2017 07 23 Szekszárd

Csécsy István küldte be 2017. 07. 23., vasárnap, 16:02 időpontban

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 223. dicséret 1. vers „Istenem, én nagy bűnös ember…”

1. Istenem, én nagy bűnös ember, Szent színed elé járulok, :/: Vétkem oly mély már, mint a tenger, Mentségért hozzád fordulok. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!

Derekas ének: 86. zsoltár 1,2,3,6. vers „Hajtsd hozzám, Uram, …”

1. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, :/: És hallgasd meg kérésemet, Mert igen szegény vagyok, Az én szükségim nagyok. Tartsd meg testemet, lelkemet, :/: Tekintsd kegyes életemet, Szolgádhoz térjen kedved, Ki bízik csak tebenned!

2. Hozzád mindennap óhajtok, :/: Nagy szükségemben kiáltok; Te nagy irgalmad szerint Kegyelmezz meg óránkint! Szolgád lelkét vigasztald meg, :/: Uram, kiáltásom halld meg, Mert szívemet e végre Emeltem fel az égre!

3. Uram, jókedvű s édes vagy, :/: A te irgalmasságod nagy, Minden emberhez pedig, Ki hozzád esedezik. Hallgasd meg azért kérésem, :/: És nézd meg esedezésem: Tekintvén kegyelmedre, Figyelmezz beszédemre!

6. Vezess, Uram, útaidban, :/: Hogy járjak igazságodban, És csak arra hajtsd szívem, Hogy szent nevedet féljem. Néked, Uram, hálát adok, :/: És teljes szívből vigadok, Mindörökké nevednek Dicséretet éneklek.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: 1Kor 5:1-13
„Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 38. zsoltár 1, 18. vers „Haragodnak…”

1. Haragodnak nagy voltában Megindulván, Ne feddj meg, Uram, engem! Búsult gerjedezésedben Rám tekintvén, Ne büntess meg Istenem!

18. Uram, ne hagyj el engemet! Nézd ügyemet, Egyedül mint hagyattam! Kérlek, légy irgalmas nekem, Én Istenem, Mert csak tebenned bíztam!

