2012 07 01 Decs Istentisztelet 3. parancsolat

Csécsy István küldte be 2012. 07. 01., vasárnap, 12:40 időpontban

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 66. zsoltár 1. vers: „Örvendj, egész föld, az Istennek…”

Derekas ének: 279. dicséret 1 - 4. vers: „Vígak e föld lakosai…”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Mt 26:59-66
„A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt; és nem találtak. És noha sok hamis tanú jött elő, még sem találtak. Utoljára pedig előjött két hamis tanú, mondta: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? Jézus pedig hallgatott. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben. Ekkor a főpap megszaggatta a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Íme most hallottátok az ő káromlását. Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó, áldott Szentlélek! …”

Textus: 2Móz 20:7
„Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Amerre járunk-kelünk, munkahelyen, iskolákban, közlekedési eszközökön, de még gyalogjártunkban is hányszor és hányféleképpen találkozunk e parancsolat megszegésével! Világunk tele van az ocsmány beszéddel, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy bár értem az ezt elitélők gondolatait, de mégis túlzott leegyszerűsítésnek tartom e parancsolat ilyeténképpen való leegyszerűsítését: Ne káromkodjál.
Az, hogy „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” jelenti ugyan ezt is, de ez egy leszűkítő értelmezés lenne. De menjünk sorra.
Amikor Jézus elfogatása után a főpapok előtt van kihallgatáson, ahol vádakat keresnek ellene, melynek alapján meghozhatják a már eltervezett ítéletet. Hamis tanukat fogadnak, és bár azok csakugyan Jézus szavait idézik, csak éppen az értelmével nincsenek tisztában. Keresik a vádat, bizonyítani óhajtják, hogy oly módon és mértékben szegi meg Jézus Isten Törvényét, hogy annak alapján méltó a halálra.
Amikor a főpap kérdésére – „Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?” – így válaszol: „Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben.” „Ekkor a főpap megszaggatta a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Íme most hallottátok az ő káromlását.”
Aki nem ismeri a Törvényt, s elhiszi azt, hogy a magas hivatalt viselőnek mindenkor igaza van, az elfogadja e nyakatekert érvelést.
Bárki másra igaz lenne a főpap állítása – mert bárki más ajkáról hazugság, kérkedés, Isten nevével való visszaélés lenne mindez! De ott és akkor nem bárki szólt, nem bárkit fogtak el, nem bárkit akartak halálra adni, hanem Jézust, Isten egyszülött Fiát! Ezért bár bárki ellen igaz lenne a vád, Jézus ellen mégis hamis!
Bárki más ellen igaz lenne, hiszen a 3. parancsolatot – „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.” – nem csak az szegi meg, aki az Úr nevével káromkodik, hanem az is, aki hiába, feleslegesen veszi fel az Úrnak nevét. Akkor is, ha úgy szól, hogy azt nem halljuk csúnyának, de mégis felesleges. Ezek a mondatok – a szemléltetés okáért, s így nem feleslegesen – akár a szószékből is elmondhatók: Isten bizony – láttam, hallottam, ott volt… Minek Istenre hivatkozni, miért vele kell hitelesíttetnünk szavainkat, akár vélt, akár valós igazunkat?
„Nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.” – szól a figyelmeztetés a parancsolat végén. Mint amikor a szülő felemeli ujját dorgálón: No no, vigyázz, mert kapsz! Mit? Valamilyen, a parancsszegés mértékével, módjával bizonnyal arányos büntetést. Mert miért gyakorolná ezt másként mennyei Atyánk, mint édesapánk-anyánk tette?
