2018 11 11 Decs

Csécsy István küldte be 2018. 11. 11., vasárnap, 17:00 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 475. dicséret 1. vers: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”

„Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

Derekas ének: 66. zsoltár 1,2,5,8. vers: „Örvendj egész föld az Istennek …”

1. Örvendj, egész föld, az Istennek, És énekelj szép zengéssel! Nagy dicsőségét szent nevének Mindenek dicsérjék széjjel. Mondjátok ezt az Úr Istennek: Csudálatosak dolgaid, Erősséged nagy, hozzád esnek Hízelkedvén ellenségid.

2. A te isteni felségedet E földön mindenek áldják, És dicsőséges szent nevedet Énekléssel magasztalják. Jertek, és ezt jól meglássátok, Minden jól ide figyelmezz: Istennek mily csudálatosak Dolgai az emberekhez.

5. De minket igen megpróbálál És megkesergetél, Isten. Megolvasztál és megtisztítál, Mint ezüstöt, a nagy tűzben. Te minket, szegény szolgáidat Adál ellenség tőriben, Kik hevederrel tagjainkat Megkötözék nagy erősen.

8. Jertek, halljátok, hadd beszéljem Tinéktek, istenfélőknek, Amiket Isten tett énvélem, Mily kegyesen tett lelkemnek! Hogy szájammal hozzá kiálték, Ottan meghallgata engem, Azért beszédével nyelvemnek Mindenkor őtet dicsérem.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Mt 9:18-26
„Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. És ímé, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 155. dicséret 1. vers: „Ó Úr Isten légy közöttünk …”

Ó Úr Isten, légy közöttünk, Kik imádásodra jöttünk, Szívünk egyedül rád hallgasson, Hogy igédnek áldott szava, Melytől függ lelkünknek. java, Minket minden jóra bírhasson: Szent e hely, légyenek szentek, Kik e házban megjelentek.

Textus: Mt 9:18, 21, 22
„vesd reá kezedet” „Ha csak ruháját illetem is” „Bízzál, a te hited megtartott téged.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

