Pál 1. és 2. levele a thesszalonikaiakhoz

1. Pál Macedóniában

A Csel. 16,6-10. beszámol Pál Macedóniába történő utazásáról. Bármennyire rövid is ez a beszámoló, a sorok között kiolvasható, hogy valamilyen kényszerítő erő hatására indul Európába. Frígián és Galácián át utazik, de a Lélek nem engedi, hogy e területekre menjen. Éjszaka pedig látomásban érti meg, hogy Macedóniába kell mennie. Nagy Sándor hazája ez, aki innen indult világhódító útjára. Ő egyben kozmopolita is volt. Erőteljesebb misszionárius, mint katona, mert egy hatalmas világot álmodott meg, amelyet a görög kultúra elterjesztésével akart megteremteni. Ez a hellenizmus gyökere. Arisztotelész volt a tanítója. Nagy Sándor Istentől küldöttnek vélte magát, hogy az egész világot egyesítse és megbékítse. Olyan világot álmodott meg, amelyben nincs többé se zsidó, se görög, se barbár, se szkíta (Kol. 3,11.). Európai talajra Filippiben lép először Pál, amely Nagy Sándor apja nevéről kapta nevét, innen megy tovább Thesszalonikába, amelyet meg Nagy Sándor féltestvéréről neveztek el. Tehát az egész vidék a világhódítóra emlékeztetett. Ily módon nem csupán egy országot, egy kontinenst, hanem az “egész világot” kell Krisztusnak megnyernie.

2. Pál Thesszalonikába jön

A keresztyén hitnek ezt az átfogó jelentőségét kellett kifejezésre juttatnia, amikor Thesszalonikába érkezett. Thesszalonika a korban jelentős város. Eredetileg Thermainak hívták, aztán Golfnak nevezték. Már Hérodotosz előtt évszázadokkal jelentős város volt. Kikötője régóta híres. Thermaiból nyomult előre Xerxész Európába. Itt található az ókor legjelentősebb hajógyára. Kassander Kr.e. 315-ben újraépítette és feleségéről, macedóniai Fülöp lányáról Thessalonikének nevezte el. Szabad város volt. Sosem szállták meg római csapatok. Saját önkormányzattal rendelkezett. Az idők múlásával lakosainak száma 200.000-re duzzadt, úgy, hogy sokáig kérdéses volt, hogy az akkori világnak Konstantinápoly vagy Thesszalonika-e a fővárosa. Ma Saloniki néven mintegy 70.000 lakost számlál. Különösen azért tett szert nagyjelentőségre, mert a “Via Egnatia” a városon keresztül vezetett. Ez az út az adriai Dyrrachiutól Konstantinápolyba, onnan pedig Kisázsiába és Keletre vezetett és Rómát kötötte össze Kelettel. Ennek következtében kereskedelmi centrum is lett és az emberek azt mondogatták: “Ameddig a természet nem változik meg, Thesszalonika gazdag és virágzó város marad.” Azt a tényt, hogy Pál idehozta az evangéliumot, nem lehet eléggé nagyra értékelni. Ez fordulópont, mert a keresztyénség elindulhatott a világvallássá létel útján.

3. Pál apostol Thesszalonikai tartózkodása

Erről a Csel. 17,1-10. tudósít. Amit a városban látott, nagyfontosságú volt számára. Három szombaton prédikált az ottani zsinagógában. Három hétnél tovább nem is igen maradhatott a városban. A hihetetlen nagy siker, amely munkáját követte, felbőszítette a zsidóságot és a várost el kellett hagynia, mert életét veszély fenyegette. Bereába távozott. Itt ugyanolyan sikert ért el és innen is hasonlóan menekülnie kellett ( Csel. 17,10-12.) . Silást és Timotheust a városban hagyta és Athénbe távozott. A következő gondolatok foglalkoztatták Pált: Lehetséges, hogy a keresztyénség, amely ilyen rövid idő alatt ilyen hatást gyakorolt és gyökeret eresztett, ismét kigyomlálható? Ha nem, akkor nem puszta álom, hogy a Római Birodalmat meg lehet nyerni Krisztusnak. Szükséges volt egy hónapot ebben a városban töltenie, s talán csak évek múlva lesz eredményes hatása munkájának?

4. Hírek Thesszalonikából

Pál annyira gondterhelt volt, hogy Timótheust, aki Athénbe utána ment, visszaküldte Thesszalonikába, hogy pontosan megtudja, miként állnak ott a dolgok, mert különben nem lett volna nyugalma (I.Thess. 3,1.2.5.; 2,17.). Timótheus örvendetes hírekkel jött vissza. A gyülekezet tagjai nem változtak, szilárdan állottak a hitben (I.Thessz. 2,14.; 3,4-6.). Tényleg dicsősége és öröme voltak (I.Thessz. 2,20.). De gondokról is értesült:

  1. A Jézus visszajöveteléről szóló igehirdetése természetellenes helyzetet teremtett. Az emberek nem dolgoztak, normális tevékenységüket feladták és entuziasztikus módon várták vissza Jézust. Pál figyelmezteti őket, hogy csendes életet folytassanak és dolgozzanak (1Thessz. 4,11).
  2. Az is foglalkoztatta őket, hogy mi lesz azokkal, akik Krisztus visszajövetele előtt haltak meg. Pál megmagyarázza, hogy a Jézusban elaludtak a dicsőségből nem szorulnak ki (4,13-18.).
  3. Az a veszély is fennállott, hogy a gyülekezet tagjai ismét visszaesnek az erkölcstelenségbe. A generációkon át beidegződött szokásokat nehéz levetkőzni és a pogány környezet kisértéseinek ellenállni se könnyű (4,3-8.).
  4. Volt egy csoport, amely megrágalmazta Pált, hogy az evangéliumot kedve szerint hirdette (2,5. 9.) és diktátor volt (2,6-7.11.).
  5. A gyülekezetben ellentét is volt (4,9.).

5. Miért írt két levelet?

A két levél nagyon hasonlít egymáshoz, keletkezésük között rövid idő telhetett el. A második levél azoknak a félreértéseknek a magyarázatát tartalmazza, amelyek az Úr visszajövetelével kapcsolatban támadtak. Az első levélben határozottan állítja, hogy az Úr napja úgy jön el,mint éjjel a tolvaj, ezért felhívja a gyülekezetet a vigyázásra (5,2.). Ennek lett a következménye, hogy az emberek nem dolgoztak, hanem vigyáztak és várakoztak. A második levélben az Úr eljövetelének jeleit hirdeti. (2,3-12.). A Krisztus visszajöveteléről szóló thesszalonikai elképzelések az egyensúlyt elvesztették. Félreértették Pál igehirdetését és rosszul magyarázták. Bizonyos dolgokat az összefüggésből kiszakítottak és túlhangsúlyoztak. A második levélben megkísérli Pál az egyensúlyt helyreállítani és a felhevült indulatokat lecsillapítani. Az első levél sok jó tanácsát és figyelmeztetését megismétli. Elsőrenden arra törekszik, hogy a gyülekezetet megnyugtassa és figyelmeztesse, hogy ne semmittevéssel várakozzanak, hanem lelkiismeretesen és türelmesen végezzék mindennapi munkájukat. Mindkét levélben megláthatjuk, hogyan keresi az apostol a mindennapok problémáira a megoldást.