Euaggelion - Az örömhír

A szó — „euggelion” — jelentése evangélium vagy örömüzenet (örömhír). E szóval a keresztyén hit alapkérdéséhez jutunk. Az „euggelion” olyan ismertetőjele a kresztyén hitnek, hogy nincs hosszú története az Újszövetségen kívül.

  1. A klasszikus görögben három jelentése van.
    1. Az eredeti jelentése az a bér, amit egy üzenetvivő kap a jó hír közvetítésért. Ebben az értelemben használja a Septuaginta a 2Sám 4,10-ben.
    2. A következő jelentése „az áldozat”, melyet az ember az isteneknek vitt, miután jó hírt kapott.
    3. Nem a klasszikus, hanem a későbbi, hellenisztikus görögben nyert teret ez a jelentés: „maga a jó hír”. A Septuagintában a „győzelemnek a jó híre” (1Sám 31,9) egy gyermek születésének jó híre (Jer 20,15) és gyakran egyszerűen valamilyen „jó hír”.
  2. A Septuaginta kétféle módon használja. Ott találjuk az újszövetségi jelentését.
    1. A Zsolt 40,10 és 96,2-ben a megfelelő ige használatos, hogy Isten igazságosságát és üdvözítő (szabadító) hatalmát előre bejelentse.
    2. Ézs 40,9 és 52,7-ben jelenti a megígért Messiás jövetelének örömhírét. A Papirusokban igei és főnévi változata egyaránt nagyon ritka. Az ige „euggelizesthai”, azzal a rabszolgával kapcsolatban használatos, aki jön, hogy egy hadvezér győzelmét bejelentse. A főnév „euggelion” egy feliratban található, mely Augustus római császár születésnapját jelzi, mint a világ számára szóló jó hírt.
  3. Az Újszövetségben lesz azonban rendkívül hatalmas szóvá.
    1. Az egész keresztyén üzenetnek a summája (Mk 1,1; 1Kor 15,1). Az ország, amit Jézus meghirdetett, maga a jó hír (Mt 4,23; 9,35; 24,14). Már az a tény, hogy „euaggelion” 72-szer fordul elő az Újszövetségben (ebből 54-szer Pál apostol leveleiben), mutatja, hogy ez a szó a keresztyén igehirdetés középpontjában áll. A legnagyobb keresztyén misszionáriusok számára a keresztyén hit a legteljesebb értelemben örömüzenet volt. Ez a szó nagy ellentétet hozott napvilágra. Keresztelő János igehirdetése az ítélet tüzéről és a fejszéről, amely a fák gyökerére vettetett, a jó hírnek az ellentéte, egy szerencsétlenséget jelentő hír. Jézus prédikációinak lényege azonban az Isten örömüzenete.
    2. Gyakran „Isten euaggalion”-jaként nevezik (Mk 1,14; Tess 2,2.8.9). Ez kétféle szempontból is Isten jó híre.
      1. Az embereknek egy olyan Istent mutat, amilyennek el sem tudták volna képzelni, egy olyan Istent, kinek a szíve szeretet.
      2. Örömüzenet volt, amit Isten küldött. Az egész üdvösségterv mögött Isten áll. Egy haragvó Istenről és egy szelíd Jézusról való elképzelés hibás. Hibás azt gondolni, hogy Jézus Istennek az emberekkel szembeni magatartását megváltoztatta. Isten annyira szerette a világot, hogy ő az egyszülött fiát küldte el. Az örömüzenet Istennek örömüzenete és tőle jön.
    3. Gyakran szó van Jézus Krisztus evangéliumáról (Mk 1,1; 2Kor 4,4; 9,13; 10,14). Kettős értelemben a Krisztus örömüzenete.
      1. Jézus hozta azt az embereknek. Krisztus nélkül sosem tudtunk volna róla.
      2. Jézus megtestesítette a jó hírt. Ő nemcsak elmondta az embereknek, hogy milyen az Isten, ő meg is mutatta az Atyát.
    4. Pál apostol gyakran használja ezt a kifejezést: az „én” vagy a „mi evangéliumunk”. (2Kor 4,3; 1Tess 1,5; 2Tess 2,14). Az örömüzenet Istentől jön és az ő üzenete. Az Krisztus üzenete is és azt tőle hozta. De mégis az embernek el kell sajátítani, ha őt hallgatni akarja. Az embernek az evangéliumot az értelmével fel kell fogni, a szívébe kell zárni, míg az teljesen és elidegeníthetetlenül őhozzá tartozik.