Textus: Zs 139:1-7, 23-24
„Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Elolvastam előbb a mai napra rendelt Újszövetségi igeszakaszt, azon gondolkoztam el, hogy ezzel a kemény útmutatással hogyan szóljak ma közöttetek. De nem tehettem, hogy előkeresek egy korábban, más helyen elmondott igehirdetést – bár egykori professzorom a kérdésre: el lehet-e mondani másodszor is egy prédikációt? – azt felelte: ha nem, akkor először sem kellett volna. De ha kitérek Isten ma bennünket megszólító szava elől, akkor engedetlenné leszek, titeket pedig becsaplak, mert akkor nem az Örökkévaló Isten ma hozzánk szóló üzenetét hirdetném, hanem csak beszélnék, beszélnék, beszélnék, látszólag talán értelmesen és mégis hamisan. Hiszen nem engem hallgatni jöttetek, hanem az Úr szavára szomjasan!
Akkor még az Ószövetségi Igét is megtagadni próbálnám, már már elbújva az Úr elől. „Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?”
Nem futok hát, mert az Úr ismer és Lelkével velem van, most is. A Tőle kapott, bennünket megszólító mai Zsoltárból fohászként szólhatunk Hozzá: „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?”
Mindannyiunkat ismer – előle nincs menekedésünk. De nem is menekülő utat kell keresnünk, hanem útmutatásaira figyelve rábíznunk magunkat!
Pál apostol a gyülekezeti élet gyakorlati és égető kérdéseit tárgyalja, nem hunyhat szemet. Olyan dolog fordul elő köztetek, ami még a pogányoknál sem szokott előfordulni – fordul keményen a gyülekezet lelkiismerete felé az apostol. Azt javasolja – szinte parancsolja - az egész gyülekezet közösítse ki a szóban forgó bűnöst és adja át a Sátánnak. Bár itt némi ellenmondást vélek látni: Nem adja át a Sátánnak, csak kívül valóvá teszi – akiket (napi igénk záró verse szerint: „A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.”) Mihelyt kitaszítja a gyülekezet a maga köréből a bűnöst, azzal megszűnik körülötte a gyülekezet által adott lelki védőgyűrű, máris a Sátán hatókörébe kerül. Nem elítéli a szónak abban az értelmében, hogy ítéletet hoz felette, hanem a kegyelembe fogadottak közösségéből rekeszti ki, hogy – a kovász hasonlatával élve – a bűne ne fertőzze a közösséget. „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.” Erre kell felelnünk a közösség megtisztításával, ami a gonoszság és paráznaság eltávolítását jelenti.
Az intelem azzal zárul, hogy a gyülekezetnek a maga soraira kell vigyáznia, azt kell megtisztítania, mert a kívül valókat majd Isten fogja megítélni. Pál tehát nem arra biztatja a keresztyéneket, hogy a világ erkölcscsőszei legyenek, de arra igen, hogy önmaguk körében szigorú erkölcsi mértéket érvényesítsenek.
A Rómabelieknek így írta: „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Rm 12:2)
Mit tanít ez a rész Istenről? - gondolkoztam el.
Az Őhozzá való tartozásunk általa van – rendjét el kell fogadnunk, minden feltétel nélkül. Ő a mindenségnek nem csak Teremtője, de minden titkok tudója. Ő ismer minket, mindnyájunkat, együtt és egyenként. Szabályait be kell tartanunk és be kell tartatnunk, de nem elfeledkezve arról, amit szintén Pál apostol által adott tudtunkra: „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.” (Rm 12:19)
A zsoltárban ott a költői kérdés: „Hova menjek?… Hova fussak?”. A felelet világos: sehova. Hiábavaló lenne a menekülés Isten elől, hiszen Isten Lelke mindenütt munkálkodó hatalom. Az Úr orcája pedig az Úr személyes jelenlétét jelenti. Ő a világ hatalmas bírája. Ítélete elől nem menekülhetnek el senki. Még ha módjukban lenne is akár az égbe, akár a holtak hazájába menni, Isten ott is jelen van. Előle nincs menekedés – de nincs is szükség rá! Istenünk nem csupán igazságos, de kegyelmes is!
Milyennek mutat engem?
Számon tartottnak, aki hálaadással vallhatja: „Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.” Lát mindent bennünk, még apró szálkáinkat is; még ki sem mondjuk, de már érti szavainkat! Azt is ismeri, amit mi még nem! Péter: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged.” (Jn 21:17)
Ismeri, tudja szeretetünket, bizodalmunkat, de bizonytalanságainakt, koicsinyhitűségeinket is.
Rámutat-e valamilyen bűnömre, amit meg kell vallanom vagy el kell kerülnöm?
Sokszor felértékeljük magunkat – ez is hiányos önismeretünkből fakad – s azt kívánjuk elvégezni, amit az Úr magának tartott fent. Mi ítélkezünk – többnyire a látszatok alapján, a külsőségek szerint. Mi válogatjuk meg, kikkel állunk szóba – s van, hogy nem jól választunk (mint ahogy Korinthusban is tették). Pedig nem a mi dolgunk az ítélet, sem a világban, de még a gyülekezeten belül sem! Nem feledhetjük, hogy mindenkire egyként érvényes: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef 2:8-9) Nem mi szabjuk meg, ki részesedhet benne. Isten véghetetlen kegyelmének csodájaként tekinthetünk arra, hogy még mi is!
Van hát mit megvallanunk, van hát mit elkerülnünk.
Mire szólít fel?
Merjünk Őreá hagyatkozni! „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zs 37:5) Ez egyszerre felszólítás és ígéret!
Milyen ígéreteket tartalmaz?
„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” – hangzott a zsoltár! Ő naponként vizsgál, gondolatainkat és tetteinket, hogy a gonoszságtól távol tartva az örökkévalóság útján vezessen!
„A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” – halljuk a korinthusi levélből. Nem a másikból, hanem magunkból kell kivetnünk, amiről úgy érezzük, akadálya az Úrral és az Övéivel való kapcsolatunknak. Ne a másikon, hanem magadon kezd a gonosz kivetését – s majd Isten megítéli.
Sarkadi Nagy Pál, egykori professzorom mondta: Ha reménységem beteljesedésével Isten országába kerülök, 3 nagy meglepetésben lehet részem: 1) Azok, akikről azt gondoltam, hogy ott lesznek, nincsenek ott. 2) Azok, akiket úgy ítéltem meg, hogy nem juthatnak oda, ott vannak. 3) A legmeglepőbb: én is ott lehetek.
Milyen imádságra indít?
Csendes magamba révedésre, méltatlanságom megvallására. Senki vagyok én, veszendő, gyötrődő ember. Olyan, aki a porból feltekintve hálát ad a Magasság időtlen Urának, hogy mindennek ellenére nem csupán számon tartott, hanem védve szeretett gyermekévé lehetett az Örökkévaónak.
Ámen.

Ráfelelő ének: 220. dicséret 1,5. vers: „Bocsásd meg, Úr Isten, …”

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.

Záróének: 19. zsoltár 1,2,6,7. vers „Az egek beszélik …”

1. Az egek beszélik És nyilván hirdetik Az Úrnak erejit. :/: Az ég mennyezeti Szépen kijelenti Kezének munkáit. A napok egymásnak Tudományt mutatnak Az ő bölcseségéről, Egy éj a más éjnek Beszél az Istennek Ő nagy dicsőségéről.

2. Nincs szó, sem tartomány, Holott e tudomány Nem prédikáltatnék; :/: Mindenfelé mégyen E földkerekségen Beszédük ezeknek. Írásuk kimégyen Mind e világ végén, Holott a fényes napnak Hajlékot az Isten Helyheztetett szépen Ő lakó szállásának.

6. Aki szolgál néked, Tanul, Uram, tőled Nagy jó tanulságot. :/: És ha azt megtartja, Jól lészen ő dolga, Mert veszen jutalmat. Ki tudná bűninek, Számát esetinek, És ki gondolhatná meg? Én sok bűneimet, Titkos vétkeimet, Uram, nékem bocsásd meg!

7. Szolgádat őrizd meg, Kevélységtől tartsd meg: Ne essék e bűnbe, :/: És én tiszta lészek, Semmi bűnt nem tészek, Járván te kedvedbe'. Szájamnak szólása, Szívem gondolatja Kedves legyen tenéked! Adjad, ó, én Uram, Kősziklám, megváltóm, Hogy ne vétsek ellened!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”
(Zs 139:23-24)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.