2017 04 02 Szekszárd - énekek nélkül

Csécsy István küldte be 2017. 04. 02., vasárnap, 17:39 időpontban

„Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.”

Kegyelem, irgalmasság és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól. Ámen.

Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat,…”
Az Istenhez az én szómat, Emelém kiáltásomat; Hogy felkiálték hozzá, Beszédem meghallgatá. Mindennémű szükségemben Reménységem csak az Isten; Éjjel kezem feltartom, Az égre hozzá nyújtom.

Derekas ének: 460. dicséret 1-6. vers: „Amint vagyok, sok bűn alatt, …”
1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok – nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: – Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok – bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: – Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok – vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: – Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok – nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: – Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok – hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: – Fogadj el, Jézusom!

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Mk 12:28-34
„Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésüket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 512. dicséret 1. vers: „Szólj, szólj hozzám Uram, …”
„Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Textus: Mk 12:29-31
„Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Egykoron úgy tanultam, később tanítottam, hogy a Bibliát másként kell olvasni, mint bármi mást, hiszen az nem egy a könyvek közül, hanem a Könyv, a Könyvek Könyve, Teremtő, Megtartó Istenünk személyesen hozzánk szóló szava. Isten szolgájának nem az a dolga, hogy kikeressen belőle egy részt, aminek alapján okosakat tud mondani az egybegyűlteknek – mert azok nem az ő vélekedéseit hallani jönnek össze, hanem Isten aktuálisan hozzánk szóló szavát, tanítását, útmutatását kell hirdetnie. Öröm volt számomra, hogy e közösségben is a református Bibliaolvasó Kalauzunk alapján hirdettetik az Örök üzenet hétről hétre.
Valahányszor olvasni kezdem, kérdéseket teszek fel: Mit tanít ez a rész Istenről? Milyennek mutat engem? Rámutat-e valamilyen bűnömre, amit meg kell vallanom vagy el kell kerülnöm? Mire szólít fel? Milyen ígéreteket tartalmaz? Milyen imádságra indít?
Készültömben is e kérdéseket tettem fel – mi az, amit aktuálisan mondani akar számunkra ezzel a jól ismert igeszakasszal?
Meg kellett látnom Jézus szelíd arcát, mosolygós türelmét. Nem elhessenti a bugyuta kérdéssel hozzá fordulót – „Melyik az első minden parancsolatok között?” – hanem felel rá. Előtte is kísértő kérdésekkel ostromolták – nincs benne csodálkozás, mosolyogva fogadja szánalmas próbálkozásaikat, de felel.
Lehet-e rangsorolni a parancsolatokat? Elég-e a legfőbbet megtartani – s akkor a többivel már nem is kell törődni? Lehet-e, szabad-e ennyire leegyszerűsíteni Isten parancsolatait?
Jézus nem rangsorol – hanem a törvény, a parancsolatok összefoglalását, summáját adja.
Először az alappal kezdi: „Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.” Nincs más, aki törvényt, parancsolatot adhatna számunkra. Az Úr egyetlen Úr, a mindenség általa van. Nem egy a sok közül, nem a sokak közül a legfőbb, hanem az egyetlen!
Majd folytatja – s mi azt hisszük, ennél egyszerűbb parancsot nem is lehetne adni – „Szeresd az Urat …” Ne csak elfogadd, amit adott és ad, tett és tesz, hanem legyen benned szeretet iránta! Személyéhez és tetteihez. De ne csak szóval!
Mit szeressek benne? – kérdezik a cinikusok. Igazuk van, és nekünk az ő piszkálódó kérdésükre is meg kell felelnünk – bár valljuk meg, sokszor inkább úgy teszünk, mintha nem is hallanánk meg, hiszen egy ilyen kötekedő kérdésre mit is lehetne mondani! Úgy érezzük, hogy szükségtelen az értetlenek éretlen kérdésére választ adni.
Ahogy végiggondoljuk – legalább is halkan, magunkban – elsoroljuk a jókat az életünkből, amikért szerethetjük: azért, hogy vagyunk, azért, hogy működik testünk és értelmünk; szerethetjük családunkért, a napfényért, a szépségekért. S közben eszünkbe jut betegségünk, kisebb-nagyobb fogyatkozásaink (látás, hallás, nehezülő járás), az elfagyott gyümölcsösök, a vihar tarolta kertek, a betörők által kifosztott lakások, a semmivé lett megtakarítások, a balesetben összetört autók, a megsérült, a helyszínen meghalt emberek; a szenvedő, éhező milliók, a kilátástalanul nyomorban tengődők. Mindezekért is szeressük? Nem! Nem mindezekért, hanem mindezek ellenére! Hiszen mindezen szörnyűségekben is ott volt velünk – máskülönben nem lehetnénk itt!
Hogy mondta Jézus? „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.” Nem félig-meddig, válogatósan, szemezgetve, hanem mindenestől, teljességgel. Minden dolgáért teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel!
Ha megkérdezne valaki: Mit szeretsz házastársadban, mit szerettél szüleidben – hogyan válaszolnál? Ha sorolni kezded – bármily hosszan is – már hibás a válaszod! Hiszen amit nem sorolsz fel, az közömbös, sőt: nem szeretett! Csak egy helyes válasz van: Őt, őket, úgy, amint van, úgy, amint voltak. Úgy, ahogy Isten szeret engem: Amint vagyok!
Mit szerethetünk Istenben? Őt. Alkotónkat, Gondviselőnket, Megtartónkat. Akinek rengeteg munkát és igen kevés hálát adunk – s Ő mégsem fordul el tőlünk és nem hagy magunkra minket. Őbenne megvan mindaz, aminek bennünk (is) kellene lennünk: Ő hűséges, segítőkész, javunkat munkáló. S amikor az ember elutasítja felkínált tetteit, amikor nem kér jelenlétéből, gondoskodásából a maga nagykorúságát hangoztatva, Ő még akkor sem büntet, csak szelíden szól: Legyen neked a te hited (hitetlenséged) szerint!
Az Urat csak teljességében és csak teljességünkkel lehet szeretni! Nem csak szívből, nem csak lélekből, nem csak elméből, nem csak erőből, hanem ezek együttes teljességével!
Szeresd! Nem csak akkor, amikor kedvem van rá, s nem csak akkor, amikor szükségem van rá! Mindenkor, mindenben, mindenért! Még ha a halál árnyékának völgyében járok is – akkor is! Akkor is, mert Ő ott is velem van, hogy ne kelljen félnem a gonosztól!
Könnyű a jóban, a bőségben élve szeretni Urunkat!
De például kaptuk Jób történetét: „Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent amije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig. És Jób vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett. Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.” (Jób 2:3-10)
Hogyan taníttattunk a zsoltárból? „Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. Aki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.” (Zs 66:8-12)
Ezért örvendhetünk mindenkor az Úrnak, hozzánk való hűségéért. Mert lehet, hogy embert ültet fejünkre, lehet, hogy tűzbe-vízbe jutunk, de bizonyos, hogy kihoz minket bőségre!
Nem annak örvendezhetek, nem azért szerethetem, amit majd országában kegyelemből adni fog – hanem azért, hogy már most, minden érdemtelenségem dacára kegyelmébe fogadva gyermekévé lehettem, hogy már most, itt a mulandóságában, is mint az Ő örökkévaló országának polgára élhetek. Hiszen az út már maga az ország!
Milyennek mutat engem?
Kicsit – vagy nagyon – önzőnek, ha azt hiszem, hogy csak engem szeret, csak értem küzd, csak értem adta Fiát. Ha ez nem így lenne bennem, akkor Jézus nem így folytatta volna: „A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.”
Sokszor zúgolódunk – olykor kölcsönösen, hogy ő miért és én miért nem!? S mutogatunk a másikra, akit még felebarátunknak is alig nevezünk. Még nem ébredtünk rá, hogy csak akkor vagyunk képesek igazán és hatásosan szeretni magunkat, ha a másikat szeretjük?
Mi több! „aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” – kérdezi János. (1Jn 4:20) Isten és felebarátunk szeretése elválaszthatatlan!
A Gondviselő Atya a mi felebarátunkról szól – de amit mond, az érvényes az Isten és közöttünk lévő kapcsolatra is. Akár az egykori, tán már rég elfeledett sláger szövegével is szólhatna hozzánk, azzal is ébreszthet gondolatot elménkben:

