Mind jó, amit Isten tészen

Gastorius Severus, Weimar, 1681
Rodigast Sámuel, 1649–1708
Mind jó, amit Isten tészen
1. Mind jó, amit Isten tészen,
Szent az ő akaratja. :/:
Ő énvélem is úgy tégyen,
Mint kedve néki tartja.
Ő az Isten,
Ki ínségben
Az övéit megtartja,
Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen,
Ő engemet meg nem csal, :/:
De igaz ösvényen viszen,
Én megelégszem azzal,
Hogy kedvében,
Kegyelmében
Ő forgatja dolgomat,
Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen,
Ő engemet meg nem útál, :/:
Mint jó orvosom, úgy tészen,
És mérget ő nem kínál.
Orvosságot,
Boldogságot,
Én nékem készít, tudom,
Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen,
Ő az én idvességem, :/:
Ő velem rosszul nem tészen,
Rábízom egész éltem.
Örömömben,
Keresztemben
Mind nyilván megmutatja,
Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen:
Ha oly pohárt innék is, :/:
Amelynek íze szívemnek
Nagy-keserűn esnék is,
De eltűröm,
Mert víg öröm
Felváltja ezt végtére,
Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen,
Mind örökké ezt vallom, :/:
Ha rajtam bú, bánat lészen,
S kell bosszúságot látnom.
Mindazáltal
Megvígasztal,
Mint édes Atyám, engem,
Mert csak ő segítségem.

(Református énekeskönyv, 272. dícséret)