Jakab levele

Jakab levele is azon iratok közé tartozik, melyeket nehezen soroltak be az Újszövetség kánonjába. Amikor ez megtörtént, még mindig bizonyos fenntartásokkal találkozunk. A XVI. században Luther szívesen kivette volna onnan.

1. Az egyházatyák véleménye

A IV. század közepén a latin egyházatyák irataiban bukkan fel Jakab levele először. A Muratori kánonból hiányzik. Tertullianus a III. század közepén se említi. 350-ben a “Codex Corbeiensis”-ben találjuk először, de abban se az elismert újszövetségi iratok közé sorolják, hanem az egyházatyák vallásos művei közé. Hilarius a Szentháromságból írott művében idézi 357-ben. Hieronymus mindezek ellenére gondolkodás nélkül felvette Jakab levelét a Vulgatába. A “Híres emberek”-ről írt könyvében így vall: “Jakab az Úr testvére, csak egyetlen levelet írt, amelyik a hét katolikus levélhez tartozik, bár némelyek azt állítják, hogy Jakab neve alatt mások adták ki.” Jóllehet Hieronymus felvette a kánonba, a szerzőre kételkedve tekintett. Ez a kétségeskedés végérvényesen Augustinus révén tűnt el, aki fenntartás nélkül elismerte.

2. A szír egyház

A szír egyház ismerte el elsőnek a levelet, de a szerzőt tekintve ott is ugyanolyan bizonytalansággal találkozunk, mint a római egyházban. A szír egyház első hivatalos Újszövetsége a Peshitta, amely a Vulgatának megfelelő, a szír Egyházban, 412 körül keletkezett, Jakab levelének első fordítását tartalmazza.

Ennek ellenére 545-ben Nisibiai Pál a kétes értékű levelek közé sorolja. Ténylegesen csak a VIII. század közepén a rendkívüli tekintélyű Damaszkuszi Jézusnak köszönhető a teljes elismerése.

3. A görög egyház

Jóllehet, a görög nyelvű gyülekezetekben előbb felbukkan a levél, mint a latin és a szír egyházakban, mégis később lett végérvényesen elfogadott. Először Origenes említi a III. század közepén és idézi: “a hit cselekedetek nélkül halott magában.” Eusebius cézáreai püspök a kétes iratok közé sorolja és ezt írja róla: “Ugyan az első katolikus levél, de nem felejthetjük el, hogy némelyek nem tartják eredetinek és csak a későbbi írók említik.” A fordulópontot 367-ben Athanasius híres Húsvéti levele jelentette, amelyben Jakab levelét a bibliai könyvek közé sorolja és attól kezdve helye biztos a kánonban. Az ősegyházban tehát senki sem vonta kétségbe a levél értékét, bár a kánonba mindenhol későn került be. Jakab levele vonatkozásában a tridenti zsinat mértékadó jelentőségű. 1546-ban a római egyház a Vulgatát tette Bibliájává és azon kívül mást nem lehetett olvasni. A könyveket két csoportra osztotta: proto- és deuterokanonikus könyvekre. A protokanonikus könyvek azok, melyekkel kapcsolatban semmi kétség nem volt kezdettől fogva. Deuterokanonikusok azok, melyek lassan kerültek a kánonba. Jakab levelét ide sorolják.

