Pál levele az efezusiakhoz

Eléggé általános vélemény, hogy az efézusi levél a teológiai irodalomban fontos helyet foglal el. Knox János halálos ágyán az efézusi levél kálvini magyarázatát olvasta.

1. A levél előállásának története

A sok bizonytalanság közepette, ami a levéllel kapcsolatban körülvesz, azt biztosan állíthatjuk, hogy az apostol börtönből írta, röviddel halála előtt. (3,1.; 4,1.) A kolosséi levéllel nagyon szoros kapcsolatban áll. Úgy tűnik, hogy mindkét levél vivője Tichikus. A Kol. 4,7-ben azt olvassuk, hogy ő fogja ismertetni Pál helyzetét a gyülekezettel. Az Ef. 6,21 szerint Efézusban is ez a helyzet. Ezen kívül a két levél lényegét illetően is hasonló. Ötvenöt vers szó szerint megegyezik. Vagy arról van szó, hogy a Kol. az Ef.-nek egy parallelje, vagy annak egy rövid foglalata.

A levél egyik problematikája, hogy kinek írta Pál. Nagyon valószínűtlen, hogy az efézusiaknak. Erre maga a levél utal: egyrészt egyértelműen pogánykeresztényekhez fordul. A címzetteket test szerint pogányoknak nevezi. Körülmetéletlenek, Krisztus nélkül éltek, Izrael szövetségétől elkülönítve, az ígéret szövetségétől idegenek. Másfelől a legszemélytelenebb páli levél. Nincs üdvözlés, bizalmas közlés. Ez azért furcsa, mert három évet töltött a városban (Csel. 19,8-10.).

A Csel. 20,11-35. szerint elbúcsúzik az efézusi presbiterektől, s ez az ÚSZ. legszemélyesebb részei közé tartozik. Harmadsorban nem ismeri személyesen a levél címzettjeit, csak hallomásból tud róluk. (1,15.) Végül egyetlen jelentősebb kézirat sem tartalmazza az első versben szereplő “Efézusban’ kifejezést.

2. Vajon Pál a szerző?

A teológusok közül sokan kétségbe vonják a páli szerzőséget. Azt állítják, hogy a levél szóhasználata és stílusa eltér a többitől. Valóban különbözik szóhasználata a többi levélétől. Hetven olyan kifejezést használ, amelyek a többi levélben nem fordulnak elő. Viszont olyan új gondolatokról szól itt Pál, amelyeket eddig nem említett, s ezekhez új fogalmak kellenek. Nevetséges azt állítani, hogy olyan nagy formátumú ember, mint Pál, nem volt képes szókincsét bővíteni. Az is tény, hogy a levél stílusa is eltér a többitől. Azokat többnyire egy meghatározott szituációban írta, itt pedig inkább egy teológiai értekezésről van szó. Moffat azt írja, hogy Pál beszéde általában vízeséshez hasonló, itt pedig lassú és nyugodt. Ez az apostol eddigi stílusához képest ellentmondás. Mit mondjunk mindezekre? Ilyen minden jelentősebb írónál előfordul. Ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy börtönből írta levelét, rájövünk, hogy volt elegendő ideje a gondolkodásra, hiszen hónapokon át mást se tehetett, mint gondolkodott és aztán leírta. Az utánagondolt, poétai kifejezési mód az 1-3 fejezetekben látható különösen. Hatalmas imádságról van itt szó, mely a harmadik fejezetben csodálatos dicsérő énekben csúcsosodik ki. Itt az imádság nyelvével találkozunk, nem az érveléssel. E levél egészen más körülmények között keletkezett, és az új gondolatoknak más céljuk van.

3. A levél gondolatai

A kolosséi levéllel közös gondolatok középpontja: a Krisztus teljessége. Krisztusban van az ismeret és a bölcsesség minden kincse elrejtve.(Kol. 2,3.) Benne lakozik az istenség teljessége test szerint. (2,9.) Ezek a gondolatok az Ef.-ban továbbfejlődnek. Az első fejezetben össze is foglalja:’Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, azt is, ami a földön van” (1,9-10.). Az Ef. központi gondolata, hogy Krisztus minden dolog foglalata. Ő a középpont, akiben minden eggyé lesz. Nélküle a világ megosztott, egység nélküli. Harcban állnak a népek, ideológiák, pogányok és zsidók egymással. Az egyes ember is ellentmondásban él, szereti és gyűlöli egyszerre saját bűnét. A jó és gonosz erők állandó harca folyik, sőt ez kiterjed a mennyre is. Egy kozmikus küzdelem folyik a jó és gonosz szellemek között. Ahelyett, hogy harmónia uralkodna, s az ember Istennel élne, elidegenedett Tőle. Ebből az állapotból csak úgy lehet megszabadulni, ha minden dolog Krisztusban van összefogva.

