Júdás levele

A levél két befejező verse bizonnyal ismert (24-25.), ettől eltekintve ismeretlen, alig olvasott. A levéllel kapcsolatos nehézség azon alapszik, hogy gondolatai csak az akkori háttér ismeretében érthetők, mint egy meghatározott szituációra trténő felelet. Ha viszont ezt sikerül megérteni, akkor az egyház kezdeteinek trténetére vethetünk egy pillantást, amely ma sem kevésbé fontos.

1. Júdás egy fenyegető veszéllyel szemben

Eredetileg az volt Júdás szándéka, hogy a keresztyén hitről írjon, de erről le kellett mondania, mert a gyülekezet tagjai közül némelyeket veszély fenyegetett. Belopózkodtak emberek, akik Isten kegyelmét félreértve saját erkölcstelenségüket igazolták általa és az egyetlen igaz Istent és az Úr Jézus Krisztust tagadták. Ezektől óvta Júdás barátait. Emlékeztet az Egyiptomból kijött zsidók sorsára, akik hitetlenségük miatt az ígéret földjére nem mehettek be (5.), ugyanúgy azok, akik Isten kegyelméből részesültek, kimaradnak az üdvösségből, ha engedetlenek Isten iránt és hitetlenségbe esnek. Ugyanígy az angyalok is, akik a menny dicsőségét birtokolták, a földre jövén, a halandó asszonyok kívánságába beleesnek (Gen. 6,2), a sötétség börtönében az utolsó ítéletre várnak (6.). Ugyanígy járnak Sodoma és Gomora lakói is, akik paráznaságra csábították társaikat. Pusztulásuk figyelmeztetés mindenki számára. Ezek az emberek álmodozók, testüket megszeplősítik és az angyalokat kárhoztatják (8.). Ezek olyanok, mint a kárhozott sziklák a tengerben, amelyek a hajókat szétzúzzák, ugyanígy ezek is széttörik a keresztyén közösséget, mint az esőt ígérő fellegek, a gyümölcstelen fák, a tajtékzó hullámok, a pályájukat nem tartó csillagok: a sötétségbe zuhannak. Lázadnak Istentől rendelt sorsuk iránt, vágyaik vezetik őket, fölényesen jártatják szájukat és haszonlesésből embereket dicsőítenek (16.).

2. A hívőkhöz intézett szavai

Miután a gonosz embereket leleplezte, a hívőkhöz fordul és emlékezteti őket, hogy már Jézus apostolai megmondták, csúfolódók támadnak, akik szenvedélyük szerint fognak élni (18-19.). A keresztyéneknek azonban a hit alapjára kell életüket építeni. Tanulniuk kell, a Szentlélek által imádkozni, a szövetség törvényeire emlékezni, Isten szeretetében megnyugodni (20-21.). A gonosz életet folytatók között vannak még kételkedők, ezeket meg kell menteni. A bűnösöket szeretniük kell, de bűneiktől iszonyodni (22-23.).

3. A tévtanítók

Antinomistákról, törvényellenesekről van szó, akik Isten kegyelmét letorzítják. Azt vallják, hogy a törvény halott, ők pedig az Isten kegyelme alatt állnak. A törvény előírásai talán másokra vonatkoznak, de rájuk nem. Azt teszik, ami nekik tetszik. Ahol sok a bűn, sok kegyelem (Róm. 6.). Állítják, hogy az lsten kegyelmében bizonyosak, a törvénynek rájuk nézve nincs jelentősége, lélekben már addig jutottak, hogy a bűn már nem létezik bennük. Ha Istent szívből szeretik, testükkel bármit tehetnek. Amit az antinomisták kirívó erkölcstelenségéről mond Júdás, afelől semmi kétség. A másik két vád azonban nem ilyen egyértelmű.

