataggelein”). Természetes, hogy jó volna tudni: mit prédikáltak, mert ezek azok a dolgok, melyeket teljhatalommal hirdettek. Mit közöltek az első keresztyének teljhatalommal? Mit prédikáltak a keresztyénség első idejében a prédikátorok hatalommal? Mit hirdettek ők oly nagy bizonyossággal, mint változhatatlan, mértékadó üzenetet?

  1. Isten szaváról tettek bizonyságot. Az ApCsel 13,5-ben Pál és Barnabás a zsinagógában prédikálták Isten üzenetét. Béreában Pál prédikált (ApCsel 17,13). Prédikálni; nem azt jelenti, hogy a prédikátor egyéni véleményét tudtuladja, még kevésbé, hogy kinyilvánítja kétségeit, hanem Isten szavát hirdeti. Goethe mondta egyszer: „Meséld el nekem a bizonyosságaidat, nekem is van bőven.”
  2. Krisztust prédikálták. Pál nem annyira a prédikálás indítékával törődött, ő azt tartotta fő dolognak, hogy Krisztust hirdesse (Fil 1,15-18). Krisztust magát hirdette (Kol 1,28). Az első keresztyének nem foglalkoztak a hit mellékes kérdéseivel, ők az életet hirdették, Jézus Krisztus halálát és feltámadását. Legfontosabb céljuk az volt, hogy az embereket Krisztussal szembesítsék.
  3. Jézus Krisztusban hirdették a halálból való feltámadást (ApCsel 4,2). A prédikátor üzenete a halál legyőzése volt. A feltámadott Krisztust prédikálták és a megtörhetetlen örök életet.
  4. Jézust, mint Messiást hirdették. Pál apostol üzenete volt, hogy „ez a Jézus, akit én hirdetek nektek, a Krisztus” (ApCsel 17,3). Az volt minden prédikátor üzenete a korai keresztyénség idején, hogy ebben az ember Jézusban Istennek ígéretei váltak valóra, hogy az örökkévalóság az időbe behatolt és Isten uralma elkezdődött.
  5. Hirdették, hogy nyitva van az út Istenhez, Ő, akit az emberek mindig kerestek, de nem találtak. Pál az athénieknek Isten jó üzenetét prédikálta, amit azok addig nem ismertek (ApCsel 17,23). A bizonytalanság és tapogatózás ideje elmúlt, most a bizonytalanság ideje jött el. A keresésnek vége, Isten megtalálható. George Borrow mondja, hogy egyszer az utazásai alkalmával cigányok sokaságával került össze, akik így kiabáltak: „Istent adj nekünk! Istent adj nekünk!” Nem tudta mit tegyen. Zsebébe nyúlt és egy marék pénz dobott közéjük. A cigányok azonban nem törődtek a pénzzel és azt kiabálták: „Nem a pénzed kell, Istent adj nekünk!” Isten volt az, akit a prédikátorok az első évszázadokban az emberekhez vittek.
  6. Az Evangéliumot hirdették. Örömüzenet volt, amit hirdettek (1Kor 9,14). Minden ige hirdetés, ami az embereket csüggedtségükben hagyja, hibás. Egy prédikátor kezdheti azzal, hogy a hallgatói szívét összetöri, hogy őket bűneik beismerésére vezesse el, de azután azonban a szeretethez, a megbocsátáshoz és Isten kegyelméhez kell őket vezetni.

„Kataggellein” azt is mutatja, hogy az első keresztyének nem féltek prédikálni, ők nem beszéltek mellé és nem ködösítettek kétségekkel és bizonytalansággal.

Teljhatalommal prédikáltak. Amit prédikáltak, az ma is alapja minden igazi igehirdetésnek.