Emlékezzél, mi történék, Uram, mirajtunk!

Jeremiád ének
Dallam: Kolozsvár, 1553
Szöveg: Hoffgreff énekeskönyv, 1556
Emlékezzél, mi történék, Uram, mirajtunk!
1. Emlékezzél, mi történék, Uram, mirajtunk,
És tekintsd meg, mely nagy szidalomban mi vagyunk,
Mert bűnünkért, Uram, tőled ostoroztatunk,
Azért szükség éjjel-nappal hozzád kiáltnunk!

2. Örökségünk, édes hazánk másra fordula,
Mi házunk és jószágunk idegenre szálla,
Ügyünk juta már minékünk nagy árvaságra,
Mert Istennek nem akaránk térni útjára.

3. Hitetlen nép közt keressük mi kenyerünket:
Mert földünkben nem segéljük a szegényeket.
Nyomorultakról elfordítjuk szemeinket:
Ezért Isten vete reánk haragvó szemet.

4. Atyáink is vétkeztenek, de már meghaltak,
Mi is követői voltunk álnokságiknak;
Ím így vásott meg beléje foguk fiaknak:
Mert ellene járunk Isten akaratjának.

5. Közöttünk kik szolgák voltak, most uralkodnak,
Gazdák lévén, mert Istennek mi sem szolgálánk;
Minden Isten-tiszteletet már megútálánk:
Azért nincsen, aki által megszabadulnánk.

6. Ím csak markunkban viseljük a mi lelkünket,
Nagy keserűséggel esszük mi kenyerünket,
Félelem és sok rettegés megemészt minket:
Fegyver elől kietlenbe mentjük fejünket.

7. Nagy haragja vagyon rajtunk az Úr Istennek:
Természeti ellen élünk szent igéjének
És ellene járunk minden ő szerzésének:
Ezzel adunk okot minden büntetésének.

8. Bizodalmunk vagyon benned, felséges Isten,
Mert megmaradsz mindörökké ígéretedben;
Ha gyötrődünk bűnünk szerint a mi testünkben:
Azért nem hagysz elszakadnunk tőled lelkünkben.

9. Vedd le rólunk, kérünk téged, nagy haragodat,
És újítsd meg már minékünk a mi napunkat;
Kegyelmes Úr Isten, tartsd meg mi házainkat!
Dicsérhessünk mindörökké, mint szent Atyánkat!

Megj.: szöveghez alkalmazkodó ritmussal.