Pál apostol levelei

Pál levelei az ÚSZ. legérdekesebb dokumentumaihoz tartoznak. Az irodalmi alkotások legszemélyesebb formája. A levelekben az író saját lelkét is kijelenti. Ugyan más irodalmi alkotásokból is meg lehet ismerni az író karakterét, de sehol sem annyira, mint a levélírásnál. Mivel olyan sok páli levelet ismerünk, az lehet az érzésünk, hogy az apostol jó ismerősünk. A levelekből azonban megismerjük azokat is, akiket Pál szeretett, olyan nagy lélekkel találkozunk, akinek a szíve azokért dobogott, akik tévelyegtek. A levelek megértésénél azonban nehézségek is adódnak. Különösen is a válaszleveleknél igaz e megállapítás. Nem tudjuk biztosan, hogy milyen szituációkban, milyen konkrét problémákkal küzdve írta ezeket. Kettős nehézséggel kell megküzdeni, egyrészt a levél tartalmát kell megérteni, másfelől a körülményeket megismerni, amelyekben a levél született. Így fáradoznunk kell azon, hogy rekonstruáljuk a szituációt, hogy megérthessük a levél tartalmát. Nem szerencsés Pál valamennyi írását levélnek nézni, mert nem mindegyik valóságos levél. A papirusz felfedezése és elterjedése nagyon fontos volt az ÚSZ. interpretációja érdekében. A Nílus partján nőtt cserjékből állították elő, a forró egyiptomi homok pedig kiváló konzerválószernek bizonyult, így számos dokumentum áll rendelkezésünkre. Többek között a privát levelek is. E leveleket olvasva megállapíthatjuk, hogy egészen meghatározott formájuk volt. Pál levelei is e séma szerint épültek fel. Az ókori levélforma a következő:

  1. bevezető üdvözlet,
  2. imádság a címzett egészségéért,
  3. az isteneknek való hálaadás,
  4. a tulajdonképpeni tartalom,
  5. jó kívánságok a címzetteknek,
  6. személyes köszöntés.

Ezt a formát a páli leveleknél is megtaláljuk. Üdvözlés (Róm. 1,1.; Gal. 1,1.; Fil. 1,1.; stb.). Közbenjáró imádság (Róm. 1,7.; Ef. 1,2.; stb.). Hálaadás (Róm. 1,8.; I.Kor. 1,4. stb.). A levél tulajdonképpeni tartalma (dogmatikai rész). Gyakorlati útmutatás (etikai rész). Személyes üdvözlet.

Kevés kivételtől eltekintve a páli levelek egy konkrét szituációban születtek. Nem íróasztal mellett, hanem a gyülekezetet fenyegető veszélyt maga előtt látva, írta azokat. Nem az utókornak szánta, arra se gondolt, hogy Bibliát ír, hanem kifejezetten azokhoz fordult, akikre mondanivalója vonatkozott. Mivel a gyülekezetek veszélyben vagy szükségben voltak, levelei aktuálisak maradnak, mert ezek a körülmények máig sem változtak. Így Isten ma is szól hozzánk a páli levelek által. Azt is meg kell jegyezni, hogy abban az időben a levélírók általában diktálták levelüket, és a hitelesség kedvéért saját kezűleg aláírták. A Róm. 16,22.-ből ismerjük Tertius nevét, aki leírta a levelet. A II.Thessz. 3,17.-ben ez áll: “A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen. Így írok.” Ez a magyarázata, hogy nehéz megérteni Pál leveleit. Sokszor nem vezeti végig a gondolatokat, a mondatai töredékesek, nem nyugodt körülmények között diktált, hanem élő gyülekezeteket lát maga előtt, és igyekszik azoknak segíteni. Nem a dolgozószoba csendjében írt, hanem az élet sűrűjéből.

1. A szerző

Pál a Kr. előtti utolsó évtizedben születhetett Tarsusban. Benjámin törzséből származott, és a farizeusok pártjához tartozott. Szigorú zsidó szellemben nevelték. Jeruzsálemben Gamáliel lábainál tanult. Egy testvére is élt a fővárosban (Csel. 23,16.). A rabbik szokása szerint mesterséget is tanult, sátor-ponyvakészítő lett. Nagy befolyással volt rá a hellenizmus, leveleiben az ÓSZ.-et a LXX alapján idézi. A görög kultúrával is kapcsolata volt, idézi leveleiben Aratust (Csel. 17,28.), Menandert (I.Kor. 15,33.) és krétai Epimenidest (Tit. 1,12.). Római polgár volt, amelyet apjától örökölt és ezt ki is használta missziói útjai során.

2. Leveleinek száma, csoportosítása

Tizenhárom levelét ismerjük, a Zsidókhoz írt levél nem tőle származik. Leveleit így csoportosíthatjuk:

  1. Missziói útja során írt levelek: I-II. Thessz., Gal., I-II. Kor., Róm.
  2. Fogságból írt levelek: Ef., Fil., Kol., Filemon.
  3. Pásztori levelek: I-II.Tim., Tit.

Nem ismerjük minden levelét. A levelek elrendezése a következők szerint történt: elől a gyülekezetekhez írt kilenc levél található, azután a személyekhez írt levelek következnek.