2016 06 19 Gerjen

Csécsy István küldte be 2016. 06. 19., vasárnap, 17:57 időpontban

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 162. dicséret 1. vers: „Ím, béjöttünk nagy örömben …”

Derekas ének: 89. zsoltár 1,3,7. vers: „Az Úrnak irgalmát …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Jak 1:2-12
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; a gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 308. dicséret 4. vers: „Lelki örömmel megújulva …”

Textus: Jak 1:4
„A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Legtöbbünknél megtalálható egy-egy feladat elvégzése után az a gondolat vagy érzés: most már – legalább is egy időre – minden rendben van, megpihenhetünk. Megpihenhetünk, mint a futó a célba érkezés után, a győzelemnek vagy a táv teljesítésének örülve. De nem állhat le hosszasan pihenni, nem várhat a futással a következő versenyig → mert akkor azon elkerülhetetlenül lemarad. Naponként kell futnia, kitartóan, a majdani győzelem reményében, reményéért, már az edzés napjain is a győzelemért!
Megfordítva is igaz: egy-egy nagyobb feladat előtt ott motoszkál bennünk: lesz-e elég erőnk a teljesítéshez. Nincs pihenés, neki kell fogni, s végezni legjobb tudásunk és erőnk szerint, kitartóan, a célig!
Testvéreim! Egyetlen ember sem – mi sem – áltathatja magát azzal: minden rendben van, éltünket tökéletes rendben töltjük – Isten rendjében. Mindenkiben, mindenkor van egy kisebb-nagyobb folt, egy terület, ahol rendetlenség mutatkozik. Itt most az Ige nem bűneink sötét foltjairól szól, hanem a test szerint való élet maradványairól, melyek – megbontva Isten rendjét – rendetlenné tesznek. S a rendetlenség e kicsiny foltja könnyen és gyorsan növekszik, akár egész életünket megfertőzve! Éppen ezért semmiben sem térhetünk el a rendtől, nem szabad rendetlenné lennünk.
Az evésben-ivásban való rendetlenség és rendszertelenség következményeire már sokfelől hangos intés, figyelmeztetés hangzik. De életünk jövendőjére még ezeknél is veszélyesebb az Isten szolgálatában való rendetlenségünk. Amikor valamit fel-megújítunk, hajlamosak vagyunk a megpihenésre: minden rendben van. Valóban? A felújításokat követi-e a megújulás? S ne feledjétek: nem a megújított épületek, hanem az újjászületett lelkek vonzzák az Úrhoz a „népek seregét”!
Az elmúlt évtizedekben számosan megvallották nekem: rendezett a kapcsolatuk Istennel: imádság, Igével való táplálkozás, naponkénti egyéni csendesség. De nem elegendő a belső, lelki kapcsolatra ügyelni, hanem e kapcsolat külső, látható kifejezésére is figyelni kell!
János és Jakab apostolok egyként figyelmeztetnek: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1Jn 4:20-21) És Jakab – csak néhány versnyivel mai Igénket követően: „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1:26-27)
Mindezen figyelmeztető, óvó szavak szinte azt kérdezik: mit ér – s egyáltalán: van-e – belső rend ott, ahol a külső rendetlen, ahol külsőleg nem mutatkozik? S mit ér az ideigvaló külső rend, ha a lélekben káosz van, zűrzavar tombol?
Bensőnknek és külsőnknek ugyanazt kell mutatnia – erre kell kitartóan igyekeznünk, sohasem állva megpihennünk a boldog cél előtt!
S nem állhatunk meg, nem pihenhetünk meg → kitartóan kell végezni futásunkat, tökéletességre igyekezve minden cselekedetünkben → mert Isten nem enged kibújni semmi alól, a legapróbb részletekig átvizsgál mindent. Nem fárad el a szüntelen vizsgálódásban, s ha tökéletlenséget lát, akkor újra és újra visszavisz, hogy elölről kezdjük a leckét – míg meg nem tanuljuk, véghez nem visszük.
Mindenkinél más és más az a pont, ahová Isten visszaviszi: innen kezd újra. Mint amikor a gyermek tanul. Nem kínzás, öncélú gyötrés – hanem a jövő tudásáért, biztos eredményéért teszi!
21 éven keresztül hirdettem: Az Isten szeretet. Aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten is őbenne. Aztán 21 év után úgy döntött: eddig hirdetted – most tedd, akár szavak nélkül is!
Ha valami nincs rendben, az nem jelenti azt, hogy minden rendetlen. Óriási különbség! Más rendet tenni egy konyhában ebéd után → és egészen más ugyanazt a rendcsinálást meszelés után végezni!
Emlékezhetünk: Isten folyamatosan munkálja bennünk az Ő rendjét. Nem mi végezzük – mi csak kitárhatjuk előtte szívünket: Ő tegyen bennünk, lelkünkben rendet – hogy azután az Ő atyai útmutatása szerint e belső rend alapján alakíthassuk külsőnket s életünket.
Mert hát – ha már korábban kitártuk előtte szívünket, hogy Ő rendezze és tisztogassa meg azt – bízhatunk: legnagyobb részt rendben vagyunk. De bizonyosan vannak kicsiny zugok, melyek rendjét ismét összekuszáltuk. Most hát – mondja a Szentlélek Jakab apostol által – „A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”
Ügyelj a kis hanyagságokra; ne tessék-lássék módon végezd a rádbízottakat; ne mond azt: egy darabig így is jó lesz. Bármi is legyen ez – Isten állhatatosan rámutat és újrakezdeti mindaddig, míg tökéletesen véghez nem visszük – míg teljesen és véglegesen az Övéi nem leszünk. Rámutat – mert életre és boldogságra kíván juttatni minket, olykor még ellenkezéseink dacára is.
Nem ellenünk hadakozik, hanem értünk. Lehet, nem értjük, miért azt teszi, amit; miért úgy, ahogyan; de mindenképpen javunkat munkálja, megmaradásunkért cselekszik! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: Adakozás.

Záróének: 25. zsoltár 1,2,6. vers „Szívemet Hozzád emelem, …”

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját,amit az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jak 1:12)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.