4. Luther és Jakab levele

Ma is igaz, hogy Jakab levele a legtöbb ember számára nincs az Újszövetség iratainak előterében és csak kevesen tennék a Lukács evangéliumával, vagy a Római levéllel egyenértékűnek. Miért van ez így? Ezt aligha lehet az ősegyház magatartásával magyarázni, hiszen a mai emberek nem is tudják a kánonba történő felvétel körüli bonyodalmakat. Az ok sokkal inkább abban keresendő, hogy a római katolikus egyház a Trident-i zsinaton végérvényesen kanonizálta, ugyanakkor a protestáns egyházakban a levél kánonbeli helye továbbra is vitatott és Luther az Újszövetségből el akarta távolítani. Amikor Luther Újszövetség-fordítása megjelent, egy tartalomjegyzéket is mellékelt, amelyben megszámozta a könyveket. A végén volt egy zárórész, a többi könyvtől elválasztva, amely a számozatlan könyveket tartalmazta. Jakab levelét, Júdás levelét, a Zsidókhoz írt levelet és a Jelenések könyvét sorolta ide. E könyveket Luther egyértelműen másodrangú, mellékes könyveknek tartotta. A Jakab levelével kapcsolatosan különösen szigorú volt. Az Újszövetség előszavának zárómondatában olvashatjuk híres megállapítását: “Szent János evangéliuma, első levele, Pál levelei, különösen a Rómaiakhoz, a Galatákhoz, az Efézusiakhoz, Péter első levele azok, melyek Krisztust mutatják és tanítják mindazt, amit fontos tudni. Más könyvekben ilyen tanítást sohasem látsz és hallasz. Ezért Szent Jakab levele szalmalevél, nem evangélium.” Jakab és Júdás levelének előszavában még folytatja ilyen jellegű megállapításait: “Jakab levelét az atyák elvetették, én mégis dicsérem és jónak tartom, mert nem emberi tanokat hirdet és Isten törvényét keményen űzi (treibet), de figyelmeztetek mindenkit, mert nem apostoli irat.” Ezt a következőkkel húzza alá: Ellentmond Pálnak és az Újszövetség minden iratának, amely a hitből való megigazulást tanítja, mert Ábrahám cselekedetekből igazult meg. Ebből csak az következhet, hogy nem apostoli írásról van szó. Nem tanítja Jakab a keresztyéneket a Krisztus szenvedésére és feltámadására, Isten lelkéről nem beszél. A szent iratok kritériuma Luther szerint a következő: “Minden igazi szent könyv megegyezik abban, hogy Krisztust prédikálja és űzi (treibet). De ha azt látjuk, hogy Krisztust nem űzi, nem tanítja, akkor nem apostoli még akkor se, ha egyenesen Pétert vagy Pált tanítja, ellenben amelyik Krisztust prédikálja, az apostoli akkor is, ha netán Júdás, Annás, Pilátus, vagy Heródes tenné is.” E mércének Jakab levele nem felel meg. Ehelyett a törvényt hirdeti. Szerzőjének kegyes embernek kellett lennie, aki az apostolok tanítását átvette és etikai gondolatait papírra vetette. Esetleg mások prédikációit írta le. A törvényt a szabadság törvényének nevezi (1,25.), míg azt Pál a szolgaság, a harag, a halál törvényének hívja (Gal. 3,23.; Rm. 4,15.; 7,10.). Ezért nem sorolja a Biblia fő könyvei közé. Luther nem bánik tehát gyöngéden Jakab levelével. Ha azonban ezt az írást alaposabban megvizsgáljuk, Luther személyes véleményének erős kritikája csökkeni fog.

5. Jakab személye

Magát “Jakab Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája”-nak nevezi (1,1.). De ki a Jakab? Az Újszövetségben 5 Jakab nevű férfival találkozunk.

