Az „eilikrines” melléknév és a megegyező főnév, az „eilikrineia” két érdekes szó. „Eilikrines” előfordul a Fil 1,10 és a 2Pt 3,1-ben és tiszta, valódi, tisztult, becsületes, őszinte jelentéssel bír. „Eilikrineia” az 1Kor 5,8; 2Kor 1,12 és 2,17-ben fordul elő.
A klasszikus görögben se a főnév, se a melléknév nem nagyon használatos. Az „elikrines” szónak a klasszikus görögben két jellemző előfordulása van. Először: jelenti a tisztát, a keverék nélkülit. A tűzről, minden dolog legtisztábbjáról mondják, hogy az „eilikrines”, tiszta legyen. Arra is használják, hogy a teljes napfogyatkozást fejezze ki. Másodszor ugyanezt a szót használják kizárólag teljes értelemben. A papirusokban mindkét jelentés ritkán fordul elő. Egy kérelmező a tisztviselőnek becsületességére apellál. Itt a szó a becsületesség, igazságosság, tisztesség értelmében fordul elő.
Ezeknek a görög szavaknak eredete, származása mindig kétséges volt. Kétféle magyarázat van.
A kérdés, melyet ez a szó jelent a következő: Tudjuk-e legbelsőbb gondolatainkat a teljes napfényre hozni? El tudják-e viselni legbelsőbb indítékaink a fényes, mindent felfedő világosságot? Igen, szívünk legbelsőbb lelki rezdülései megállnak-e Isten bíráló szemei előtt? A keresztyének tisztasága tisztulás által jött létre, mely a gonosznak az utolsó belekeveredését kizárta, egy olyan tisztaság, melynek nincs elrejteni valója, melynek belső gondolatai és kívánságai a teljesen kápráztató napfényt kibírhatja.
