2016 12 11 Decs Advent 3. vasárnapján

Csécsy István küldte be 2016. 12. 11., vasárnap, 18:10 időpontban

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 25. zsoltár 2. vers: „Útaid, Uram, mutasd meg …”

Derekas ének: 312. dicséret 1-4. vers: „Várj ember szíve készen …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Lk 3:2-14
„Lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában, És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatára; Amint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden test az Istennek szabadítását. Monda azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek? Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik. És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát? Ő pedig felelvén, monda nékik: Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék. És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk? Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett. És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 512. dicséret 1. vers: „Szólj, szólj hozzám Uram, …”

Textus: Lk 3:6, 8, 10
„És meglátja minden test az Istennek szabadítását.” „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket...” „És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Az ige ma, advent 3. vasárnapján az adventről szól hozzánk és tanít minket. Váradalmainkról, elvárásainkról.
Az első advent – Izrael adventje: a Megváltó várása – vágyakozás az ígéretek beteljesedésére. Századokon át, váltakozó lelkesedéssel, de mégsem elfeledkezve róla. S ha lanyhult az érdeklődés, küldött az Úr nagyhangú prófétákat, hogy ébren tartsák a váradalmakat.
Mindezek ellenére, bár az ígéreteket mindenki hallhatta – mégis kevesen várták – s megérkezésekor még kevesebben köszöntötték! Csak pásztorokról és idegen királyokról tudunk a Szentírásból – a főpapok, vének, írástudók, farizeusok sehol sincsenek a százados ígéret beteljesedésekor!
Újabb 30 év elteltével küldetett Keresztelő János, hogy hirdesse a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatára. Küldetett, hogy készítse az Úrnak útját. Küldetett, hogy érzékelhetővé tegye: itt van az Úr, az ajtó előtt!
Az emberi kérdés, az örök, azóta annyit változott, hogy kérdőjel került a mondat végére: meglátja minden test az Istennek szabadítását? Ő is, én is? Ez attól függ… No nem az Úrtól – hanem az embertől, tőled!
Keresztelő János mindenki számára készített utat az Úr felé – nekünk azonban nem azért van szükségünk az általa hirdetettekre, hogy közel kerüljünk az Úrhoz, hanem azért, hogy végre megérezzük: Jézus nem csak ígért, de teljesíti is minden ígéretét! Íme én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig! Ma is velünk van! Ha érzed, ha nem – ez mit sem változtat a tényen: Itt van Isten köztünk…
Hogy látói, örömteli látói vagyunk – azt azzal jelezhetjük, hogy teljesítjük a jánosi felhívást: „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket...”
Keresztelő János azt hirdette, hogy a választott néphez való tartozás nem jelent jusst a kegyelemre – kinek-kinek magának kell termését meghozni! Az egyik felvétetik, a másik otthagyattatik. Nem azért kell gyümölcsöket teremni, hogy megkapjuk – hanem azért leszünk-vagyunk képesek a megtéréshez méltó gyümölcsök termésére, mert megkaptuk!
Jézus mondja övéinek: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok.” (Jn 15:4)
S mindezeket hallva elérkeztünk – mi, a sokaság – a kérdéshez, amit anno Keresztelő Jánoshoz intéztek: „És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?” Milyen legyen az Adventünk, hogyan készüljünk Karácsonyra?
Az attól függ… – hogy mire is készülsz!?
Az eljövendőt várod, vagy az egykor eljöttet, aki kibeszélhetetlen módon ma is velünk van. Várod – hogy megjelenjen, köztünk is, a te életedben is?
Olyan jó az eljövendőt várni! Még nincs itt, még készülhetünk, rendezkedhetünk, csinosíthatjuk magunkat. Még egy kis smink, még egy kis látszat – hogy olyanná változtassuk magunkat, amilyennek – képzeleteink szerint – Ő látni kíván. S amíg nincs még itt, addig élhetjük mindennapjainkat, a magunk kénye-kedve szerint. Várjuk az eljövendőt, de nem nagyon sürgetjük – az eljövendőt váró valamiféle örök adventben kíván élni. Felcicomázza környezetét –a külsőségekben is lássék várakozása!
DE Jézus nem majd eljön, hanem eljött, tanított, élete árán megváltott, feltámadt és velünk van! VÁRJA – mikor veszed észre, hogy minden nap veled van!? Várja, hogy minden nap kicsinosítsd magad – a hozzátartozás örömével!
Emlékszel, amikor a jövendőbelidet kerested? Melyik nyakkendőt, melyik blúzt vedd fel? Milyen virágot, milyen bonbont vigyél? S amikor az egykori jövendőbelid immár mindennapi jelenvalóddá lett – talán most nem kellene a nyakkendő, a blúz, a virág, a bonbon?
Így van ez Jézussal is! Nem meghódítanunk kell, hanem a hozzátartozás örömével ékesíteni magunkat. Azt az ékességet viselhetjük, minden nap(!), amivel Ő ajándékozza meg a hozzá térőket.
Az Őbenne kegyelmet nyertek örömével készülhetünk a karácsonyra! A szent vacsora szereztetésekor azt mondta: vegyétek, egyétek, igyátok az én emlékezetemre! Advent a hálát adni kívánók készülete a hálaadásra, hogy „úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)
Mit cselekedjünk tehát? Amikor a gyermekek elmondják, hogy mit szeretnének kapni karácsonyra, akkor sokszor ilyesmi választ kapnak: ha jó leszel; ha rendben tartod a holmidat; ha sok jó jegyet hozol az iskolából; ha segítesz otthon – akkor, talán!
Hogyan vagyunk mi Istenünkkel? Milyen kívánságokat sorolunk? Tudjuk-e az egy szükséges dolgot kérni: megláthassuk az Istennek szabadítását!
Mit tennénk, ha Ő is emberi válaszokat adna, mint a szülők gyermekeiknek? Csalódottak lennénk, feladnánk, lemondanánk róla. S talán elmondanánk: Atyám! Én nem vagyok jó! Nem tudok jó lenni! Hányszor nem tettem meg, amivel segíthettem volna! Hányszor bántottam, hamisan szóltam! Én valóban nem érdemlek Tőled semmit! Erre Ő szelíd hangon megérinti szívedet: Igen, tudom! S most, hogy te is tudod, immár a tied szabadító szeretetem!
A szabadító szeretettel megajándékozottak bűnvalló örömével készülhetünk Karácsony csodájáról megemlékezni. A legdrágább ajándékban részesültekként nem csak ajándékokat kell készítenünk szeretteinknek, hanem hívogatni mindeneket a megtérés keresztségére, a bűnöknek bocsánatára. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 396. dicséret 1-3. vers „Ébredj, bizonyságtévő Lélek! …”

„én a te kegyelmedben bíztam,örüljön a szívem a te segítségednek;
hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!”(Zs 13:6)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.