  1. A 12 tanítvány között egy. Júdás nevű apja (Lk. 6,16.) azonban nem az Iskáriotes Júdás. Csak a nevét ismerjük, ő nem írhatta ezt a levelet.
  2. A másik Jakab, az Alfeus fia, a 12 egyike (Mt. 10,3.; Mk. 3,18.; Csel. 1,13.). Ha a Mt. 9,9-et és a Mk. 2,14-et összehasonlítjuk, kiderül, hogy Máté és Lévi ugyanazok a személyek. Lévi is az Alfeus fia. Ebből az következik, hogy Máté és Jakab testvérek. Erről a Jakabról se tudunk többet, ő se lehet e könyv szerzője.
  3. Egy másik Jakabot “kis Jakab”-nak említ a Mk. 15,40. Róla se tudunk mást. Ő se a levél szerzője.
  4. A 4. Jakab a Zebedeus fia, János testvére (Mt. 10,2.; Mk. 3,17.; Lk. 6,14. stb.). Az evangéliumban mindig testvérével együtt szerepel (Mt. 4,21.; Mk. 1,19.; Lk. 5,10. stb.). Ő az első mártír a tanítványok között, akit Heródes Agrippa király lefejeztet 44-ben. A IV. századból származó Codex Corbeiensis Jakab levele befejezésében utalást tesz arra, hogy e levél szerzője egyértelműen a Zebedeus fia Jakab. Spanyolországban a XVII. század végéig így vélekedtek. Ennek az az oka, hogy Jakab apostolt még nemzeti tisztelet övezte. Az igazság azonban az, hogy olyan korai volt mártírhalála, hogy a levelet nem írhatta.
  5. Az ötödik Jakab Jézus testvére. Jóllehet csak a III. századtól, Origenestől kezdve alakult ki az a vélemény, hogy a levélnek ő a szerzője. A római katolikus egyház 1546-ban a tridenti zsinaton egyértelműen őt nevezi a levél szerzőjének.Az ÚSZ-ből kiderül, hogy ő jézus testvérei közé tartozik (Mk. 6,3.; Mt. 13,55.). Jézus földi munkássága során összeütközésbe kerül családtagjaival (Mk. 3,21.; 31-35.; Jn. 7,3-9.; Mt. 12,46-50.). János ezt is írja: “testvérei nem hittek benne.” (7,5.) Jakab tehát földi munkásságának idején ellenfelei közé tartozott! A Csel. tanúsága szerint húsvét után hirtelen minden megváltozik, hiszen Jézus anyja és testvérei az első keresztyének kis csoportját alkotják (1,14.). Ettől kezdve Jakab a jeruzsálemi ősgyülekezet feje. Péter börtönből való szabadulásának hírét vele közli (Csel. 12,17.). Jakab képviseli az első zsinaton azt a véleményt, hogy a pogányok is lehetnek keresztyénekké (Csel. 15.). Amikor először megy Pál Jeruzsálembe, hogy az “oszlop-apostolokkal” találkozzék, Jakab is köztük van (Gal. 1,9.; 2,9.). Elfogatása előtt Pál Jakabhoz megy a pogánykeresztyén testvéreivel (Csel. 21,18-25.). Ez különösen is jelentős, mert Jakab emiatt elvesztette a szimpátiáját a zsidók szemében. A hagyomány szerint a jeruzsálemi gyülekezet első püspöke. Alexandriai Kelemen is állítja, hogy Péter és János tisztét átvette. Hieronymus “híres ember”-nek nevezi és azt írja, hogy 30 éven át a gyülekezet püspöke, ami azt jelenti, hogy Nero uralkodásának 7. évéig. Olyan hagyomány is van, amely szerint maga Jézus tette Jakabot Jeruzsálem püspökévé. Mindezek mutatják, hogy milyen rangja volt az ősegyházban.

6. Jakab és Jézus

Jakabnak ez a megváltozása azzal magyarázható, hogy a Feltámadott neki is megjelent (I.Kor. 15,7.). A héberek evangéliumában, amely igen korai apokrif könyv, egy érdekes utalást ad Jakab személyére: “Amikor az Úr a pap szolgájának odaadta a lepedőt, Jakabhoz ment és megjelent neki. Jakab ugyanis megesküdött, hogy nem eszik egy falat kenyeret se attól az órától kezdve, amikor az Úr a poharat kiitta, mindaddig, amíg a halottak közül fel nem támad. Nemsokára azt mondta neki az Úr: hozz egy asztalt és kenyeret! Hozzálépett, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és az igaz Jakabnak adta e szavakkal: testvérem edd kenyeredet, mert az Emberfia a halálból feltámadt.” (Hieronymus) Természetesen e részlet nem minden nehézség nélküli. Amikor Jézus feltámadt, átadta a lepedőt a főpap szolgájának, amelyet használt, rögtön Jakabhoz ment. Azonkívül úgy tűnik, hogy Jakab jelen volt az utolsó vacsoránál. Az bizonyos, hogy a Feltámadott Úr megjelent neki, de a hagyomány eme állításával óvatosan kell bánni. Azt viszont jó tudni, hogy Jakab, aki Jézus ellensége volt, szolgája lett és mártírhalált halt érte.