    5. Az „euaggelion” minden ember számára létezik (Mk 13,10; 16,15; Acta 15,17). A zsidók mindig meg voltak arról győződve, hogy Isten világrendjében egy különösen kedvezett nép van. Azonban az örömüzenetnek nincs határa, minden emberé.
  4. Most bizonyos részleteket fogunk az „euggelion”-ról szemügyre venni az emberrel kapcsolatban.
    1. Az „euggalion” nem emberi felfedezés, hanem Istentől jövő kinyilatkoztatás. Az a tény, hogy Isten olyan amilyennek Jézus mutatta, van valami amit emberi ész nem tud ki se gondolni. Az ember nem tudhatja Istent megismerni, Isten maga jelenti ki magát (Gal 1,11.12.).
    2. Az „euaggelion”-ban az embernek hinni kell (Mk 1,15). Az egész keresztyénség azon megváltozhatatlan meggyőződésből áll, hogy az Istenről szóló jó hír, amit Krisztus hozott, igaz.
    3. Az „euaggelion” olyan valami, amit mindenkinek, aki azt ismeri, mások számára hirdetni kell (Rm 15,19). Az örömüzenetet csak akkor érti meg valóban az ember, ha az a kívánsága, hogy azt másoknak is továbbadja. Egy misszionárius mesélt egy indiánról, ki a keresztyénséget ellenségesen nézte, de aztán megtért. Szerzett egy Bibliát és szokásává vált annak rendszeres olvasása. Amikor olvasás közben egy olyan részhez érkezett, ami szívéhez szólt kezében a könyvvel szaladt az utcára és ujjával azt a helyet mutatva, minden járókelőt megszólított: „Hallottad ezt már?” Egyetlen keresztyén sem tudja magába tartani az örömhírt. Minden keresztyén valójában egy misszionárius.
    4. Az „euaggelion” terjesztésének feladatát a keresztyén nem maga választja meg, hanem ezzel a feladattal megbízzák, azt ráruházzák (1Tess 2,4; 1Kor 9,16). Isten akaratából adja tovább a kapott örömüzenetet.
    5. Az „euggelion” érdekében az embernek mindent bele kell adni (Mk 8,35; 10,29; Rm 1,16; 1Kor 9,23). Késznek kell lenni mindent egy lapra feltenni, nevezetesen az Isten ígéreteinek bizonyosságára.
    6. Az „euaggelion” az a valami, aminek egy ember szolgálhat (Rm 1,1; 15,16; Fil 1,12; 2,22; 4,3; 1Tess 3,2). A jó hír elfogadása egyidejűleg előjogot és szolgálatot jelent. az ember életét oda kell adja azért, ami neki az életet jelenti.
    7. Az „euaggelon”-t az ember meg tudja védeni (Fil 1,7.16). Életén, szavain, cselekedetén át kell, hogy a keresztyén ember minden pillanatban a hitnek védelmezője legyen.
    8. Az „euaggelion”-t az ember akadályozni (gátolni) is tudja (1Kor 9,12). A keresztyének szent felelőssége, hogy a körülöttük élő emberek ne keveset gondoljanak a keresztyén híre, hanem tiszteljék azt.
    9. „Euaggelion”-t az ember el utasíthatja; az ember elmulaszthatja az alkalmat (Rm 10,16; 2Tess 1,7.8; 1Pt 4,17). Az ember élete végéig szabad akarattal rendelkezik. Az a szeretet sajátossága, hogy csak ajánl és sohasem kényszeríteni tud. Az ember Isten ajánlatát visszautasíthatja, sőt teljesen elutasíthatja. Élhet úgy mintha az örömüzenet nem is létezne, de akkor eljátssza az üdvösségét.
