Pál levele a kolosséiakhoz

1. A Lykos völgyi városok

Efézustól mintegy 160 km-re, a Lykos folyó völgyében, ahol a folyó a Maanderbe torkollik, három jelentős város feküdt : Laodicea, Hierapolis és Kolossé. Pál apostol idején Ázsia provinciához tartoztak. A három város egymástól csaknem látótávolságra helyezkedett el. Hierapolis a völgy egyik oldalán, Laodicea a másikon feküdt és a folyó választotta el őket egymástól. Kolossé mintegy 20 km-rel távolabb, a folyam mentén helyezkedett el. A völgynek két érdekes tulajdonsága volt:

  1. Hírhedt volt földrengései miatt. A görög geográfus, Strabo e vidék leírásakor egy ritka melléknevet használ: “euseistos’, amely azt jelenti: földrengésre különösen alkalmas. Laodicea többször is elpusztult emiatt, de olyan gazdag volt, hogy a rómaiak segítsége nélkül is újjáépült. A Jelenések könyve meg is emlékezik erről. (3,17.)
  2. A Lykos folyó mellékfolyói gazdagok voltak krétában, amelyek aztán lerakódva igen értékes formációkat képeztek. Egy angol utazó a következőképp tudósít a vidékről: “A krétahordalék a folyómedreket betemette, a folyómedret eltorlaszolta, így annak más irányba kellett folynia. A fantasztikus mészkőbarlangok és árkádok ennek köszönhetik előállásukat. A vegetáció számára végzetesen terjeszkedik a talaj fölé, mintegy mészkőből készült szemfedő…” Ahogy a gleccserek csillogtak, az utazónak már 30 km-es távolságból is a szokatlan szépség egyedülálló arculatát mutatták.

2. Gazdag terület

Mindezek ellenére egy gazdag területről van szó, mert egymáshoz szorosan kapcsolódó kettős kereskedelmi üzletágáról vált híressé. A vulkanikus talaj mindig jól termő, így gazdag legelői voltak, melyeken hatalmas juhnyájak legelésztek. Nem kizárt, hogy az akkori világ gyapjúiparának itt volt a központja. Laodicea különösen is híres volt erről. Ezzel függ össze a másik üzletág, a festékipar. A mészköves víz erre különösen is alkalmas volt, és Kolossé festékiparáról vált híressé. Eredetileg mindhárom város egyformán jelentős, de az idő múlásával különböző fejlődésen mentek át. Laodicea lett a közigazgatás és a pénzügyek centruma, Hierapolis pedig fontos kereskedelmi hellyé fejlődött ki és emellett ismert fürdőhely lett. E vulkanikus területen a földrepedésekből forró gőz, illetve források törtek fel és gyógyító erejük miatt keresettek lettek. Ezrével jöttek az emberek Hierapolisba, hogy vizéből igyanak és ott fürödjenek.

Kolossé mögött egy hegylánc emelkedett, és így a hágón át vezető utat uralni tudta. Xerxes és Kyros csapatainak is megálljt parancsolt, és még Herodotos is egy jelentős frígiai városnak nevezte. Ez a dicsősége azonban - számunkra ismeretlen oknál fogva - elhalványult. A romlás nagyságát a hatalmas épületek romjai Hierapolisban és Laodíceában jól mutatják. Kolosséból azonban még ennyi sem maradt. Igaz, hogy amikor Pál a levelet írja, Kolossé már egy kis városka. Egyik kommentár a legjelentéktelenebb városnak nevezi Kolossét, ahová Pál levelet intézett. Tény, hogy a városban tévtanítások rombolják a gyülekezetet, amely a keresztyén hit pusztulásához vezethetett volna, ha elterjed és nem akadályozzák meg.

3. A frígiai zsidók

A három város letelepedett lakossága között sok zsidó élt. Nagy Antiochus (Kr.e. 183) hajdan 2000 zsidó családot vezetett Lydiába és Frígiába Babilonból és Mezopotámiából. Ezek ott letelepedtek és jólétben éltek. Ennek következtében sokan jöttek még, hogy a jólétből részesüljenek. Végül olyan sokan érkeztek, hogy a palesztinai szigorúbb zsidók panaszt emeltek ez ellen, mivel atyáik szegényes országát túl nagy számban hagyták el, véleményük szerint azért, hogy frígiai bort igyanak és fürdőt vegyenek. A következő történelmi eseményből megtudhatjuk, hogy milyen sok zsidó élt itt. Krisztus előtt 62-ben Flaccus római helytartó jött Laodíceába. Megkísérelte a zsidó szokásokat megtörni, és pénzt küldeni Frígiából Jeruzsálembe, hogy azzal fizesse ki a templomadót. Az egész tartományban elrendelte a fizetőeszközök kiviteli tilalmát. Ennek ellenére mintegy 20 font aranyat csempésztek ki az országból, és a templom javára küldték el. Ez 11.000 ember templomi adójának felelt meg.

