2016 06 05 Gerjen

Csécsy István küldte be 2016. 06. 05., vasárnap, 19:17 időpontban

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 151. dicséret 1. vers: „Uram Isten, siess …”

Derekas ének: 367. dicséret 1-4. vers: „Emeljük Jézushoz szemünk,…”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Mt 14:22-31
„És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 238. dicséret 1. vers: „Teremtő Istenünk, …”

Textus: Jn 21:15
„Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Mi is viharos időket élünk, mint a tanítványok ott, a hajóban. Hová nézünk a viharban, a zúgásban meghalljuk-e JC hangját? „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” Péter nem a vihart nézi → JC-t látja, felé indul, a vízen. Előbb még bizonytalan és kér: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.”„Jövel!” – mondja neki JC. Ha az Ő szavára indul valaki, akkor nem lehet semmi, aki-ami megakadályozhatná. Semmi rajta kívüli nem tarthatja vissza – csak a ő maga. Péter gondolkodás nélkül indult, járt a vízen. Amikor körülnézett s elkezdett a valóság szigorú tényeivel számolni: „látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!”
Amikor mi is meghalljuk a hozzánk közelítő JC hangját – elé kívánunk sietni, mindent odahagyva, semmivel sem törődve, látványosan és utánozhatatlanul. Teljesen úgy, mint Péter – akár vízen járva. Lehet, hogy meg sem várjuk a hívást, a „jövel”-t, és máris indulunk, mert sietni kell, hamar találkozva JC-vel. Azután – már út közben – elgondolkozunk: valóban Ő az? Körülnézünk és észrevesszük, hogy mily erős szél és nagy vihar akadályozza a JC-hez jutásunkat. Észrevesszük – amint nem JC-t nézzük! Szükségszerűen süllyedni kezdünk, de talán marad annyi lehetőségünk és bizodalmunk, hogy mi is kiáltsuk a péteri kérést: „Uram, tarts meg engem!”
S ekkor JC megragad, amint megragadta Pétert is, s ugyanúgy kérdi: „Kicsinyhitű, miért kételkedél?”
Nem a körülményekre – hanem JC-re kell figyelni. Őérte, Ővele a lehetetlenre is lehet vállalkozni – mert Ővele a lehetetlen is lehetséges! Csak tudd mindenkor JC-re emelni tekintetedet!
Jóval később, a feltámadás után. JC a parton, Péter a csónakban. János szól: „az Úr van ott!” s Péter ugrik. Már nem a látványossággal törődik – csak mielőbb újra JC-vel lehessen – ő, aki háromszor is megtagadta a Mestert. S miután elfogyasztották a tanítványok a JC által készített ebédet, JC félrevonul Péterrel, hogy halk, szelíd hangon kérdezze tőle: „Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?” s ezt attól a Simon Pétertől kérdezi – aki nem bírta a várakozást s visszatért a halászathoz.
Szeretsz-e engem? Jobban szeretsz-é engem ezeknél?
S Péter, a süllyedő-tagadó, nyugtalan tanítvány egyre jobban a könnyeivel küzdve felel, háromszor is: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged.!”
Mindeközben ott van Péterben a kételkedés, a tagadás emlékezete – de előtte az oly igen vágyott JC van – akitől feladatot kap: „Legeltesd az én juhaimat!”
Testvéreim! Hány süllyedésből emelt ki, mentett meg minket JC? Hány tagadásunkat bocsátotta meg? S mi soha nem magunkat – hanem mindig és csakis a körülményeket okoltuk!
De most nem a körülményeket, hanem bennünket kérdez JC: Szeretsz-é engem? Majd a körülöttünk lévőkre mutatva: Jobban szeretsz-é engem ezeknél? Magyar nyelvünkön a kettős kérdés: Jobban szeretsz-é mint ők? Jobban szeretsz-é, mint őket?
Nem versengést vár tőlünk – hanem hogy Ő legyen az, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretünk! → így bizonyítva, hogy az Ő tanítványai vagyunk! Nem másokhoz kíván hasonlítani! Nem azt vizsgálja, melyikünk szereti őt jobban! Az nézi, hogy Ő-e szeretetünk első tárgya!
Manapság a személyes hit helyébe sokan a hitvallásokba vetett hitet tették → s ügyeknek szentelik oda magukat. Sokan JC ügyének is. De Ő nem azt kérdezi: Szereted-é az én ügyemet – hanem: szeretsz-é engem? JC nem egy ügy intézője volt – hanem Isten engedelmes Fia! Megmentésünk, életünk az Ő, Atyja iránt való engedelmességének következménye. Nem azt nézte, hogy mit várnak tőle az emberek, hanem csak azt: mi az Atya akarata!
Ha csak ügyének szánjuk oda magunkat, hamar megfogyatkozik erőnk. Süllyedni kezdünk, szeretetünk is meghidegül. De ha nem ügyekben, hitvallásokban, hanem az élő JC-ben hiszünk, ha mindenestől néki adjuk át magunkat – akkor nem fogy meg erőnk, nem hűl szeretetünk, s mélg has lábtörlőként bánnak is velünk – JC ereje által akkor is szolgálhatunk, bárányait legeltetve, juhait őrizve. Nem látványosan, hanem hűségesen kell haladnunk JC felé. Nem a körülményeket, hanem JC-t nézve, Őnéki naponta megvallva: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged.”
Őt kell nézned, Őt kell látnod! Nem a körülötted lévőket, nem a másikat. Nem azt kell figyelned: ismerőseiddel, barátaiddal, szeretteiddel mit tesz – vagy mit nem!
„Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az Ő kebelén és mondá: Uram! ki az, aki elárul téged? Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!” (Jn 21:20-22)
Ne mások felől érdeklődj! JC neked mondja: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: Adakozás.

Záróének: 455. dicséret 1,2,8,9. vers „Testvérek, menjünk bátran, …”

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká” (1Pt 5:10)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.