2016 07 03

Csécsy István: Gondolataim a napi Ige alapján 2016.07.03
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Napi Igénk: Lukács 10:21-42

„21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.
23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok.
24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.
25 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28 Monda pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz.
29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.
32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?
37 Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.
38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle.”

Gondolataim:
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Arra e gondolatfüzérben nem vállalkozok, hogy versről-versre haladjak, hanem kiemelek belőlük.
„Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?”
A ma embere e kérdés kapcsán két csoportra osztható:
Az elsőt ez egyáltalán nem érdekli, negatív értelemben a mának, a mai örömeinek és gondjainak él.
A második csoport kicsit bonyolultabb: ő fel sem teszi e kérdést, mert Jézus szavaira hivatkozik:
Jn 3,36
A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Jn 5,24
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Jn 5,39
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
Jn 6,47
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
Jn 6,54
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
1Jn 5,11
És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.
1Jn 5,13
Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
Ha örök életem van – minek kérdezősködni?
Valóban örök életünk van – nem lesz, hanem van – ha Jézushoz tartozunk és megtesszük, amiket a fentebbi Igékben mond.
De mindez nem mentesít attól, sőt! „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.”
Ez nem vagylagosan választható, hanem együtt teljesítendő!
Nem kettős, hanem hármas kötelezettség! Szeresd az Urat, felebarátodat, magadat!
Az Urat, a világ alkotóját, Teremtődet, Gondviselődet!
Felebarátodat – akinek szüksége van rád.
Magadat. Erről sosem beszélünk. Pedig! Milyen nehezen fogadjuk el plusz kilóinkat, hajunk milyenségét, méretünket. Vannak, akik milliókat költenek arra, hogy megváltoztassák magukat. Hogy másmilyenné formáltassák magukat, mint amilyennek az Úr formálta. S ha ezt teszi, szereti-e az Urat? El kell tudnom fogadni: az Úrtól, az Úr által vagyok olyan, amilyen. Nem az a fontos, hogy én milyennek szeretném látni magam, hanem az: Ő az övéi közt lásson!

Adj békességet, Úr Isten,
A mi időnkben a földön,
Mert nincsen nékünk több senki
Bajvívónk és hadakozónk,
Hanem csak te, Úr Isten.

CSÉCSY ISTVÁN ©™ KINYOMTATOTT FORMÁBAN INGYENESEN TERJESZTHETŐ
VISSZAJELZÉST A csecsy.istvan@gmail.com CÍMRE KÉREK!