János 1. levele

A páli mintával összevetve nincs levélformája, mert hiányzik a megszólítás, a befejezésnél a személyes üdvözletet, de ennek ellenére érezni kell a levél személyes jellegét. Egészen konkrét gyülekezeteket tart szeme előtt, ezért ha meg akarjuk érteni János leveleit, a szituációt rekonstruálnunk kell.

1. A háttér

Az I. század végére kialakultak a keresztyén gyülekezetek institucionális módon is, és sok zavaró jelenséggel kellett küzdeniük. A gyülekezet tagjai többségükben már a II. vagy a III. generációhoz tartoztak és a kezdeti lelkesedés lehalóban volt. Megszokták a keresztyén hitet, mert tradícióvá lett. Jézus előre mondta: “a szeretet sokakban meghidegül.” (Mt. 24,l2.) Az efézusi gyülekezetnek pedig ezt írja a Jelenések könyve: “az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet…” (2,4.)

A krisztusi követelések teherré lettek. Nem akartak szentek lenni bibliai értelemben. A keresztyénség és a világ közötti választóvonal eltűnt. A keresztyén morál veszélyben volt. Mivel a hit tradícióvá lett, ezért egyre nehezebbé vált a világban való megállás. Ezért kellett írni a gyülekezeteknek. Arról nem értesülünk, hogy a gyülekezetet kívülről üldözték volna, a veszély ezidőben belülről fenyegette a gyülekezeteket. Ez pedig a tévtanítás miatt következett be (Mt. 24,11.). Ez a tévtanítás nem a keresztyén hitet akarta kioltani, hanem maga akarta “javítani”, intellektualizálni. A keresztyén fogalmakat az uralkodó filozófiai irányzatokhoz akarták illeszteni. Ez a gondolkozás a gnózis volt, melyről a János evangéliuma során már szóltunk.

2. Hamis tanítók

A keresztyén gyülekezethez tartoztak, mégis elváltak attól (I.Ján. 2,19.). Olyan emberekről van szó, akik prófétai igénnyel léptek fel. (I.Ján. 4,1.). Jóllehet elváltak a gyülekezettől, mégis tanításaikat ott fejtették ki, hogy azok hitét megzavarják (I.Ján. 2,26.). Közöttük találunk olyanokat, akik vitatták, hogy Jézus Messiás (I.Ján. 2,22.). A gyülekezeten belül lehetőségük nyílott arra, hogy a keresztyénséget a gnózissal ütköztessék. Miután az alaptételük szerint minden anyagi rossz, így a valóságos testetöltés számukra elképzelhetetlen volt. Jézus testi létének realitását tagadták, ezért írja János: “Amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van, amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van.” (4, 2-3.) A testtélétel tagadása kétféle formában jelentkezett. Egyrészt doketizmusban, mely szerint Jézusnak csak látszat-teste volt. Soha nem volt hús-vér ember. Még veszedelmesebb tanítás volt az a teória, amely Kerinthos nevéhez fűződik. (lsd. János evangéliuma) Ő világos különbséget tett az ember Jézus és az isteni Krisztus között. Tagadta, hogy Jézus természetes úton született. A keresztelkedése során Krisztus galamb formájában szállt rá. Amikor keresztre feszítették, elhagyta őt és nem szenvedett, mert egészen lelki egzisztenciája volt. Ignatius leveleiből is kitűnik ez.

A trallesi gyülekezetnek ezt írta: “Legyetek süketek, ha valaki hozzátok megy és nem mondja, hogy Jézus Krisztus Dávid magvából, Mária családjából származott, valósággal született, valósággal üldözték Pontius Pilátus alatt, valósággal megfeszítették és meghalt és valósággal feltámadt. Ha ez így van, hogy lehet, hogy bizonyos emberek, akik istentelenek azt állítják, hogy látszólag szenvedett. Akkor miért hordok én láncokat?” Polycarpus philippibelieknek írja (7,l.): “Mindaz aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az az Antikrisztus.” (5,6.) A gnosztikusok azt hirdették, hogy az isteni a keresztség során vízzel jött el, de a megfeszítést (a vért) tagadták. E tévtanítás veszélye abban állott,hogy Jézust csupán embernek tekintette és így a megváltás kétségessé válik.