7. Jakab, Krisztus mártírja

Jakab mártírhalála a hagyomány egybehangzó állítása, bár ezek sokfélék. Eusebius egyháztörténetében (2, 23, 4) a következőképpen számol be ezekről (86. oldal):

8. Az Úr testvére

Pál Jakabról úgy beszél, mint az Úr testvéréről (Gal. 1,19.). Mt. 13,55., Mk. 6,3. is ezt állítja, a Csel. 1,14-ben pedig az ősgyülekezet tagja. A kérdés, amelyre választ kell adni, hogy ebben az összefüggésben mit jelent ez a szó: “testvér”. Erre azért kell válaszolni, mert a római katolikus egyház és az anglikán egyház angol-katolikus ága rendkívüli súlyt fektet erre. Hieronymus idejétől kezdve az egyházban ez mindig vitatott pont. Három teória van, amely e kérdéssel foglalkozik:

  1. Hieronymus elmélete:
    1. Jakab a mi Urunk testvére, az apostolokhoz tartozik. A Gal. 1,19-ben ezt írja Pál: “az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.” Ez bizonyíték, hogy Jakab apostol volt.
    2. Hieronymus hangsúlyozza továbbá, hogy az “apostol” szó csak a 12 tanítvány megjelölésére használt kifejezés, Jakabot a 12 között kell keresnünk. Ez a Jakab azonban nem lehet a Zebedeus fia, mert ő már mártír abban az időben, amikor Pál a Galata levelet írja. Tehát a 12 között egy másik Jakabbal kell azonosítani, ez pedig csak Jakab, az Alfeus fia lehet. gy Jakab az Úr testvére, és Jakab az Alfeus fia ugyanazok a személyek.
    3. Hieronymus még más azonosítást is felállít. Mk. 6,3-ban ez áll: “nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József testvére?” A Mk. 15,40-ben a keresztnél ezt olvassuk Máriáról: “a kis Jakab József testvére és Mária fia”, így ugyanannak a Jakabnak kell lennie, mint a Mk. 6,3-ban olvashatónak. Ez a Jakab az Úr testvére. ly módon Jakab az Úr testvére, Jakab az Alfeus fia és kis Jakab ugyanazon személyek és csupán ugyanazon személyek különböző elnevezéséről van szó.
    4. Az utolsó hieronymusi bizonyíték a kereszt körül lévő asszonyok nevén alapszik.
        Mk. 15,40. Mária Magdaléna, Mária, a kis Jakab, József és Salome anyja,

        Mt. 27,56. Mária Magdaléna, Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiak anyja,

        Jn. 19,25. Jézus anyja, anyjának testvére, Mária, Kleopas felesége és Mária Magdaléna vannak a kereszt körül.

        - Jézus anyja

        - anyjának testvére

        - Mária, Kleopas felesége

        - Mária Magdaléna

        - Jézus anyja

        - anyjának testvére, Mária Kleopas felesége

        - Mária Magdaléna

    5. Mindhárom evangélium Mária Magdalénát megnevezi. Salomét és a Zebedeus fiak anyját is biztonsággal azonosítjuk. A jánosi felsorolás azonban sok nehézséget jelent. 3 vagy 4 asszonyt nevez meg? A listát kétféleképp is olvashatjuk:

      De így is jó:

      Hieronymus a második olvasási módra hagyatkozik és állítja, hogy Jézus anyjának testvére és Mária, Kleopas felesége ugyanazon személyek. gy Jézus anyjának testvérét azonosnak kell tekinteni a másik evangéliumokban szereplő Máriával, aki Jakab és József anyja. Tehát ez a Jakab azonos “kis Jakab”-bal, Alfeus fiával és az Úr testvérével. Tehát Jakab Mária testvérének fia, Jézus unokatestvére.

      Azonban:

      Jakab mindig az Úr tesvérének nevezte magát. A használatos szó: “adelfos”. E szóval jelzik az azonos közösséghez tartozókat, ahogy a keresztyének testvérnek nevezik egymást. Mégis a vérszerinti rokonságnál használják elsőrenden és igen kétséges, hogy ez a szó unokatestvért jelentsen. Ha Jakab Jézus unokatestvére lett volna, valószínűtlen, sőt lehetetlen, hogy “adelfos”-nak, Jézus testvérének nevezzék.