Látszólag nem változott semmi,
minden a megszokott helyén.
Lám, még a fényképem is itt áll,
semmi sem hiányzik, csak én.
Ha ugyan egyáltalán hiányzom.
Ki tudja?

Bocsánat, hogyha kérdem,
hogy ő miért és én miért nem?
Nem tudom, mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha fáj még,
oly szívesen utánad járnék.
Nem tudom mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Majd egyszer jössz te még,
és újra kezdenéd
a kettőnk félbetépett
nagy történetét.
Én téged újra várnálak,
s a karjaimba zárnálak,
a te csókjaidból nékem
soha nem elég.

Bocsánat, hogyha bízom
És ami volt, most visszahívom
Nem tudom, mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha kérdem,
hogy ő miért és én miért nem?
Nem tudom, mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Csendesen kérdez: az Ő képe megvan még – no nem a szobánk falán, éjjeliszekrényünkön – a szívünkben? A fényképe van ott – vagy Ő? Nem hiányzik? Hogy bírjuk nélküle? Ő szívesen jönne utánunk, hogy újra megtaláljon minket! Bíztat: lehetséges az újrakezdés! Még mindig bízik bennünk, még van számunkra kegyelme!
Bocsánat, hogyha kérdem: Szeretjük, vagy csak alibi fényképek, megjelenések vannak körülöttünk, hogy mások úgy lássák, mintha hozzá tartoznánk. Sajnos van nagyon sok „mintha” keresztyén – de Urunk azért van velünk ma is, hogy ne „mintha”, hanem teljességgel szeressük – hiszen Ő még az életénél is jobban szeretett minket.
S mindezekkel rámutat valamilyen bűnünkre, amit meg kell vallanunk, el kell kerülnünk. Talán a legnagyobb szeretetlenségben leledzünk: a másik elfogadásának és szeretésének hiánya van bennünk! Ezért szólít fel példája követésére: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Jn 15:12-20)
Az evangéliumban a kérdező megdicséri Jézust: „Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától.” Az írástudó nincs messze. De mi – ha teljességgel Urunk kezébe tettük életünket – ott lehetünk, mert így könyörgött értünk: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem.” (Jn 17:24) Ámen.

Igehirdetés utáni ének: 457. dicséret 3. vers: „Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez …”
Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? – teérted hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.

Záróének: 472. dicséret 1-5. vers „Mennyit zengi a lelki békét, …”
3. Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.
4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester lelke járt előtted S kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.
5. Áldott Jézus, a földre jöttél S vállaltál értünk szörnyű kint; Bárcsak tudnánk, Igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked; Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

„Mi szeressük Őt; mert Ő előbb szeretett minket!” (1Jn 4:19)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.