Már nyugosznak a völgyek

Isaac H. (kb. 1490) után
Gerhardt Pál, 1607–1676
Már nyugosznak a völgyek
1. Már nyugosznak a völgyek,
Az erdők s minden földek,
Már alszik a világ,
De míg eljő az álom,
A szívemet kitárom
S az Úrhoz küldök hő imát.

2. Ó nap, hová tűnél el,
Hová űzött az éjjel,
Mely harcban áll veled?
Te nem ragyogsz az égen,
De más napom van nékem:
Betölti Jézus szívemet.

3. Már rám borul az éjjel,
De biztatnak reménnyel
Ott fenn a csillagok,
Hogy engem is a mennybe
Felvisz az Úr kegyelme,
Ha a földtől megválhatok.

4. A test nyugalmat áhít,
És leveti ruháit,
Halandóság jeleit,
De Jézusom az égbe'
Öltöztet dicsőségbe,
Ha végórám elközelít.

5. Ti, fáradt tagok, mostan
Tegyétek le nyugodtan
A napnak terheit.
Vígadj, szívem, te is majd
Levetheted a bút, bajt
S a bűn terhét, mely keserít.

6. Már álom jő szememre;
Ki vigyáz életemre,
Ha most elszunnyadok?
Izráel őrizője
Lesz házamnak védője:
Nem érhetnek károk, bajok.

7. Te légy, Jézus, oltalmam,
Nálad lesz jó jutalmam,
Hű szárnyaid alatt.
Te vigyázz csak, Uram, rám,
Nem árt akkor a Sátán:
Testem-lelkem békén marad.

8. Ti is távol s közelben,
Akik szerettek engem:
Békén pihenjetek;
A sötét éjszakába'
Az Úr világossága
Őrködjék hűn fölöttetek.