      Heironymus alapvetően téved, amikor abból indul ki, hogy apostolnak csak a 12 tanítványt nevezték. Pál is apostol (Rm. 1,1. stb.), ugyanígy Barnabás is (Csel. 14,14.), Silas is (Csel. 15,22.), Andronikus és Junius is (Rm. 16,7.). Az apostol szót lehetetlen csak a 12-re korlátozni. Ez esetben Jakabot nem feltétlenül csak a 12 között kell keresnünk, s ezzel az egész hieronymusi bizonyíték elesik.

      Még valószínűtlenebb, hogy a Jn. 19,25-ben szereplő Mária Kleopás felesége Jézus anyjának, Máriának testvére, mert így egy családban két egyforma nevű gyermek lenne, ami lehetetlen. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a teória 353-ig, amikor Hieronymus felállította, nem volt ismert, és csupán azt szolgálja, hogy Mária életfogytig tartó szüzességét igazolja és azt, hogy Máriának Jézuson kívül nem volt gyermeke.

  2. Eszerint Jézus testvérei valójában csak az ő unokatestvérei. E teória a római katolikus egyház hitvallásának része lett. Hieronymus komplikált bizonyítását így lehet summázni:

  3. Epifánius elmélete:
      Ez az elmélet Epifániusról kapta nevét, jóllehet nem ő alkotta. Eszerint a Jézus “testvére” kifejezés féltestvért jelent, akik József korábbi házasságából származtak. Ennek az elméletnek a magjával már a II. század közepéről származó apokrif írásban találkozunk. Eszerint egy kegyes férfiúnak, név szerint Joachimnak és feleségének, Annának nem volt gyermeke. Legnagyobb örömükre késő öregségükre lányuk született, akit Máriának neveztek, aki Jézus anyja lett. Szülei az Úrnak ajánlották. A templomban nőtt fel, s amikor 12 éves lett, a papok elhatározták, hogy férjhez adják. Össze hívták az özvegy férfiakat, akik között volt József, az ács is. Egy galamb szállt a fejére, ebből nyilvánvalóvá vált számára, hogy Máriát feleségül kell vennie. József nem akarta, mert - mondotta - nekem vannak fiaim és már idős ember vagyok, ő pedig egy fiatal lány, nem akarok gúny tárgya lenni. Mégis feleségül vette és így született Jézus. A Szentírás alapján mit hozhatunk fel az elmélet igazolására?

      Vajon János gondoskodására bízta volna Jézus anyját, ha rajta kívül lettek volna még testvérei? A felelet ismert: Jézus hozzátartozói igen távol voltak hitben, s rájuk lehetetlen lett volna bízni anyját.

      Jézussal testvérei szembe helyezkedtek, mint ifjabbal, őrültnek tekintették és otthon akarták tartani (Mk. 3,21.; 31-35.), ellenségesen viszonyultak hozzá (Jn. 7,1-5.).

      Az a tény, hogy Józsefet később nem említik az evangéliumok azt jelenti, hogy sokkal öregebb volt, mint Mária és Jézus működése előtt meghalt. Kánában csak Máriát említi az evangélium. Sokszor Mária fiának nevezik. Az a tény, hogy 30 éves koráig Názáretben maradt, szintén azt bizonyítja, hogy József halott és ő gondoskodott a családról. Ez viszont azt jelenti, hogy nem a legfiatalabb, hanem a legidősebb gyermek volt.

      Ez az elmélet is ugyanabból a forrásból ered, mint az előbbi és Mária egész életében tartó szüzességét akarja bizonyítani. Az egyház ekkor inkább az aszkézist éltette és a házasságot leértékelte.

  4. Helvidius elmélete
      Ez az elmélet szilárdan állítja, hogy Jézusnak valóságos férfi- és nőtestvérei voltak ugyanattól az anyától. Helvidiusról nem tudunk semmit azon kívül, hogy írt egy értekezést, hogy cáfolja Hieronymus elméletét. Mi vezette őt ebben?