A gnosztikusok hite etikai konzekvenciákat is vont maga után. Miután a test rossz, hozzátartozik az élethez az aszkézis. A házasságnál jobb a nőtlenség, a nemi élet bűn. Az ellenkezője is igaz volt rájuk. Mivel a test úgyis át van járva bűnnel, ezért a testi tisztaságnak semmi értelme, hiszen az csak a testet érinti. Bizonyos körök még tovább mentek és azt hirdették, hogy az igazi gnosztikusoknak a jót éppúgy meg kell ismerniük, mint a rosszat. A Jel. 2,24-ben a “sátán mélységei”-nek megismeréséről olvasunk. Ezzel szemben írja János: “Az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség.” (I.Ján. 1,5.)

Olyanok is voltak közöttük, akik annyira lelki embereknek tartották magukat, hogy meg voltak győződve a bűntől való mentességüktől. Ezzel szemben írja János: “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg.” (I.Ján. 1,8-10.) A gnosztikusoknak az embertársaikhoz való viszonya is problémás. Mivel a test rossz, attól csak bizonyos beavatási szertartás és intellektuális tréning útján lehet megszabadulni. A legtöbb embernek azonban erre nincs ideje. Így az embereket két csoportra osztották: pneumatikusokra és pszichikusokra. Az előbbiek arisztokrata módon megvetették a többieket. Velük szemben hangsúlyozza János, hogy a keresztyénség tulajdonképpeni próbaköve a felebaráti szeretet (2,9-11.; 3,14-17.; 4,10-12. stb.). A gnosztikusok hirdették, hogy aki igazán vallásos lenézi a közönséges embert. Ha igazuk lett volna, soha nem lenne közösség, csak egy kis vallásos felsőbbrendű csoport létezne, amelyik megveti a többi embert. Csak csodálni lehet, hogy János ilyen közegben meg tudott állni és a gyülekezeteket meg tudta őrizni a veszélyes tévtanításoktól.

3. A levélírás célja

Célja kettős (1,4.), hogy a gyülekezeteknek öröme legyen és ne vétkezzék (2,1.). Ilyen háttérben érthető, hogy a hamis tan és a belőle következő etika a bűn cselekvésére késztet.

4. Istenről vallott elképzelése

Két csodálatos dolgot mond ki: Isten világosság és nincs benne sötétség és Isten szeretet. Mi is azért szerethetjük Őt, mert Ő előbb szeretett.

5. Jézus ábrázolása

Miután a tévtanítók központi problémája Jézus személye volt, így jó, ha végigtekintjük a levél e vonatkozású üzenetét.

  1. Jézus kezdettől fogva van (1,1.). Aki vele találkozik, az örökkévalósággal találkozik.
  2. Jézus Isten Fia. Az Atya és Fiú viszonya egyedülálló.
  3. Jézus a Felkent (2,22.). Ez ugyan zsidó fogalom, de Jézus történetiségét hirdeti. Mindaz, amit a próféták meghirdettek, valóra vált.
  4. Jézus valóságos ember (1,1., 3.).
  5. Jézus jövetele összefügg az ember bűnös voltával..
  6. Jézus szószólónk az Atyánál.
  7. Engesztelő áldozat bűneinkért (2,2.). Vére tisztít meg a bűntől (1,7.).
  8. A Jézusban való hit következtében van élet (4,9.; 5,11-12.).
  9. A világ Üdvözítője.

6. A Szentlélek

Kevesebbet beszél róla, mint az evangéliumban. Isten és ember közötti összekötő. A lélek által tudjuk, hogy Isten bennünk és mi benne. (3,24.; 4,13.).

7. A világ

A keresztyének egy ellenséges, istentelen világban élnek. A világ nem ismeri a keresztyéneket, mert Krisztust sem ismeri (3,l.). A hamis tanítók a világból valók, nem Istentől. A világ nyelvén szólnak és az kész arra, hogy szavukat hallgassa (4,4-5.). Ezért kell a világot legyőzni, melynek fegyvere a hit (5,4.). Az ellenséges világ elvész (2,17.). Mégsem kell félniük a keresztyéneknek, mert Krisztussal új világ jön (2,8.).

8. Az egyház közössége

Konzekvensen hangsúlyozza a keresztyén közösség szükségességét, mert meg van győződve, hogy nemcsak Istennel, hanem egymással is közösségben élnek a keresztyének (2,9-11.). Hinni annyit jelent, mint Krisztusban hinni és egymást szeretni (3,11-17.).

9. A megigazulás

Isten igaz, s aki Őt ismeri, ezt vissza kell tükröznie (2,29.). Azáltal, hogy Isten parancsait megtartjuk, azt bizonyítjuk, hogy ismerjük Őt. (2,3-5.).