Az apostolok cselekedetei

Bizonyos tekintetben joggal állíthatjuk, hogy a Csel. az ÚSZ.. legfontosabb írása. Tény, hogy a Csel. és Pál apostol levelei nélkül az ősegyházról szinte semmiféle bibliai információnk nem lenne. Egy történetírónak két lehetősége van, hogy az eseményeket megörökítse: vagy kronológiailag megkísérli az eseményeket történésük rendjében visszaadni, vagy kinyit egy sor ablakot, hogy azokon át az olvasói a különböző korok jelentős pillanatait és személyiségeit megismerhessék. Ezt teszi a Csel. könyve is, ezért nem igényli, hogy az apostolok tetteit tényszerűleg közvetítse. Pál apostolon kívül még három apostolról esik szó. A Csel. 12,2. említi, hogy Jakabot, János testvérét Heródes Agrippa király kivégeztette. Jánosról is olvasunk egy alkalommal, Péterről konkrét adatokat is találunk, de mint fő alak gyorsan eltűnik.

A könyv feliratában, görög szövegében nincs határozott névelő, a pontosabb cím inkább ez lehetne: Apostolok tettei. A tudósítás célja az, hogy a korai egyház jelentős alakjairól egy sor tipikus, példaértékű eseményt közvetítsen.

1. A könyv szerzője

Jóllehet a Csel. sehol sem említi, de kezdettől fogva Lukácsot tartották a könyv szerzőjének. Keveset tudunk róla, mindössze háromszor szerepel a neve: Kolossé 4,l4.; II..Timóteus 4,11.; Fil. 24. Ezekből két fontos megállapítást tehetünk: orvos volt és Pál leghűségesebb barátja. Utolsó fogságában mellette van. Pogánykeresztény, az ÚSZ. írói között az egyetlen. Orvosi szakkifejezéseket is használ tudósításaiban, amiből foglalkozására is lehet következtetni (Lk. 9,38.).

2. A könyv címzettje

Lukács, evangéliuma után, ezt a könyvét is Theophilusnak ajánlja. A Lk. 3,3.-ban nemes embernek nevezi, amely eredetileg ezt jelentette: “excellenciás”. Magas rangú római hivatalnoknak kellett lennie. Három lehetőség van, ami miatt neki ajánlja:

  1. Lukács jól tudta, hogy a Theophilus név nem az igazi neve. Abban az időben ugyanis nem volt veszélytelen, ha valaki keresztyén. Két görög szó összetételéből áll a neve (Theos-phileo), ami istenszeretőt jelent. Tehát olyan embernek írja művét, aki szerette Istent, de igazi nevét elhallgatja, hogy ne veszélyeztesse.
  2. Talán a könyvével a római hivataloknak azt akarja bizonyítani, hogy milyen csodálatos a keresztyén hit, és milyen jó keresztyénnek lenni. Talán egy védekező irat is, mellyel arra akarja ösztönözni a római hatóságokat, hogy ne üldözzék a keresztyéneket.
  3. Ismeretes egy romantikusabb teória is. Az orvosok általában rabszolgák voltak. Lukács talán Theophilus rabszolgája volt, akit gondos orvosi munkájával halálos betegségéből meggyógyított. Gazdája hálából felszabadította, ezért Lukács köszönetként az evangéliumot írta neki, ez a legdrágább, amit adhatott: Jézus élete.