      Egy nem teológus aligha jut el arra a gondolatra, hogy ne szószerint értse, hogy Jézusnak férfi- és nőtestvérei voltak.

      Jézus születése történeténél Máté és Lukács egyaránt abból indulnak ki, hogy Máriának még más gyermekei is voltak (Mt. 1,24-25.). József tehát a Jézus születése után normális házaséletet élt. Tertullianus e bibliai hely alapján azt bizonyítja, hogy Krisztusban a szüzesség és a házasság egyaránt megszenteltetik és Mária egyszerre szűz és házas a szó teljes értelmében. Lukács is azt írja, hogy Mária megszülte elsőszülött fiát (Lk. 2,7.). Tehát mindkét evangélista azt védelmezi, hogy Jézus testvérei, Mária és József gyermekei.

      Názáretben maradása is azt bizonyítja, hogy mint legidősebb gyermek apja halála után kötelességének tartotta, hogy családjáról gondoskodjék. Hisszük, hogy Jézus testvérei valósággal azok. Minden más teória az aszkézis dicsőítését szolgálja és Mária teljes szüzességét védelmezi. Tehát hisszük, hogy Jakab, az Úr testvére, minden tekintetben Jézus testvére.

9. Jakab, mint szerző

Ezek után mondhatjuk, hogy Jakab, az Úr tetvére e levél írója? Ha e kérdés megválaszolásába belemélyedünk, valamint a datálás időpontját meg akarjuk állapítani, érvek és ellenérvek sorakoznak fel. Nézzük meg ezeket!

  1. Egyetemes levélről van szó, de Jakab nem utazta körül a világot, mint Pál és nem vett részt különféle gyűléseken, hiszen ő a zsidókeresztyének vezetője volt. Érthető, hogy minden zsidókeresztyén számára egyetemes jelentőségű levelet ír.
  2. A levél alig tartalmaz olyat, amit a kegyes zsidók ne fogadnának el. Némelyek szerint e levél valójában egy olyan zsidó irat, amelyben az ÚSZ. etikai kérdései találhatók. A keresztyén és zsidó gyülekezetek egyaránt elfogadták. A diasporában élő “12″ törzs alatt a zsidók érthették a diasporában élő zsidókat, a keresztyének pedig az új Izraelt, a keresztyén egyházat. Az ” Úr” kifejezés ugyanúgy vonatkozhat Istenre, mint Jézusra. Olyan időben kellett keletkeznie, amikor a keresztyén gyülekezet még nagyon közel állt a zsidósághoz. A Gal. 2,9-ben Pál arról ír, hogy ő nem zsidó területeken szolgál, mer ott Péter, Jakab és János tevékenykedik. Ezt az is alátámasztja, hogy a Hegyi Beszéd tanítását ismétli. (Jak. 2,12-13. - Mt. 6,14-15.; Jak. 3,11-13. - Mt. 7,16-20.; Jak. 5,12. - Mt. 5,34-37.). A könyv viszonya Pál apostol tanításához sok vitát eredményezett. A Jak. 2,14-26. első pillanatra nyílt támadást Pál megigazulásról vallott tanítása ellen. Ez azonban csak látszat. Jakab nem az igazi hit ellen támad és a megigazulás etikai következményét hangsúlyozza. Pál a Róm. 12-ben ugyanezt teszi. Jakab 62 táján meghalt, így nem olvashatta Pál leveleit, mert azok csak később lettek ismertté mindenütt. Arról van szó, hogy Pál tanítását félreértették és ezek ellen szól Jakab.
  3. Az is érdekes, hogy Jakab levele és az apostoli zsinat határozata között két hasonlóság is van. Mindkettő ugyanazzal a kifejezéssel kezdődik: “chairein” (Jak. 1,1; Csel. 15,23.). Ez ugyan gyakori köszöntő szó, de az ÚSZ.-ben csak Lyziásnak Félixhez írt levelében fordul még elő (Csel. 23,26.). A Csel. 15,17-ben olvassuk, hogy a pogányok közt “elhangzik az én nevem”. A Jakab 2,7-ben is ezt olvassuk és az eredeti szövegben ugyan az a szófordulat található.