4. A kolosséi gyülekezet

A gyülekezetet nem Pál alapította, nem is látogatta meg (2,1.), ennek ellenére a gyülekezet alapítása Pál kezdeményezésére történt. Három éves efézusi tartózkodása idején számos zsidó és görög lakos hallotta az evangéliumot. (Csel. 19,10.) Mivel Efézustól 160 km-re feküdt Kolossé, állíthatjuk, hogy az ottani missziójának eredményeképpen alakult meg a kolosséi gyülekezet. Nem tudjuk, ki volt az alapító, talán Epaphras, akit Pál szolgatársának nevez. Később Hierapolisszal és Laodíceával kapcsolatban említi. (1,7.; 4,11-13.) Az világos, hogy a kolosséi gyülekezet egykori pogányokból alakult. A szóhasználat “idegenek és ellenségek” (1,21.) mutatja ezt, amelyet olyankor használ Pál, ha az ígéret szövetségétől egykor távolálló embereket jelöl vele. Az 1,27-ben azt olvassuk, hogy a Krisztus titkát akarja ismertté tenni a pogányok között. A 3,5-7. felsorolja azokat a bűnöket, amelyeket elkövettek. Tipikusan pogány bűnökről van szó.

5. A gyülekezet veszélyeztetettsége

A gyülekezet helyzetéről Epaphrastól értesült. Ezek között sok örvendetes dolog volt. Pál hálás, hogy hisznek Krisztusban, és a szenteket szeretik (1,4.). Örül, hogy az evangélium bennük gyümölcsözik (1,6.). Epaphras a lélekben való szeretetükről is beszámolt (1,8.), afölött is örvendezik, hogy rend van közöttük és szilárd a hitük (2,5.).

Nehézségek is voltak Kolosséban, de ezek még nem terjedtek el járványszerűen. Pál levelével megelőzni akarja a veszélyt. Biztonsággal senki sem tudja megmondani, hogy milyen veszély fenyegette a gyülekezetet. A kolosséi eretnekség az újszövetségi kutatás nagy problémái közé tartozik. gy nem marad más hátra, mint tanulmányozni a levelet és abból megtudni, hogy miről is van szó.

  1. Pál egyetlen másik levelében sincs Krisztusnak olyan magas rangja, és tökéletességének egyetlenszerűségét ilyen nyomatékosan egyik sem hangsúlyozza. Ő a láthatatlan Isten képe, benne lakozik minden teljesség. (1,15.; 1,19.) Benne van az ismeretnek és a bölcsességnek minden kincse elrejtve. (2,3.) Benne lakozik az Istenség egész teljessége testileg. (2,9.) Szokásától eltérően hangsúlyozza, hogy milyen nagy szerepe van Krisztusnak a teremtésben. Benne teremtetett minden. (1,16.) Benne áll fenn minden. (1,17.) A Fiú a teremtésben az Atya eszköze.
  2. Kiemeli Jézus emberi természetét is. Emberi testben megbékéltetett. (1,22.) Istensége ellenére valóságos hús-vér ember.
  3. A kolosséi tévtanítás asztrológiai elemet is tartalmazott. A 2,8. szerint a “világ elemei’-hez alkalmazkodtak. A 2,20-ban pedig az áll, hogy meg kell halniuk a világ elemei számára. A görög fogalom: “stoicheia”, kettős jelentéssel bír. Eredetileg a dolgok rendjét jelentette (pl. katonai sort). Leggyakrabban az ábécét jelölték vele. Innen ered az alapismeret jelentés. Ebben az összefüggésben arról lenne szó, hogy a kolosséi gyülekezet a keresztyén hit kezdeti stádiumára esett vissza, holott már érettnek kellett volna lennie. Valószínűbb azonban, hogy egy másik jelentésről van itt szó. A “stoiceia” ugyanis a világ elemeinek (tűz, víz, föld, levegő) a befolyását jelöli, mindenek előtt a csillagok és a planéták kísértését. Az ókori felfogás szerint az emberi életet az égitestek befolyása uralja. A bölcsek és jelentős emberek semmibe se kezdtek bele, mielőtt a csillagoktól tanácsot nem kértek. Az asztrológusok állították, hogy az embereket el tudják látni olyan titkos ismeretekkel, melyek révén a világ elemeinek szolgaságából megszabadulnak. Nagy valószínűséggel a tévtanítók azt hirdették, hogy Jézus Krisztus egyedül nem elegendő, hogy a világ elemeitől való függőségtől megszabadítsa az embereket. Pál gyakorta beszél hatalmakról, uralmakról, trónusokról, fejedelmekről (1,16.; 2,10.; 2,15.), ahogy ezeket a kisérteteket megnevezi. A démoni hatalmakba vetett hit ezidőben egészen magától értetődő volt. Valamennyi természeti erőt, szelet, mennydörgést, villámlást, esőt ezek uralták. Bizonyos értelemben Isten és az emberek között amolyan közvetítő helyet foglaltak el, másfelől pedig akadályok voltak. Nyilvánvalóan azt tanították a tévtanítók, hogy többre van szükség mint egyedül Jézusra. Szükséges más hatalmakkal és ismeretekkel is szövetkezni. A tévtanításnak filozófiai eleme is volt. A tévtanítók képesek voltak arra, hogy az embereket a filozófia és az üres csalás által rabul ejtsék (2,8.). Nyilvánvalóan azt állították, hogy az evangélium egyszerű tanítása helyett hatékonyabb, titkos ismeretekre van szükség. Az a tendencia uralkodott náluk, hogy meghatározott napokra és rítusokra (ünnepnapokra, újholdra, szombatra) odafigyeljenek (2,16.). Ez a tanítás aszketikus elemeket is tartalmazott. Meghatározott étel- és ital tilalmakat írt elő (2,16). “Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” - hangzottak a jelszavak (2,21.). Ezáltal a keresztyén szabadságot minden lehetséges módon korlátozták. Ugyanakkor törvényellenes dolgokat is cselekedtek. Az emberek közönbösen viselkedtek a tisztaság és a szüzesség iránt. Az emberi természet és a test bűnei vonatkozásában könnyelműek voltak (3,5-8.). Az is valószínű, hogy az angyalok tisztelete e tévtanításban jelentős szerepet játszott. A démonokon kívül az angyalszerű lényeket, mint középlényeket tisztelni akarták. Mindezekkel szemben Pál az 1,28-ban megnevezi a célt, amellyel küzd ellenük: “Minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk azért, hogy Krisztus által minden embert teljességre juttassunk.” A tévtanítók viszont az evangéliumukat csak néhány embernek tartották fenn. Ők egy lelki és szellemi elitet akartak kiképezni.