  1. Isten és Jézus Krisztus megtagadók
  2. Szemükre veti, hogy “a mi egyedüli Urunkat, Jézus Krisztust tagadják”. A levél végén olvasható doxológiában is “az egyedüli lstenről” van szó. Ez a kifejezés “egyedüli” csak ritkán fordul elő (Róm. 16,27. ; I.Tim. l,17. ; 6,15.). Az a tény, hogy Júdás egyedüli Úrról beszél, azt jelenti, hogy voltak olyanok, akik Jézus Krisztus egyetlen voltában kételkedtek, más Úrban és istenekben hittek. Nyomonkövethető ez az Újszövetségben? Ahogy más könyveknél már láttuk, itt is a gnózisról van szó. Szerintük a világban dualizmus uralkodik. A szellem lényege szerint abszolút jó, az anyag pedig gonosz és tökéletlen. Ebből a matériából teremtetett a világ. Isten ellenben teljesen szellem, így nem érintheti az anyagot. A teremtés csak kisugárzás eredménye. A világ az ő elképzelésük szerint egy Istennek alárendelt istentől származik, aki az igaz Istennel ellenséges viszonyban van. Az igaz Istent az Újszövetség, a másikat az Ószövetség Istenével azonosították. Elképzelésük szerint a Teremtő más Isten, mint aki magát kijelentette és az embereket megváltotta. A keresztyénség ezzel szemben csak egy Istent ismer, aki a világot teremtette és az embert megváltotta. Ezt a gnosztikusok tagadták. Ezen alapszik bűnmagyarázatuk. A bűn, a szenvedés és minden tökéletlenség arra vezethető vissza, hogy a teremtés csak anyagból áll és lényege szerint gonosz, az ismeretlen Istentől származik.

    Ezek a tévtanítók nemcsak Isten identitását tagadták, hanem Jézus Krisztus egyetlenszerűségét is. Azt állították, hogy Istentől egy sor kisugárzás indult el, amelyek közte és a világ között állanak és Jézus e láncolatnak egy tagja. Ők Jézusban nem az egyetlen Urat látták, hanem csak az Isten és emberek közti sok összekötő egyikét.

    A levélben van még egy további bizonyíték is, amely összecseng a gnosztikusok tévtanításával. A 19. versben olvassuk: “szakadásokat támasztanak”. Szerintük az embereknek, hogy Istenhez eljussanak sok lépcsőfokon kell áthaladniuk. Ehhez megfelelő ismeretek, gyakorlatok, stúdiumok szükségesek. Az embereket pneumatikusokra és pszichikusokra osztották. A pneuma Isten rokonaivá teszi az embereket, így a pneumatikusok azok az emberek, akik lelkileg magasan állanak, nemcsak bölcsek és Istenhez eljutottak, hanem olyan jók, mint Jézus. Irenaeus olyan gnosztikusokról is tudósít, akik jobbak, mint Jézus, sőt Istennel egyek. Velük szemben állanak a pszichikusok, a szokványos emberek. Ez az elképzelés a gyülekezeten belül egy lelki arisztokráciát eredményezett, melynek következtében lelki gőg alakult ki. Ezek ellen küzd Júdás.

  3. Angyaltagadók
  4. E tévtanítók az angyalokat is tagadták. A 8. versben olvassuk: “Megvetik az Isten felségét, káromolják az angyalfejedelmeket” “Hatalmasság és felség” a zsidó angyalhierarchia fogalmai. A zsidó angyalhit nagyon komplikált volt. E hit szerint minden népnek, minden embernek, gyermeknek volt egy külön védőangyala, minden természeti hatalom: szél , tenger, tűz stb. az angyalok hatalma alatt állottak. A tévtanítók valószínüleg azt állították, hogy ezek az angyalok a gonosz isten szolgái és a keresztyéneknek nem szabad velük foglalkozni.

4. Júdás és az Újszövetség

Azon újszövetségi iratok közé tartozik, amelynek sorsa hosszú ideig bizonytalan volt és csak később lett végérvényesen a kánon részévé. A Muratoni kánon tartalmazza a Júdás levelet, és ez azért érdekes, mert a Zsidókhoz írt levél és Péter I. levele hiányzik. Origenes ismerte és használta, de tudta, hogy sokan kérdéses iratnak tekintik. Eusebius is hasonlóan vélekedett. Hieronymus is kételkedett eredetiségében és ezt meg is magyarázta. Júdásnál olyan idézeteket olvasunk, amelyek az apokrif iratokból valók. A 9. versben Mihály arkangyal az ördöggel viaskodik Mózes holtteste miatt. Ezt a “Mózes mennybemenetele” c. apokrif iratból veszi. A 14-15 versekben olvasható citátum a Hénoch könyvéből való. A 17-18 versekben olvashatót pedig nem lehet azonosítani.

A levél csak a IV. században lett biztosan a kánon részévé.