Lássuk az ellenérveket is, melyek szerint az Úr testvére, Jakab nem lehet a szerző:

  1. Ha ő lenne a szerző, akkor azt várnánk, hogy ez valamilyen formában megjelenik a könyvben és magát Isten szolgájának nevezné. Ez levelének a tekintélyét emelné, különösen Palesztinán kívüli területeken, melyeket azonban Jakab nem ismert.
  2. Ha ez hiányzik is, akkor legalább az apostolságára vonatkozó utalásnak kellene megszólalni, de ez is hiányzik.
  3. A Jézusra történő hivatkozás is csaknem hiányzik a könyvből, csak kétszer fordul elő a neve (1,1.; 2,1.). A feltámadás az ősegyház hitének alappillére, a Jakab levelében viszont csak egyetlen utalást találunk rá. Ha ő tényleg az Úr testvére lenne, hallania kellett volna a Csel. könyvében olvasható eseményekről, ahol 25-ször van szó a feltámadásról. Jézusról, mint Messiásról sem tesz említést, pedig ez fontos volt a zsidó keresztyének számára.

10. A levél datálása

Itt is kettős felfogással találkozunk. Egyesek szerint túl korán, mások szerint jóval később írták.

  1. A levél írásakor a Krisztus eljövetelének reménysége erőteljes (5,7-9.). Ez a várakozás soha nem szűnt ugyan meg, de mégis átvette helyét az a gondolat, hogy az eljövetel késik. Eszerint: a levél korai keletkezésű.
  2. A Jakab leveléből még nem érződik a zsidók közti nagy feszültség a pogány keresztyének ügyében. Tehát még az apostoli zsinat előtt kellett keletkeznie, vagy sokkal később, amikor ez a vita már befejeződött.
  3. Az egyházi rendre való hivatkozás is ugyanilyen problémás. A gyülekezet összejöveteli helyét zsinagógának nevezi (2,2.). Ez a nagyon korai keletkezés mellett szól, mert később “ekklesia”-nak nevezték. A gyülekezet véneiről is szól (5,14.), de nem szól a diakónusokról és püspökökről. Ez is a korai keletkezés melletti érv. Azt is írja: “Ne legyetek sokan tanítók!” (3,1.). Ez viszont a későbbi keletkezésre bizonyíték, amikor már kialakultak a tisztségek. Ezt erősíti az is, hogy szó van hamis tanítókról is.

Két tény mégis a későbbi datálás mellett szól. Jézus nevét alig említi. Sokat foglalkozik a gyülekezet tagjainak bűnével és a tévtanításokkal. A kezdeti időben Krisztus feltámadásának hirdetése uralta a prédikációt.

A másik ellenérv, hogy szó van a gazdagok megítéléséről (2,1-3.; 5,1-6.). Az első időben alig voltak a gyülekezet tagjai között gazdagok (I.Kor. 1,26-27.). Vagyis a kezdeti szegény egyház kezd elvilágiasodni.

11. A levél szerzője

Ezek után tegyük fel a kérdést: Ki írta a levelet? Öt lehetőség kínálkozik válaszul:

  1. Ismerjük azt a szokást, hogy egy jelentős személy neve alatt jelentették meg írásaikat a szerzők. Ez az intertestamentális korban különösen is jelentős szerepet játszott. E teória szerint egy keresztyén Jakab név alatt a szétszóratásban élő zsidóknak írt, akik hitük miatt szenvedtek a pogányoktól és erősíteni akarta őket.
  2. A keresztyének körében is szokás volt, hogy más név alatt jelentessék meg. gy egy pseudonym írásról van szó, mert valaki Jakab, az Úr testvére mögé bújt.
  3. Moffat véleménye, hogy Jakab nevű tanítóról van szó, aki e könyvet írta, de ezen kívül semmit sem tudunk róla.
  4. Az Úr testvére, Jakab szerzősége ellen szól az is, hogy igen jó görögséggel írt mű.
  5. Jakab levele egy prédikációhoz hasonlít. Arról van szó, hogy Jakab prédikációját valaki feljegyezte, görögre fordította, kibővítette és az egyház rendelkezésére bocsátotta.