Hogyan jutott Pál ehhez a gondolathoz? A Kolossé levélben leszögezi, hogy Krisztus mindenért eleget tett, így az emberek benne eggyé lehetnek. Pál római polgár volt és utazásai során megismerte a hatalmas birodalmat. Most a fővárosban él, és itt egy új fogalommal találkozik, amelynek megvalósulását is látja, ez pedig a “pax romana’. Népek, országok, amelyek hadakoztak egymással, új kapcsolatra léptek. Egység jött létre : a római impérium. Ezt látja Pál a fogságban, de más szemmel. A római uralom szimbólummá lett számára, ezért állítja, hogy Jézus Krisztus a középpont, akiben mindenek eggyé lehetnek.

4. Az egyház feladata

A Krisztusban való egységről az 1-3. fejezetben ír, a másik három részben azt fejti ki, hogy mi az egyház szerepe Isten tervében. Milyen módon vesz részt abban, hogy a nem egységes világot egyesítse. E ponton kerül elő az egyház, amely Krisztus teste. A gyülekezet kéz, láb, száj, amely Krisztusért cselekszik, követségben jár, róla vall. Munkaeszköz, mely által Krisztus tud cselekedni. Krisztus által az emberek kiengesztelődnek Istennel, az egyház pedig Krisztus munkaeszköze, mely által az emberek Krisztussal kiengesztelődnek. Az egyháznak a Krisztus üzenetét kell mindenütt hirdetnie, az egyházon belül pedig a válaszfalakat kell lerombolnia. Az egyháznak az egységen kell munkálkodnia.

5. A levélírás célja

Ha nem Efézusba írta a levelet, akkor vajon hová, melyik gyülekezetnek? A legősibb vélemény, hogy az efézusi levelet Laodiceába írta. “Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák…’ (Kol. 4, 16). Ebből az következik, hogy Pál Laodiceába is írt, de ezt a levelét nem ismerjük. Marcion a kánonában az efézusi levelet laodiceai levélnek nevezi. Tehát már igen korán az volt a vélemény az egyházban, hogy az efézusi levelet Laodiceába írta Pál. Miért hozták akkor kapcsolatba az efézusi levéllel? Két magyarázat is lehetséges.

Talán Pál halála után az efézusiak tudván, hogy Laodiceába írt egy értékes levelet, kérték tőlük a kéziratot. E kéziratból az első versben szereplő “Laodiceában’ kifejezést elhagyták, és a helye szabadon maradt. Ez látható a legrégebbi kéziratokban is. Laodicea földrengéses területen feküdt, és lehetséges, hogy egy ilyen alkalommal elpusztultak a páli levelek, csak az az egyetlen példány maradt, ami Efézusban volt. A levelek összegyűjtése alkalmával az efézusi megjelölést kapta.

A másik magyarázat Adolf Harnacktól való. A laodiceai gyülekezet szégyenteljes módon kiesett a kegyelemből. A Jel. 3,14-22-ben a feltámadott ezt mondja: “Kiköplek a számból.’ Az ókorban szokás volt az ún. “damnatio memoriae’, amikor valakit felejtésre ítéltek. Ennek a nevét is kitörölték az írásokból, emlékművekből, stb. Harnack szerint ez történt a laodiceai gyülekezettel is. S így a keresztény iratokból törölték a nevét. S mivel a levélnek egy példánya már Efézusban volt, vele hozták kapcsolatba.

6. Egy körlevél

A levél voltaképpen nem egyetlen gyülekezetnek írott mű, hanem körlevél, amelyet Pál a kisázsiai gyülekezeteknek írt. A Kol. 4,16-ban nem azt mondja, hogy a laodíceai levelet olvassátok fel, hanem a Laodiceából jövőt. Tehát egy úton lévő körlevélről van szó, amely abban a pillanatban éppen Laodiceában volt. Lehet, hogy éppen ez volt az efézusi levél. De az is lehetséges, hogy a körlevelet, ahol éppen felolvasták, beleírták a helység nevét. Ha meggondoljuk, az efézusi levél talán a legfontosabb páli írás, mert az egyetlen, amelyet az apostol Kelet minden gyülekezetének küldött. A kolosséi levéllel való rokonság pedig abból eredhet, hogy az apostol a kolosséi levélből elhagyta mindazt, ami helyi és idői vonatkozású volt, de a legfontosabb pontokat nem, s így egy új levél jött létre, amellyel az embereket a Krisztus teljességére akarja elvezetni.