2012 07 08 Decs Istentisztelet 4. parancsolat

Csécsy István küldte be 2012. 07. 08., vasárnap, 17:40 időpontban

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Mt 12:1-14
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Íme a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie néki, sem azoknak, akik ővele voltak, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. És távozván onnan, ment az ő zsinagógájukba. És íme, volt ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdezték őt, mondván: Ha szabad-e szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimenve, tanácsot tartottak ellene, hogyan veszíthetnék el őt.”

Textus: 2Móz 20:8-11
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Amikor a 4. parancsolatot halljuk, úgy érezzük, hogy talán ez az, amit korunkban a legnehezebb teljesíteni. Vannak, akik úgy gondolják, szépen csendben, hogy ez idejétmúlt, netán felesleges. De mert ezt nyíltan senki nem vállalja fel, megszegni sem szeretnénk nyíltan, ezért tudálékosan vitatkozni kezdünk és kibúvókat keresünk: Melyik is a hetedik nap? Melyiket is kell(ene) megszentelni? Sabbath – a hetedik nap. Vasárnap – az új hét kezdete. Tudom, hogy ez ellentmond minden mára vonatkozó ismeretünknek – de a Teremtés befejezésekor így volt igaz. Sabbath – a Teremtés befejezésének napja; vasárnap pedig az újjáteremtés, Krisztus feltámadása napja!
„Megemlékezzél” – a Teremtésről, életed Urának munkájáról, de megemlékezzél a Megváltásról, Krisztusról, ki által újjáteremtetik életed!
„Megemlékezzél – hogy megszenteljed azt. Teljesen Istené legyen! Jézus azzal vádolják, hogy Ő és tanítványai megszegik a szombatnapi törvényt. A kalászt tépni szabad – sarlóval vágni már nem. A vád oka az, hogy túlbuzgón ezt aratásnak veszik, munkának, ami tiltott szombatnapon. Jézus megfelel: „Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie néki, sem azoknak, akik ővele voltak, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.” Ezt követően a zsinagógába ment, ahol volt egy elszáradt kezű ember. Provokálják Jézust: „Szabad-e szombatnapon gyógyítani?” Ő pedig monda: „Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.” Jézust a gyógyításról kérdezik – de Ő a jó cselekvéséről szól. Míg mások valamit tennének az elszáradt kézzel, Jézus hozzá sem nyúl, meg sem érinti, csak ennyit szól: „Nyújtsd ki a kezedet.” Nem gyógyít, a szó klasszikus értelmében, de jót cselekszik, szava nyomán gyógyulás lesz! Elég a kellő időben, kellő helyen elhangzott-meghallott jó, gyógyító szó!
S valljuk meg, hányszor félremagyarázzuk Urunk szavait, talán itt, e 4. parancsolatban is. Hisz hallottuk Jézustól: „a szombatnak is Ura az embernek Fia.” S arra gondolunk: mi is emberek fiai vagyunk – de Jézus méltóságnevét nem vonatkoztathatjuk magunkra! Mégis mi akarunk uralkodni a 7. napon, mi akarjuk eldönteni, hogy mi történjen azon.
Két kísértés is lehetséges: semmit sem teszünk. Magunktól elvesszük, de Istennek nem adjuk. A másik: a „jót cselekvésre” hivatkozva magunknak szenteljük, szeretteinknek, barátainknak, hogy velük cselekedjünk jót. Vajon van erre szabadságunk? Igen, az Úr adott szabadságot az embernek a Törvény megszegésére!
Rólam az mondják, elég liberálisan értelmezem Isten Törvényét. Én azt mondom: e látszólagos liberalizmusom a Szentíráshoz való ragaszkodásomból fakad, konzervativizmusomban gyökerezik. Miért e látszólagos kitérő?
A minap azt hallottam az Úrnak egy rk. Szolgájától, hogy a római katolikusoknak halálos bűn a vasárnapi mise kihagyása. S kérdezett: reformátusoknál is így van ez az istentisztelettel? Attól függ – kezdtem a választ. De miért lenne halálos bűn a mise vagy az istentisztelet kihagyása – a 4. parancsolat a 7. nap megszentelését írja elő, nem a miselátogatást! Vagy csak a mise, az istentisztelet lehet a nap megszentelése? A napot, vagy csak egyetlen óráját kell megszentelnünk?
Hogy én mit gondolok, mondok, az teljesen mellékes, sőt, ha azt mondanám csak, hiába venném fel az Úr nevét – de erről volt szó a múlt héten.
Mit mond a Szentírás, mit mond Jézus? Az Úr ismeri az ember kifogáskereső voltát. Ezért mondja: „Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.” (Mt 15:5) Vagy: „Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: templomi ajándék az, amivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, amelyet rendeltetek” (Mk 7:11-13)
Nem lehet általánosságban beszélni, ítélni. Ha valaki a falubéli szüleinek megy jót tenni – részt tud venni a közösség alkalmain. De ha távol laknak szülei? Ha valaki a testvérét megy meglátogatni, esküvőn, keresztelőn részt venni, vagy éppen betegágyánál felkeresni? Nem lehet mindent egy kaptafára húzni!
De az istentiszteleten, misén való részvételtől függetlenül meg tudjuk e szentelni az Úrnak napját? Taníttattunk-e rá, megtartjuk-e? S ha csak kelletlenül, éppen hogy veszünk részt, oda se nagyon figyelve, míg eszünk máshol jár, megszenteltnek mondhatjuk-e azt az órát?
Taníthatnánk gyermekeinket Isten teremtett világának csodáira – ehhez nem kell más, mint nyitott szemmel élni, s megbeszélni gyermekeinkkel a látottakat! A gyümölcsfák, pondrók, fecskék összefüggését – hogy csak egyetlen példát említsek.
S tudom, vannak, akik éppen hivatásuk okán nem tudják megszentelni a 7. napot – mert beteget ápolnak, gyógyítanak, tüzeket oltanak, embereket szállítanak, vagy ezer más módon állnak a közösség szolgálatában. Nem öncélúan szegik meg a 7. nap szentségét, mert nem a magukét építik, gondozzák, takarítják. Nem maguknak tesznek jót, hanem az őket felkeresőkkel, a hozzájuk fordulókkal! Nem mondhatnánk itt, a szomszédos Otthonban lakóknak szombaton délután: előkészítettünk mindent holnapra, szolgáljátok ki magatokat, majd hétfőn találkozunk! Az ószövetségi időkben az áldozatokat szombaton mutatta be a pap – s nem szegte meg a törvényt.
Jézus kiterjesztően gondolkozik: „Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.” Ha úgy élünk minden 7. napot, hogy annak az Embernek Fia az Ura, ha minden dolgunkat az Ő uralma alatt visszük véghez, azzal a szeretettel, mellyel Ő szeretett minket, akkor képesé leszünk valóban megélni, hogy a 7. nap az Úr napja, megszentelt, megáldott nap.„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” (Jak 4:17) Ámen.

„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zs 118:8)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!

Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd
a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275
Köszönöm.