Kikre vár hát büntetés? Mindazokra, akik az Úrnak nevét hiába felveszik! Még a papokra, Isten szolgáira, rám is  ha nem az Ő igéjét, üzenetét, tanítását, evangéliumát hirdetem, hanem az ezekre szomjazókat ezek helyett a maga bölcselkedésével, vélekedésével táplálom, úgy tüntetve fel azokat, mint az Úrnak aktuális üzenetét. Mert bár lehet, hogy értelmes, a közösséget eligazító beszédnek hangzik, de mégis Isten káromlása, ha emberi elképzeléseket Isten szavaként adunk tovább! Elmondhatjuk a magunk véleményét, meglátásait – ez még nem a parancsolat megszegése! Akkor lesz azzá, ha azt Istentől való kinyilatkoztatásként, ellentmondás lehetősége nélküli, tökéletes kinyilatkoztatásként adom tovább!
Ha ismerősöddel találkozva a régi köszöntéssel üdvözlöd: Adjon Isten jó napot! – nem szeged meg e parancsolatot. De ha így fojtatod: Isten se tudja, milyen idők várnak ránk! – akkor már igen. Vigyázni kell a szavainkra – ezért mondtam korábban, hogy veszélyes, megtévesztő e parancsolat leegyszerűsítése az Isten nevével való káromkodás tilalmára!
Amikor a főpap előtt Jézus vádolták a Törvény megszegésével, káromlás szólásával, akkor ki szegte meg a Törvényt? A főpap, mikor így szólt Jézushoz: „Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?” Elegendő lett volna ennyit mondania: kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? – s így nem törvényszegőn szólt volna! Furcsa paradoxon, hogy épp a törvényszegő s ez által bűnös és hasonszőrű társai nyilvánítják bűnösnek az ártatlant, s kiáltják ítéletét: „Méltó a halálra!”
S bár nem tudják, hogy mit beszélnek, szándékaik is nagyon földhözragadtak, mégis van igazság szavaikban.
Mert Jézus, Istenek egyszülött Fia – aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa a bűnösöket – aki sohasem vette fel hiába az Úr nevét, és más parancsolatot sem szegett meg, Ő volt egyedül méltó arra a halálra, amit a bűnösökért kellett elszenvednie az igaznak. Csak Ő adhatta magát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért!
Ő a méltó, a tökéletes áldozat – hogy az Úr büntetés nélkül hagyja azokat, akik az Ő nevét hiába felveszik.
Méltó a halálra – mert egyedül Ő méltó az életre! S mert a bűnösök nem tűrik az igazat maguk között, ezért ítélik el a főpap kedve szerint Jézust! Mert más, mint ők! Más, mert igaz, akiben nincsen hamisság! S Jézus elitélésével mondják ki önmagukról, hogy méltók lennének az ítéletre. De őket senki nem kárhoztatja. Még Jézus sem! „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (Jn 3:17)
Testvéreim! A 3. parancsolat így szól: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.”
Megvallhatjuk, ezt a parancsolatot is – hol enyhébben, hol durvábban – megszegtük nem is egyszer. De a „vétkesek közt cinkos, aki néma” elve alapján hányszor lettünk úgy bűnösök közé számolandók, hogy némák maradtunk, mikor nem csak lehetett, hanem kellett volna bizonyságot szólnunk az Úrról, Teremtőnkről, Gondviselőnkről, Megtartónkról! A Róla való bizonyságtételt nem tiltja a 3. parancsolat – legfeljebb mi érezzük úgy, hogy sok helyzetben hiábavaló Istenről bizonyságot tenni, mintha gyöngyöt vetnénk a disznók elé.
Mit tanít Jézus az evangéliumban? „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” (Mt 7:1-6) Igen, sokszor azért nem szólunk, mert félünk, hogy azt mondják: Ép te mondod?
Éljünk hát a Törvény megtartására törekedve, hogy ne hangozzon ajkunkról soha hamisan a Jézusról és Isten irántunk való szeretetéről bizonyságot tevő szó! Ne ítéletét, büntetését szóljuk, hanem megtartó szeretetét hirdessük – alkalmas és alkalmatlan időben! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 370. dicséret 1-3. vers „Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé …”

„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál,
és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” (1Tim 6:12)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!

Kérem – ha van rá lehetőséged – támogasd
a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275
Köszönöm.