1969 december 24-én délelőtt édesapámmal elmentünk megvenni az édesanyámnak szánt karácsonyi ajándékot, ahogy azt már korábban elterveztünk. A karácsonyi sürgés-forgás ellenére hamar végeztünk, így még érdemesnek tűnt kimennem a műjégpályára, korcsolyázni barátaimmal. Nagy pelyhekben esett a hó, tökéletes karácsonyi hangulat volt. Egy új kislány is volt a társaságban, aki nagyon szimpatikus volt számomra. Örültem, hogy a környékünkön lakik és a többiekkel együtt hazakísérhettük. A következő időszakban minden második napon találkoztunk. Nagyon vártam azokat a napokat. Valamikor február vége felé – amikor már nagyon közelített a korcsolya-szezon vége – a hazakísérés közben már a kezét is megfoghattam, s kézenfogva mentünk. Ez akkor nagyon boldoggá tett, igen sokat jelentett számomra. Hiszen a másik megérintése mindig valami bensőséges, bizalmas kapcsolatot jelent! Azt is jelenti: nyíltan vállaljuk, hogy van kapcsolat közöttünk.
De kérdezhetnétek, hogy mindennek mi köze van az imént hallott igéhez: az éppen meghalt kisleányhoz, a 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonyhoz?
A közös pont: az érintés. Nekem sokat jelentett a kislány kezének érintése: az összetartozást. A vérfolyásos asszony a gyógyulást remélte attól, ha megérintheti Jézus ruhája szegélyét. A zsinagógai főember leánya életét remélte attól, ha Jézus reá veti kezét, megérinti.
Az érintés: hitvallás, bizalom, csoda. Nem csak akkor, mikor az evangélium történetét vizsgáljuk, hanem a leghétköznapibb dolgainkban is. Mert miért van, ha beszélgetés közben megérintenek – az egyiké jólesik, szinte büszkeséggel tölt el, a másiké arra késztet, hogy hátrébb lépve megszakítsd ezt a kontaktust. Mert nem mindegy, hogy ki érint meg, hogyan érint meg, miért érint meg! Ha ismerőssel találkozol, az egyiket csak köszöntöd, a másikkal kezet fogsz, míg van olyan is, akit átölelsz, mondva: de jó látni téged!
A zsinagógai főember arra kérte Jézust: „Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.”
A vérfolyásos asszony azzal a meggyőződéssel közelített Jézushoz: „Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.”
Az egyik kérte Jézus érintését, a másik maga akarta – akár csak a ruhája szegélyét is – megérinteni. Abban bíztak, hogy a Jézussal való érintkezés életet, megújulást, gyógyulást ad!
S váradalmuk, reménységük teljesült, hitük gyümölcsöt termett: az asszony betegsége tovatűnt, a kisleány felült.
Pedig. Pedig mennyi akadályozó tényező volt körülöttük! Már ott volt a gyászban osztozni kívánó sokaság, ott volt Jézus körül a tömeg, de a Jézus érintésének erejében bízó áttört a tömegen, megérintette, megszólította – és minden megváltozott!
Nem csak odaérni volt nehéz Jézushoz, hanem elindulni is. De nem gondoltak arra, hogy mások mit szólnak. Mit mond a zsinagóga vezetése, mit mondanak a korábban felkeresett gyógyítók, mit gondolnak a családtagok, ismerősök. Elindultak, szilád hittel abban, hogy a Jézussal való találkozás, a jézusi érintés újjá tesz mindent!
Minden megváltozott az én életemben is, nagyon szép, máig emlékezetes időszak következett. De 4 évvel később jött egy újabb érintés, amikor Jézus érintett meg engem, útjára hívott, hogy azon kézen fogva vezessen. S ekkor döntenem kellett: melyik kezet engedem el? A kislányét – vagy Jézusét? Jézus kezében maradtam, s Ő vezetett, irányított. Nem tehettem másként, nem kényszeríthettem a kislányra az én utamat, a Jézustól kapottat. Neki más útja volt – de máig hálával emlékezem útjaink közös szakaszára.
Majd teltek az évek. S alig több, mint 28 évvel azt követően, miről bevezetésül szóltam, egy délutánon egy csendes hang szinte kérdezte tőlem: Kinek a kezét fogod? Kivel mész? Kit követsz? Őt vagy engem? Válassz! Válassz most! Válassz most is! Nem mintha elengedtem volna Jézus kezét – csak szorosan fogtam egy másikat is. A kérdés arra figyelmeztetett: nem lehet két kéz különböző vezetésének engedni! Azonnal választanom kellett. Választottam, feleltem Uramnak, s azóta is Jézus fogja a kezemet, s eszem ágában sincs kivenni kezéből. Lehet, hogy én másként képzeltem, másként szerettem volna – de Ő így vezetett, vezet. S közben újabb és újabb jeleit adta és adja annak, hogy velem van, nem önbecsapás, mikor azt érzem: irányít. Hiszek neki, hiszek benne!
Mert a hitünkből következik minden. Még akkor is így van, ha sokan csak legyintenek…
Ha nincs hitünk, kihez tudnánk fordulni imádságaikkal, kitől tudnánk kérni utat, igazságot, életet? A ma minket megszólító Ige erre ad példát. Megtanít arra, kihez lehet, kihez kell fordulnunk életünk legnehezebb pillanataiban is. Nem csak akkor – de akkor is! Jézussal nincs reménytelen helyzet!
Az ember szüntelen kapcsolatokat keres, épít, ápol. Rokonok, osztálytársak, tanárok, munkatársak, szomszédok – sorolhatjuk hosszan. De keresi-e, építi-e, ápolja-e azzal a kapcsolatot, aki egykor megérintette az ő szívét is?
Mert mindnyájunkat megérintett – de érzékeltük-e? Megmaradtunk-e ebben az érintésben?
A gyermek egy ideig büszkén fogja a szülői kezet, majd elutasítja: megállok már egyedül is! Aztán mikor felnőtté lesz, egyszer csak ráébred: mégis jó odabújni az édesanyához, édesapához! S amikor már nincsenek – akkor még érezhetőbb a hiány!
A kisgyermek fejlődése során egész jövője szempontjából döntő, meghatározó: ki és hogyan érintette, milyen élményei származnak ebből? Akkor és abból tudja meg: minden körülmény között van kihez tartozni!
Ezért döntő az is, hogy gyermekségedben hogyan élted meg, miként fogadtad Jézus érintését, amivel hitet kívánt plántálni beléd Lelke által! Megérintett, hogy megtudd: hozzá tartozhatsz, ha elfogadod kezét, érintését, ha nem restelled a Hozzá tartozást. Ő adta, hogy elfogadva legyen jövőd, hited! De rád bízta a döntést: hittel elfogadod kezét, vagy más kezeket keresel? Mert ha nincs hitünk, hogyan szólíthatnánk meg a mennybéli felséges Istent, hogyan kérnénk: Jöjjön el a te országod?
A hitre, a Krisztusban valóra, a kegyelmében bízóra, a gyógyulást szerzőre minden nap, minden kapcsolatunkban szükségünk van: családban, iskolában, munkahelyen, lakóközösségben, gyülekezetben egyaránt. Hogy merd-tudd elfogadni a feléd nyújtott kezet, akár kínálja a segítséget, akár kéri! Hogy tudd feltételezni a feléd közelítő kézről, hogy simogatni akar, nem pedig ütni! Hogy tudd: minden kézben Isten közelít hozzád, Ő próbál meg: elfogadod-e Őt? A hitre szükséged van, hogy tudd: nem arra kell várnod, hogy Jézus megjelenjen, eléd álljon, hanem el kell fogadnod azokat, akiket Ő állít melléd! Erre mondja: „amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Mt.25:40) Az Úr akaratát lehet késleltetni, de döntései megvalósulását nem lehet megakadályozni! Ha Övé vagy, ha hiszel Benne, ha követed, szolgálod: akkor örömmel fogadod, segíted. Ha lassítod, akadályozni próbálod: akkor magad bizonyítod, hogy nem Jézus kezébe kapaszkodsz, nem az Ő kezébe tetted életed, lelkedet!
Fel kell ismerned: ki az, akit Ő ad melléd. S ha az általa adotthoz jobban ragaszkodsz, mint magához Jézushoz, újra döntés elé állít!
A zsinagógai főember azonnal tudta, a vérfolyásos asszony 12 év keresgélés után jött rá, hogy kinél van az egyetlen megoldás, kit kell megkeresniük, kinek az érintésére kell bízniuk a jövendőt.
„Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!” – fogjuk énekelni nemsokára. Igen, gyermeki őszinte lélekkel kell bíznunk Őbenne, hogy Ő rendel számunkra utat, befogadó, simogató kezeket! Lehet, ér ütés, szidás, megvetés, lehet kell menekülnünk is az Úrért, az Ő útjáért – de mindezek közben is „Krisztus kézen fog s vezet világos utakon.”
Őt keressük, lássuk meg, menjünk hozzá, érintsük meg, hogy életünk, gyógyulásunk, megújulásunk legyen, hogy hozzánk is szóljon szava: „Bízzál, a te hited megtartott téged.” Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések:

Záróének: 479. dicséret 1-4. vers „Hinni taníts, Uram, kérni taníts!”

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj, Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.” (Zsid 11:6)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!