2017 11 05 Szekszárd

Csécsy István küldte be 2017. 11. 05., vasárnap, 19:03 időpontban

„Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek!”

Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!

Fennálló ének: 162. dicséret 1. vers: „Ím, béjöttünk …”
Ím, béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetébe, A te templomodba, Felséges Atya Isten.

Derekas ének: 162. dicséret 3-7. vers:„Vágyik lelkünk szent Igédhez...”
Vágyik lelkünk szent Igédhez, Felséges Isten! Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten!

Örvendezünk mi szívünkben, Felséges Isten! Mert bejutottunk immár te elődbe, A te templomodba, Felséges Atya Isten!

Csak ez nékünk vigasságunk, Felséges Isten! Hogy lakozik a te neved közöttünk, Dícsértetel tőlünk, Felséges Atya Isten!

Tartsd meg azért békességben, Felséges Isten, E kicsiny seregecskét igaz hitben, Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten!

Prédikáltasd szent igédet, Felséges Isten! Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, Áldd meg életünket, Felséges Atya Isten!

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megáldása és megszentelése
jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság,
egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Jn 20:19-23
„Mikor azért este vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket; Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 228. dicséret 2. vers: „Ó vonj, Atyám …”
Ó vonj, Atyám, Fiadhoz engem, Hogy szent Fiad is hozzád elvigyen; S mig jóvoltodat áldva zengem, Keblem Szentlelked hajléka legyen; Add békességed ízét érzeni és dicséreted vígan zengeni!

Textus: Jn 20:21
„Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek!”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

A félelemmel és nyugtalan szívvel együttlévő tanítványok között megállva Jézus teljes természetességgel köszönti őket: Békesség néktek!
Egymásnak feszülő a tanítványokban lévő szorongás és Jézus természetessége, nyugalma. Nincs semmi teátralitás – bár az ajtók zárva, mégis a köznapi köszöntéssel szól övéihez: sálom aléchem!
Jézus – a maga szemével nézve – semmi különlegeset, sőt!: semmi újat nem tesz. Csak azt teljesíti ki-be, amit már elmondott, amit megígért. Tudja, hogy erre az emlékeztetésre nagy szükségük van övéinek.
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok. Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék. Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”
De mi ia a békesség, amit Jézus nem csak kíván, de ad is öv éinek:
1. Nyugalmas állapot, amely ellenségeskedéstől, viszálytól, zavargásoktól mentes.
2. Ellenségeskedés nélküli élet; népek egymás közötti viszály nélküli viszonya, amikor a problémás ügyeket tárgyalások útján oldják meg, fegyveres erőszak alkalmazása, háború nélkül.
3. Nyugodt kedélyállapot; zavar, ingerültség vagy izgalom nélküli lét.
4. Megnyugtató csendesség, ami az ember nélküli természet, a mások nélküli magány sajátja, és ami gyógyítóan hat a hétköznapi életvitel során felzaklatott lélekre.
Ezt az értelmező szótár mondja. Egy idilli állapotot ír le, amit jó esetben is csak megközelíthetünk, de teljességgel el nem érhetünk! Mert az nem békesség, ha csendben maradok, elkerülendő a háborúságot. Ilyen „vihar előtti” csendben vannak együtt a szomorúlelkű tanítványok, akik között egyszer csak megjelenik. Jézus ilyet kínálna? Őbenne ez lett volna? Nem!
Jézus szava valóságos kívánás – nem pusztán megszokásból. Ő képes adni – mert neki van! Mi – ha ismételjük is szavait – jószerivel csak kívánjuk: Adjon Isten áldást, békességet! De napjainkra már ez is lerövidült.
Hogy legyen békességük – ad is. 2 x is mondja, s adja! Nem csak békességet! Szent Lelket és küldetést!
„Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket”
Küldetés és Szent Lélek – kell a békességhez, és ha nincs bennünk béke, ha nyugtalan a lelkünk, akkor képtelenek vagyunk küldetésünk betöltésére.
Adja lelkét – mert csak így vagyunk képesek el-befogadni:
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14:27)
Küldetésünk: a békesség megélése és továbbadása! Semmi nyugtalankodás, semmi félelem! DE: nem mi adjuk, nem a magunkét adjuk – az olyan lenne, mint a világé. Versengés: melyik az igazi, a jobb?
Nekünk Jézus békességét kell befogadnunk – hogy legyen mit adnunk!
Ehhez: „Vegyetek Szent Lelket: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.” Kérdeznék tán többen is: hogy kerül a békesség és a Lélek mellé a bűnbocsánat?
Hogyan tanította Jézus az imádságot? „És bocsásd meg a mi vétkeinket, Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, Akik ellenünk vétkeztek;” Ha a neked adott Lélek által békességre jutottál Istennel, ha megbékéltél önmagaddal, nem tehetsz mást, mint megbocsátasz mindenkinek, aki megbántott téged – mert e nélkül nem lehet békességed, e nélkül nem lehet békességük! Megbocsátásod hiányában megmaradnak bűneik, megmarad békétlenségük. Ne mond: maguknak szerezték! Rajtad áll, hogy békekövetként tudod-e tudtukra adni: Ne nyugtalankodjatok, ne féljetek, mert minden bűnre van bocsánat, minden bűnből van szabadulás, amit a Békesség Fejedelme hozott el, akinek követségében járhatunk!
De ha erről nincs szilárd meggyőződésem, hogyan adhatom tovább? Békétlen ember nem lehet békekövet!
Békétlenségem, félelmem oka: Bizonytalanságom. Bizonytalan vagyok abban, hogy bejárhatom azt az utat, amit Jézus megnyitott; lehet-e megérkezésem az Atyához. (Ezt többnyire magunknak sem valljuk be, inkább hivatkozunk másra: félünk a váratlan betegségtől, a megtámadástól, a munka elvesztésétől, félünk minden hirtelen, új helyzettől.) Meg kell hát látnunk, be kell ismernünk: Ha nincs békesség bennem, ha nyugtalan és félelemmel teli az életem, annak csak én vagyok az oka! Békétlenül képtelen vagyok küldetésem beteljesítésére.
Megszoktuk: mindenért meg kell küzdeni, mindent magunknak kell kiharcolni. Hajdanán halottam: Lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad! Valóban: ha utolsó ellenségedet is elpusztítod, csend lesz. De mégsem találsz békére!
Mert! A békét, a békességet nem kiharcolnom kell – hanem elfogadnom. Elfogadnom, hogy még így is, jelen állapotomban is szeret engem Teremtőm. Nem azért, mert jó vagyok, hanem azért, hogy jóvá lehessek! Nem csak kész befogadásomra, hanem még vezet is, hogy el ne tévedjek!
Hogyan lehetek ilyenné? Jézus téged is, engem is kínál: Vegyetek Szent Lelket! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
Fogadd be, fogadd el, s alkalmassá válasz küldetésed teljesítésére, örömmondó békekövetté lehetsz e világban, miután magad is békességre leltél! Ámen.

Ráfelelő ének: 230. dicséret 1-2. vers: „Áll a Krisztus szent …”
Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

Záróének: 397. dicséret 1-5. vers „Ó, Sion, ébredj, …”
Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó, békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó, békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor – csuda szerelem – Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó, békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó, békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó, békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

„Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek!”