6. A gnosztikusok tévtanítása

Kolosséban ez is hatott. A tévtanítások az etikai normákra befolyással voltak. Mivel a gnosztikusok szerint az anyag gonosz, ezért a testünk is gonosz. Ebből két dolog következett. Egyfelől a testet meg kell tagadni és szigorú aszkézist kell megvalósítani. De ennek ellenkezőjét is gyakorolták. Mivel a test rossz, a lélek a jó, így az a fontos. A testtel bármit lehet tenni, kívánságait teljesíthetjük, mert úgy sem számít. Ily módon a gnózis amennyire aszketikus, annyira szabados is és minden erkölcstelenségnek teret enged. Kolossében mindkét irány jelen volt. A tévtanítások egészen bizonyosan zsidó elemeket is tartalmaztak. Az ünnepnapok, újhold, szombat, tipikusan zsidó problémák. Sok zsidó vonzódott a gnózishoz. Ők is állították, hogy az Istenhez jutáshoz különleges ismeretek szükségesek. Jézus evangéliumát túlságosan egyszerűnek tartották és úgy vélték, hogy a zsidó rituális szokásokban megvan az az ismeret, ami szükséges, hogy Istenhez eljussanak. Ez a gondolkodásmód gyakran szövetségestársra talált a a gnózisban. A kolosséi tévtanítás megkísérelte, hogy a keresztyénséget filozófiává és teozófiává tegye.

7. A levél eredete

Sok teológusnak az a véleménye, hogy ez a levél nem Páltól származik. Ennek bizonyítására háromféle indokot szoktak felhozni:

  1. Sok olyan szót és fogalmat használ, amelyek a többi levelekben nem fordulnak elő. Csakhogy ez még nem bizonyíték, hiszen ha újat akart mondani - márpedig Kolosséban azt kellett -, ahhoz új szavakra és fogalmakra volt szükség.
  2. Azt is állítják, hogy a gnoszticizmus kifejlődése csak jóval Pál apostol élete után ment végbe, így a levélnek is később kellett keletkeznie, ha a kolosséi tévtanítás tényleg a gnózissal kapcsolatos. Ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy semmi olyan nincs a kolosséi levélben, ami az ókori világ gondolkodásának régóta meglévő tendenciájával ne lenne megmagyarázható. Az viszont valóban igaz, hogy a gnózis rendszerezése későbbi folyamat eredménye.
  3. Minden magyarázó állítja, hogy a kolosséi levél Krisztus-ábrázolása egészen más, mint Pál többi leveléé. Krisztusról, mint teremtőről és mint Isten teljességéről való felfogás, csak 40 évvel később, a negyedik evangéliumban található. Kétféleképp válaszolhatunk erre.

Először: Pál Krisztus kibeszélhetetlen gazdagságáról tanít. Kolosséban új helyzettel találta magát szemben. Tény, hogy a levél krisztológiája más, mint az apostol korábbi leveleié, de ebből még nem következik, hogy nem ő írta. Nem mondhatjuk azt, hogy az apostol gondolkodása annyira lezárt, hogy többé nem fejlődhet, különösen, ha új kihívásokra kell válaszolnia.

Másfelől: Krisztusról szóló páli gondolatok csírájukban már egy korábbi levélben megtalálhatók. Az I.Kor. 8,6-ban így ír: “Nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” Ez a mondat tartalmazza mindazt, amit később Kolosséban írt. Ily módon minden további nélkül Pál levelének tekinthetjük. Az apostol egy jelentéktelen városba írta levelét és ezzel az ázsiai keresztyénséget fenyegető tévtanításnak megálljt parancsolt.