2016 05 29 Gerjen

Csécsy István küldte be 2016. 05. 29., vasárnap, 18:01 időpontban

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 66. zsoltár 1. vers: „Örvendj, egész föld, az Istennek, …”

Derekas ének: 392. dicséret 1-5. vers: „Az egyháznak a Jézus a fundámentoma,…”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: 2Tim 3:12-17
„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 483. dicséret 6. vers: „Jöjjön el a te országod …”

Textus: 2Tim 3:16-17
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Szemünk fénye, jövőnk letéteményese – gyermekeink!
Nem mindegy, hogy hogyan és miben nevelkednek – növekednek, mit tanulnak, kikkel barátkoznak, kiknek a véleményét fogadják el és meg.
Bizonnyal ezért kerültek már egész régen a köztisztelet és megbecsülés középpontjába a tanítók. Nagy kitüntetés volt, ha valakit tanítómesterének vallott egy közösség. Megválogatták, higy kit-kiket fogadnak el tanítókul, kikre bízhatják rá gyermekeik oktatását, nevelését.
Az alapvető ismeretekre – a szavakra, a mozgásra – a szülők tanítgatták – tanítgatják gyermekeiket. Sokan talán észre sem veszik, hogy nem csak ezekre tanítják őket – hiszen a gyermek a családban élve naponként tanul a család, a szülők életviteléből, gyakorlatából. S mert a kisgyermek bizalmának a középpontjában szülei állnak, ezért meg van győződve arról, hogy amit szülei tesznek, amit tőlük lát-hall, az a jó! Legyen az egy sütirecept, kertgondozás, vagy a szomszédokkal, ismerősökkel való érintkezés módja. A gyermek jónak tartja szüleit, s mindazt, amit ők tesznek. Ami ettől eltér, az idegen, megkérdőjelezett az ő számukra.
Június elején szokás megemlékezni a pedagógusokról. E szokás akkor alakult ki, amikor választásunkon állt, kikre bízzuk gyermekeinket. Ma hálát adhatunk már azért is, ha olyan jut, akire magunktól is rábíznánk! Pál apostol ifjú szolgatársát-tanítványát az Igében emlékezteti: a tanítókra és a tanultakra (édesanyja, nagyanyja – de önmagáról nem szól Pál, pedig tehetné!) Nekünk is az Ige szerint kell emlékeznünk. Sok tanítónk nevét már elfeledtük – de mindenki emlékezik egyre-kettőre, akik valóban tanítók, nem csupán „óraadók” voltak.
A tanítóság veszélyére mindjárt az Igeszakasz elején int az Írás: „eltévelyítvén és eltévelyedvén”. A tanító nem járhat tévúton, mert akkor – szükségszerűen – sokakat tévútra vezet. Örök kérdése: mit kell tanítania? Erre: „maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak.” Ez nem csak az alap, amire a további ismeret épülhet – hanem a teljesség! Lehet tudni mást is – de vajon szükséges-e?
Mit kell tudni? Mit tanítsunk? Mit őrizzünk meg jól emlékezetünkben? Erre is felel az Ige: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Azt szeretnénk, hogy gyermekeink mind közelebb jussanak a tökéletességhez. Közelebb mint mi! Közelebb, hogy nálunk is alkalmasabbak, felkészültebbek legyenek a jó cselekvésére. E vágy beteljesítésére való igyekezetet érezzük abban, hogy gyermekeink tananyaga sokkal több ismeretet tartalmaz, mint a mienk – annak idején. De ez a több mégis lehet kevesebb! Mennyiségre több ugyan – de praktikusságra nézve már közel sem az! Rengetek feleslegessel tömik meg őket – egy takarító, gépkocsivezető mikor hasznosítja a kétismeretlenes egyenlet megoldóképletét?
Ugyanakkor feltétlenül kevesebb – ha nem tudjuk, mi a tökéletesség!
A tökéletesség nem egy elérhetetlen emberi vágy – amihez csak közelíteni lehet, de elérhetetlen. A tökéletesség: Jézus Krisztus! S az közelít a tökéletességhez, aki JC-hez közelít!
Mire tanítsuk hát gyermekeinket – kérdezem ma, gyermeknapon. Milyen tudományban növekedjünk mi magunk is? – hiszen hogyan taníthatnánk, ha magunk nem vagyunk ismerői, részesei?
„A teljes Írásra”, Isten kijelentésére – melyben a Teremtő és Gondviselő Atya szava szól hozzánk – hogy tanítson, feddjen, megjobbítson, igazságban neveljen, hogy JC által a tökéletesség felé vezessen s abba Fiáért befogadjon.
Szól és tanít ma is bennünket – „hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Maradjunk hát meg azokban, melyekre tanít és taníttat, ne tévelyedjünk el és ne tévelyítsünk el egyet sem Isten kicsinyei közül.
S emlékezve azokra, akik által Isten tanítását vehettük, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hitünkből eredőt, hogy gyermekeink is a teljes Írás tanításában-tanulásában, JC ismeretében növekedjenek fel, hogy Őbenne és Őáltala tökéletességre jussanak – s így a jó cselekvésére felkészítettekké legyenek.
Ne másban bízzunk – egyedül Istenben! Ne másra bízzuk kincsünket-gyermekünket – egyedül Istenre!
S Ő – kegyelemből – ad növekedést hitben, ismeretben Isten és emberek előtt való kedvességben – minden Őreá bízottnak!
Már csaj az a kérdés – s erre nem tudok helyetted felelni – Istenre bíztad-e, bízod-e, vagy te magad akarsz megadni mindent gyermekednek?
S az e kérdésre való válasz nem kerülheted meg, nem odázhatod el!
Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 422. dicséret 1-5. vers „Hadd menjek, Istenem, …”

„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.