5. A datálás

Korai keltezésről a levél esetében nem lehet szó. A 3. versben arról ír, hogy a hit a szentekre bízatott. Egy bizonyos eltelt időre tekint vissza Júdás. A l7-l8. versben figyelmezteti barátait, hogy az apostolok szavaira gondoljanak. Olyan időben keletkezett a mű, amikor már nem éltek az apostolok. Ezen kívül Péter II. levelében egy tekintélyes rész Júdás leveléből való. Péter II. levelének 2. fejezete egyértelműen nagyon szoros kapcsolatban van Júdás levelével. Bizonyos, hogy a két író közül valamelyik a másik írását kölcsönözte. Valószínűbb, hogy Péter II. levelének szerzője a Júdás levelét építette be művébe.

70 után János kivételével egy apostol sem élt már. Így azt állíthatjuk, hogy a levél 80-90. között keletkezhetett.

6. A levél szerzője

Ki volt Júdás? Magát Jézus Krisztus szolgájának és Jakab testvérének nevezi. Az Újszövetségben 5 Júdás szerepel.

  1. Damaskusi Júdás, akinak házánál Pál megtérése után imádkozott (Csel. 9,11.).
  2. Júdás Barsabás. Egy tekintélyes jeruzsálemi tanító, aki Silassal együtt az apostoli zsinat határozata alapján Antiochiába ment (Csel. 15,22., 27.). Próféta volt (Csel. 15,32.).
  3. Júdás Iskariótes.
  4. E három közül egyik sem lehet a levél szerzője.

  5. Az apostolok között volt még egy Júdás (Jn. 14,22.) aki nem az Iskariótes. Júdás, a Jakab fia (Lk. 6,16. és Csel l,13.). Ez egy félreértésen alapszik, mert a görög szövegben “Ioudas Iakobou” kifejezés olvasható, mely szó szerint “Jakab Júdása”, azaz fia, de a későbbi fordítások ezt korrigálják Jakab testvérére.
  6. Az 5. Júdás az Úr testvére (Mt. 13,55.; Mk. 6,3.). Ha ezek közöl való a levél szerzője, az csak Júdás, Jakab testvére lehet, aki az Úr testvére is.

Milyen érvek szólanak mellette és ellene?

  1. Miért nevezi magát Júdás Jakab testvérének és nem az Úr testvérének? Talán szerénységből, hiszen Jézus nem csupán testvére, hanem Ura is. Valószínűleg egész életében Palesztinában élt, Jeruzsálemben írt s ott a gyülekezet vezetője Jakab volt. Így, ha a zsidókhoz ír érthető, hogy Jakabra hivatkozik.
  2. Miért Isten szolgájának nevezi magát? Azzal, hogy ezt teszi, apostol voltát is kifejezi. Isten szolgái az Ószövetségben a próféták (Ámós 3,7.). Az Újszövetségben az apostolok ezek (Róm. 1,1.; Fil.1,1.). A pásztori levelekben is így van (Tit. 1,1.), sőt a Jakab levelében is (1,1.). Az “Isten szolgája” elnevezés nem csupán a 12-re korlátozódik, hiszen Pál és Timótheus is így nevezi magát (Fil. 1,1.). Júdás az Úr testvére, a mennybemenetel után a 12 apostolhoz tartozhatott (Csel. 1,14.).
  3. Némelyek állítják, hogy Júdás zsidó lévén nem beszélt görögül, így ilyen levelet nem írhatott, de a görög világnyelv volt abban az időben és Palesztínában is beszélték. A levél görög nyelve eléggé nehézkes és kényszeredett, elképzelhető, hogy maga írta vagy egy fordító segített.
  4. Az az érv, hogy a tévtanítók a gnosztikusok, akik inkább a görög, mint a zsidó gondolatok képviselői. Miért kellett Palesztínából görögöknek levelet írni? Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a keresztyénné váló zsidók túlzásokba eshettek. Bizonyos kötöttségektől (zsidó törvények) szabadok lettek és az ellenkező végletbe estek.
  5. Ha Jézus testvére írta a levelet, miért olyan későn lett a kánon része? Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kánon kialakulásának idejében a zsidók Isten népe ellenségeinek számítottak, így Júdás is.
  6. Semmi továbbit nem tudunk róla. Ez ellen azt mondhatjuk, hogy ez a Júdás Jakab testvére.
  7. Esetleg a Júdás itt is fedőnév? Ilyenkor viszont a szerzők híres emberek mögé rejtőztek. Júdás, az Úr testvére azonban teljességgel ismeretlen.

Az bizonyos, hogy egy zsidó írásról van szó. Csak a számukra világos, hogy mire vonatkoznak a szerző megjegyzései. A levél egyszerű, nem teológus gondolatát tükrözi. Ez teljesen megfelel az Úr testvére, Júdás személyének. Semmi okunk ezt kétségbe vonni.