Adjatok hálákat az Úrnak (négyszólamú és akkordos)

Szöveg: C. Marot – Szenci M. A.
Dallam: C. Goudimel – L. Bourgeois
adjatok_halakat_az_urnak-negyszolamu.png
1. Adjatok hálákat az Úrnak,
Mert nagy az ő kegyessége,
És nagy volta szent irgalmának
Megmarad most és örökre!
Izráel, bátorsággal mondjad,
Hogy megáll kegyelmessége;
Irgalmas voltáról azt valljad,
Hogy megmarad mindörökre!

2. Mondjad bízvást, Áronnak háza,
Hogy az Úrnak ő jókedve
És megmarad irgalmassága
Most és örökkön örökre.
Istenfélők, mondjátok mostan,
Hogy az Úrnak kegyessége
Megmarad ő teljes voltában
Ettől fogva mindörökre.

3. Az Úrhoz én nagy ínségemben
Könyörögvén felkiálték,
És meghallgata kérésemben,
Tőle segedelmet nyerék.
Az Úr Isten vagyon énvélem,
És tőlem másuvá nem tér,
Hát kitől kelljen nékem félnem,
Mit árthat nékem az ember?

4. Jelen vagyon velem az Isten
Köztük, kik engem segítnek;
Megvetem őket, félre nézvén,
Akik engemet gyűlölnek.
Sokkal jobb az Istenben bízni,
Hogynem valamely emberben;
Sokkal jobb benne reménykedni,
Hogynem a fejedelmekben.

5. Körülvettenek a pogányok,
De az Úr nevében bízom,
És oly jó reménységben vagyok,
Hogy őket mind eltaposom.
Mint a méhek, úgy körülvettek,
De őket elverem menten,
Velük együtt odalesz nevek,
Mint aszú tövis a tűzben.

6. Köröskörül fogtak engemet
És kerengnek körülöttem,
De én reménylem Istenemet,
Hogy őket én mind elvesztem.
Te ellenség, énrám támadtál,
És meg akartál ejteni,
De csak hiába munkálódtál,
Mert éltemet Isten őrzi.

7. Az Úr énnékem erősségem,
És én őróla éneklek;
Csak ő énnékem segedelmem,
És én őbenne reménylek.
A hívek vígan énekelnek
Az ő hajlékukban széjjel,
Mert jobb keze az Úr Istennek
Nagy erős dolgokat mível.

8. Az Úr megmutatja hatalmát,
Jobb karját ha felemeli,
És cselekedik nagy dolgokat,
Miket nyilván kell dicsérni.
Én ellenségim megértsétek,
Hogy az én dolgom ilyetén,
Hogy én meg nem halok, de élek,
Az Úr dolgait hirdetvén.

9. Az Úr megbüntete engemet,
És igen megostoroza,
De nem akará elvesztemet,
És a halálnak nem ada.
Nyissátok meg azért kapuit
Az igazság templomának,
Hogy bemenvén, nagy dicsőségit
Dicsérhessem e nagy Úrnak.

10. Mert csak ez kapuja az Úrnak,
Min a hívek el-bémennek,
Mik felnyittatnak csak azoknak,
Kik igazságodban élnek.
Dicsérlek téged énekekben,
Hogy engemet megalázál,
És ismét felvevél kegyesen,
És engem megszabadítál.

11. E kő, amit a házépítők
Ítéltek megvetendőnek,
Az épületbe helyezteték,
Lőn feje a szegeletnek.
Ez pedig az Úr Istentől lett,
Aki ezt ígyen rendelte,
E dolognak szemeink előtt
Csudálatos hossza-vége.

12. E jeles napot őmagának
Készítette az Úr Isten,
Azért e nap jelenvoltának
Vígadva minden örvendjen!
Kérlek, Uram, hogy megőrizzed
E te Sionodat mostan,
Bírjad és szerencséssé tégyed
Mindennémű dolgaidban.

13. Áldott, aki az Úr nevében
Eljöve nagy dicsőséggel!
Áldunk, dicsérünk egyetemben
Az Úrnak háza népével!
Adjatok hálát e nagy Úrnak,
Mert nagy az ő kegyessége,
És nagy volta szent irgalmának
Megmarad most és örökre!