3. Mi volt Lukács célja a Cselekedetek könyvével?

  1. Az első célja, hogy a hatóságokat dicsérje. Sergius Paulus, Ciprus helytartója keresztyén lesz (13,12.), Gallio, Akhája helytartója Korintusban teljesen pártatlanul ítél (18,12.), amikor hibát követnek el a hivatalnokok, nyilvánosan bocsánatot kérnek Páltól (16,35.), az efézusi főember nem akar nehézséget okozni Pálnak (19,31.). Mielőtt Lukács írását megkezdte, a római hivatalnokok a keresztyén hit iránt jóindulatúak és pártatlanok. Fáradtságot nem ismerve igyekszik bizonyítani, hogy a keresztyének jó és lojális állampolgárok. Gallio nem talált bűnt Pálban (18,14.), a városi jegyző jó bizonyságot tesz a keresztyénekről (19,37.), Lysias nem tud Pál ellen semmit mondani (23,29.), Festus nem talál halálra méltó dolgot Pálban, szabadon is bocsátaná, ha nem fellebbezett volna a császárhoz (25,25.). Lukács olyan időben írhatja könyvét, amikor a keresztyéneket üldözik, és azt akarja bizonyítani, hogy azok semmi rosszat nem tesznek az állam ellen.
  2. Azt is fel akarja mutatni, hogy a keresztyén hit minden emberé. Ezt sok zsidó nem tudta elfogadni, mert ők egyedül magukat tartották választott népnek, és meg voltak győződve, hogy Isten a többi népért semmit sem tesz. Ezzel szemben Lukács beszámol arról, hogy Fülöp a samáriaiaknak prédikál, Istvánt megölik, mert hirdeti, hogy a keresztyén hit minden emberé. Péter befogadja Kornéliust a keresztyén egyházba, Pál apostol kiterjedt utazásai is azt bizonyítják, hogy különféle embereket tud megnyerni Krisztusnak. A Csel. 15-ben olvasható apostoli zsinat fontos döntései arról tudósítanak, hogy a pogányok és zsidók nem állnak egymás mögött. Olyan vallás a keresztyénség, melynek nincs határa.
  3. A tulajdonképpeni célja, hogy a feltámadott Krisztus szavát juttassa kifejezésre (Csel. 1,8.). Arra törekszik, hogy kimutassa, hogy a keresztyénség Palesztinából indult, és mintegy 30 év alatt Rómáig jutott. Turner szerint hat részre oszlik a könyv, és mindegyik tudósítás egy kis továbblépéssel zárul. Íme:
  4. 1,1-6,7: A jeruzsálemi gyülekezet élete és Péter működése. Igy fejeződik be: “Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.”

    6,8-9,31: Egész Palesztinában elterjedt a keresztyénség. István mártírhalála. Az evangélium Samáriát is eléri. A befejezés : “Az egyháznak egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt, eközben épült, az Úr félelmében járt és a Szent Lélek segítségével számban is gyarapodott.”

    9,32-12,24: Pál megtérése. A keresztyénség kiterjedése Anthiókiáig. Kornélius felvétele a keresztyén gyülekezetbe. A befejezés: “Az Úr pedig igéje növekedett és terjedt.”

    12,25-16,5: A kisázsiai gyülekezetekbe is eljut az evangélium. A befejezés: “A gyülekezetek pedig hitben erősödtek és számban gyarapodtak naponként.”

    16,6-19,20: A keresztyénség Európába ér, és Pál a nagy pogány városokban prédikál. E rész így fejeződik be: “Így terjedt az Úr igéje hatalmasan, és megerősödött.”

    19,21-28,31: Pál Rómába érkezik és ott fogoly. Igy fejezi be művét: “Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról.”

A mű Pál fogságával fejeződik be, aki vár az ítéletre. Szívesen tudnánk a folytatást, de erről hallgat Lukács, mert célját elérte. Azt akarta bemutatni, hogy miképp jutott el a keresztyén hit Jeruzsálemtől Rómáig, és hogyan érte el az akkori egész világot.

4. Lukács forrásai

Lukács történetíró volt, ezért számára a források, melyekből merített, döntő fontosságúak. Az 1.-15. fejezetek eseményeinél nem személyes ismeretekre támaszkodik. Két forrása lehetett:

  1. Mindenekelőtt az egyes gyülekezetek hagyománya. Ha ezek nem is voltak írásba foglalva, de a történések élőek voltak. Három részt különböztethetünk meg itt: jeruzsálemi gyülekezet élete (1,5.; 15.), caesareai gyülekezet hagyománya (8,40.; 9,31.-10,48), valamint az anthiókiai gyülekezeté.
  2. Az egyház nagy alakjai Péter, János, Fülöp, István tetteiről bizonyára beszédgyűjtemények alakultak ki. Kétségen felül áll, hogy Pál apostol barátsága és a nagy alakokkal való érintkezése kapcsán feljegyzéseik is rendelkezésre állhattak. A 16.-28. fejezetek eseményeit első kézből tudósítja. Ha figyelmesen olvassuk, észrevesszük, hogy egyszer csak többes szám első személyben kezd tudósítani: ” Mi ezt tettük stb.”, ezek az un. “Mi” - részek. Itt tehát szemtanú Lukács (16,10-17; 20,5-16 stb.). Valószínűleg naplót vezetett.

5. Keletkezési helye és ideje

A könyv befejezése szolgál ennek megállapításául. Lukács nem folytatja tovább könyvét, mert célját elérte: az evangélium eljutott Rómába. Valószínű, hogy Pál kiszabadult ebből a fogságából. A könyv Rómában keletkezhetett, nem sokkal Pál halála után, 70 táján.