2017 06 18 Decs

Csécsy István küldte be 2017. 06. 18., vasárnap, 18:29 időpontban

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 512. dicséret 1. vers: „Szólj, szólj hozzám, Uram, …”
1. „Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Derekas ének: 65. zsoltár 1-3. vers: „A Sionnak hegyén, Úr Isten, …”
1. A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret, :/: Fogadást tesznek néked itten, Tisztelvén tégedet, Mert kérésüket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért tehozzád az emberek Jönnek mindenünnen.
2. Rajtam a bűn elhatalmazék, Terhelvén engemet, :/: De nagy volta kegyességednek Eltörli vétkünket. Boldog, akit te elválasztál, Fogadván házadba, Hogy előtted nagy buzgósággal Járjon tornácodba.
3. Javaival a te házadnak Megelégíttetünk, :/: Szép dolgain te templomodnak Gyönyörködik szívünk. A te csuda igazságodból Megfelelsz minekünk, Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól, Ó, mi segedelmünk!

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Acta 19:23-40
„ Támada azonban azon időtájban nem csekély háborúság az Úrnak útáért. Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala; Kiket egybegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk. Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak. Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel. Mikor pedig ezeket hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána! És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai valának. Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok. És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén őhozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba. Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze. A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána! Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, monda: Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, aki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője? Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek. Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak. Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással. Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik. Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, amellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 154. dicséret 1. vers: „Úr Jézus, mely igen drága …”
1. Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, Mely bölccsé tévén az elmét, Szüli az Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!

Textus: Zs 100:1-5
„Hálaadó zsoltár. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége!”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Örömmel fogadtam lelkipásztor testvérem felkérését a mai szolgálatra, hisz jó ideje nem találkoztunk már. Jó most újra közöttetek lenni, s az öreg falak között hirdetni a változatlan és változhatatlan Igét, Isten hozzánk való aktuális üzenetét.
Megkapva a felkérést elővettem a Szentírást, elolvastam a mai napra rendelt Újszövetségi igeszakaszt, s feltettem megszokott kérdéseimet: Mit tanít ez a rész Istenről? Milyennek mutat engem? Rámutat-e valamilyen bűnömre, amit meg kell vallanom vagy el kell kerülnöm? Mire szólít fel? Milyen ígéreteket tartalmaz? Milyen imádságra indít?
Elcsodálkoztam. Elcsodálkozásom oka: a ma embere pro és kontra vitába szállna, talán a tettlegességig. Azonban az Apostolok Cselekedeteiről való könyv e szakaszában az apostol nem cselekszik. Annyit tudunk: „Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok. És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén őhozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba.” Demeter ötvös és az efézusiak hangoskodnak, okoskodnak, lázadoznak, míg elő nem kerül egy nyugodt hangon szólni tudó és merő jegyző, aki lecsendesítve őket feloszlatja a gyűlést.
Ez kétségtelen így történt – de akkor mi ebben a tanítás a számunkra? – gondolkoztam el. Ekkor elolvastam az Ószövetségi igeszakaszt, a 100. zsoltárt: „Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége!”
A két, mára rendelt szakasz elolvasását követően kezdtem felfogni az Úr aktuális üzenetét! Hiszen a világ ma is harsog, lehet, hogy más szavakkal, de hasonló feleslegességgel: „Nagy az efézusi Diána!” Ha nagy, akkor mindenki tudja, ha meg nem, akkor felesleges nagyhangon hazudozni! Eszembe jut gyerekkorom reklámja: Cipőt a cipőboltból!
Hasonlóképpen ma is sokak féltik az egzisztenciájukat: „Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk. Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak. Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.”
A megélhetést nem Istentől kell félteni! Az Isten ellen munkálkodóknak, az ellene lázadóknak is tudniuk kell: nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak! Sem kézzel, sem szavakkal, még zengzetes himnuszokkal sem készíthetünk bálványokat – pontosabban: a lehetőségünk ugyan megvan rá, de semmire sem vezet, hiábavaló, a mindenség Urától eltávolító! Sajnos igen sokan ma is nem istenségek istenítéséből élnek, de ott rejtezik bennük a félelem: kiderül, hogy a király meztelen. Félnek, hogy számon kéretnek majd nyüzsgésükért, hangoskodásaikért. Tudják ugyan, hogy nem istenek azok, melyek kézzel csináltatnak – de biztos megélhetést jelent a hamisság szolgálata. De előbb-később Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága.
Testvéreim! Pál apostol a tanítványok féltése okán távol maradt a csődülettől. Sőt! Annyira nem foglalkozott vele – hogy amint olvassuk holnapi igénkben: „Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.” (Acta 20:1) Ha neki, az Úr által vezetett és vezetőül rendelt személynek semmi dolga, szava nem volt ez ügyben, akkor nekünk, Krisztus mai követőinek a hasonló ügyekben semmi tennivalónk nincs! Sem tüntetni, sem ellen-tünteni nem kell! Sem hangoskodnunk nem kell, sem megijednünk a hangoskodóktól. Nem kell karhatalmistává és igazságosztóvá lennünk! Hiába készítenek bálványokat, azok előbb-később semmivé lesznek! Ne mi akarjunk a megoldók és megmondók lenni! Nem azért, mert majd kialakulnak a dolgok, hanem azért, mert nincs új dolog a nap alatt. A hiábavaló dolgok, próbálkozások elenyésznek. Ahogy azt Salamon király, a bölcs prédikátor tanította: „Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, ahol ő ismét feltámad. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. Van valami, amiről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mielőttünk voltak. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképpen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, akik azután lesznek.” (Pred 1:2-11)
Mit tanít hát ez a rész Istenről? Mire szólít fel? Milyen ígéreteket tartalmaz? Milyen imádságra indít?
A kutya ugat, a karaván halad. Kutyaugatás nem hallik az égig. Emberi okoskodások, önzések, irigykedések meg nem akadályozhatják Isten dolgait. Egykoron Jézus az Őt vendégül látó asszonynak mondá: „Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle.” (Lk 10:41-42)
Pedig Mária csak csendben ült és Jézus szavait figyelte. Nekünk is kell tudnunk a jobb részt választani, Lelke útmutatásával és megerősítésével, az Ő dolgaival kell foglalatosaknak lennünk. Nem gyűlésekre kell járnunk, nem betanított szavakat kell harsogva szajkóznunk, hanem ahogyan a zsoltárból taníttatunk: „Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége!”
Ámen.

Ráfelelő ének: 225. dicséret 1-2. vers „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, ”
1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.
2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És hogy ezáltal véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.

Záróének: 225. dicséret 4-8. vers „Felséges Isten, tenéked könyörgünk, …”
4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk, Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.
5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot, És boldogságot.
6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.
7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel vígy be hajlékodba, A boldogságba.
8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dícsértetel a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.

„A világ elmúlik, és annak kívánsága is;
de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
(1Jn 2:17)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.