    10. Az „evangéliumot” az ember elferdítheti és egy másfajta evangéliumot hirdethet (2Kor 11,4; Gal 1,6.7). Pál „más evangéliumnak” nevezi. Miután Isten meghallását ajándékba kaptuk, csak így tudunk az emberekhez szólni. Fennáll az a veszély, hogy mi Istennek valamit elő akarunk írni, ahelyett, hogy arra hallgatnánk, amit nekünk mondani akar.
  5. Ha megvizsgáljuk az „euaggelion” szót és annak jelentését az Újszövetségben, látjuk, hogy az meghatározott fogalmakat magába foglal.
    1. Az „euggelion” az igazság örömüzenete (Gal 2,5.14; Kor 1,5.). Krisztus eljövetelével az Istenről való találgatások ideje lejárt és a bizonyosság ideje elkezdődött. Az élet értelme és helyes életmódja utáni tapogatózó keresés a bizonyosság lépett ennek helyébe. A keresztyénség értelme nemcsak abban áll, hogy az emberek számos problémájukat feladják, hanem ők Istentől nyert bizonyossággal felvérteződnek.
    2. Az „euggelion” a remény örömüzenete (Kol 1,23). Az az ember, aki egyedül anyagi javakkal akar élni, kétkednie kell önmagában és a világban. John Buchan egy ateistáról így ír: „ember láthatatlan segélyforrás nélkül”. Ha egy ember, aki az örömüzenet jelentőségét ismeri, a reménnyel lesz teljes saját maga és a világ iránt.
    3. Az „euaggelion” a béke örömüzenete (Ef 6,15.). Ameddig az ember saját életét éli, a szíve feltétlenül meghasonlott marad. Az örömüzenet azt mondja nekünk, hogy győzelem odaadás által jön, az önmagunk lényének halálba adása által és Krisztus élete bennünk megkezdődött. Az örömüzenet a mi személyiségünket akarja teljessé tenni és a szerencsétlen feszültségek régi körülményei befejeződnek.
    4. Az „euggelion” Isten ígéretének örömüzenete (Ef 3,6). A pogány isteneknek volt a tulajdonsága, hogy fenyegetéseket mondtak. Jézus hozta azt az örömüzenetet, mely az ígéretek Istenéről szól. Ez a tény semmiképpen nem old fel bennünket minden kötelesség alól, mert egy ígéret hordoz, pontosan úgy mint egy fenyegetés, maga iránti kötelességeket. De ez az Újszövetségben a szeretettel szembeni kötelesség és nem a szükségszerűség, hogy a bosszúhoz meneküljünk.
    5. „Euaggelion” a halhatatlanság örömüzenete (2Tim 1,10). A halállal szemben a pogányok minden „remény nélkül”, félelemmel és gondokkal voltak tele (1Tess 4,13). Egyike a legszomorúbb Papirus-leveleknek egy anyától ered, aki egy szülő párnak ír, kiknek kisgyermekük meghalt: „Iréne Taonnophrisnak és Philo-nak, „jó vigasztalást”. Olyan szomorú voltam és sírtam a halál miatt, ahogy én Didymust sirattam. Mindent megtettem, amit az illem (szokás) megkívánt… Azonban ilyen dolgokkal szemben mindenki tehetetlen.” Ez volt a pogányok nézete a halálról. De az örömüzenet hozta nekünk azt a bizonyosságot, hogy a halál nem a vég, hanem az élet kezdete, nem a teljes megsemmisülésbe való bemenet, hanem bemenet Isten jelenlétébe.
    6. Az „euggelion” Krisztus feltámadásának az örömüzenete (1Kor 15,1; 2Tim 2,8). A keresztyén hit örömüzenete közli, hogy mi nem egy halott hőst szolgálunk, hanem az ő élő jelenlétében élünk. Ő nekünk nemcsak példát adott, hanem kísér az utunkon. Mi nem egy könyv alakjában hiszünk, aki egykor élt és meghalt, hanem olyan valakiben hiszünk, aki a halálból feltámadott és örökké él.
    7. „Euaggelion” a megszabadulás (üdvösség) örömüzenete (Ef 1,13). Annak a hatalomnak üzenete, aki megbocsátja a múltban elkövetett bűneinket, a jelen bűneinktől megszabadít és a jövőben ránk leselkedő kísértések legyőzésében segít. A győzelem jó híre ez.