csecsy.hu

069 2012 01 01 Decs.mp3

Lekció: Mt 4:1-11
„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére, és monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, és monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”

Textus: Mt 4:12-17
„Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába; és odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Még nincs böjt – de van sok éhező.
Sokaknak már virtus az élet.
Sokan nem csak „mindezekért”, hanem a kenyérért, a virtusmentes életért is készek a gonosz imádatára. Azoknak az imádatára és szolgálatára, akik gondmentes életet, lágy kenyeret, gazdagságot és dicsőséget ígérnek. Mert ígérni tudnak!
Ígérni tudnak a leggonoszabbak is! Ismerik a Szentírást, idéznek is belőle, céljaiknak megfelelően, hogy akit csak lehet, megtévesszenek.
Jézus tudott felelni a kísértő szavaira – s Ő tanít minket is, hogy ne veszítsük el magunkat mindörökre.
A ma hallott igeszakaszból ez új esztendőre – melyhez hasonló vészterhes fellegekkel kevés kezdődött az elmúlt évtizedekben – két verset helyez szívünkre Megváltónk: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”
„Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.”
Haladjunk sorban: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Amikor most, ez új esztendő kezdetén további utakat fürkészünk, számba vesszük, kiben bízhatunk. Kire merjük rábízni gyermekeink, unokáink jövőjét, hazánkat, mely sokat tűrt és sokat szenvedett megannyi kizsákmányolótól. Nem a virtus volt kevés, többnyire nem harcban győzettek le eleink, hanem az összetartás hiányzott! Ki ennek, ki annak a szolgálatába állt, arra bíztatott másokat is, mert elfeledte államalapító királyunk Isten oltalmába ajánlotta nemzetünket. Az ország bármikori vezetői ünnepeken megtöltötték a templomokat, de egyetlen percig sem tartották be Jézus tanítását: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”
Mit jelent ez? Hogyan lehet ezt lefordítani a mindennapok gyakorlatára?
Aki azt hiszi, hogy reggeli imádságunkban megkérdezzük az Úrtól az aznapi tennivalóinkat, s Ő azonnal ad egy időrendbe szedett listát – az téved!
A „mit” többnyire tudjuk – csak a „hogyan”-t tévesztjük el. Pedig sokszor a „hogyan” határozza meg a „mit”! Ennek tudásához nem kell több, mint Jézus tanításainak ismerete! De az feltétlenül!
A teljesség igénye nélkül:
Szeresd az Urat – és felebarátodat, mint magadat!
Ne tégy olyat felebarátoddal, amit nem szeretnél, hogy veled cselekedjenek!
Bocsássatok meg egymásnak, amint Jézus is megbocsátott tinéktek!
Egy értelemben legyetek!
Ahhoz, hogy mindezt véghez tudjuk vinni, hogy mindennapjaink legapróbb cselekedeteiben is érvényesüljön mindez, nem nagy dolgokat kell tenni, csak arra van szükség, amire Jézus felszólít bennünket: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.”
Ha ezt megtesszük – elhagyva a magunk mulandó javakhoz való ragaszkodását, sértődékeny életünket, magunk másoknál különbnek tartását – akkor érezhetjük meg, hogy Isten országa már csak lépésnyire van tőlünk, mert átélhetjük Jézus közelségét.
Az újesztendő kezdetén az ember célokat választ. Mi is tudnánk jó néhány fontos dolgot megnevezni: lelkipásztort találni a gyülekezetnek, vezetőt az otthonnak, életre segíteni a gyülekezetet, megtölteni a templomot, rendbe tenni a parókiát – ez mind szükséges lenne, de ember legyen a talpán, aki mindezek között fontossági sorrendet tud felállítani. De lehet-e mindezeket megvalósítani úgy, ha nem vagyunk egy akaraton, ha nem egymás javát munkáljuk, ha nem az Isten iránt való szeretet melengeti szívünket?
Ezért veszem a bátorságot, hogy vezérigének, Istentől való célkitűzésnek fogadjuk el Jézus szavait: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” Térjetek meg, hogy elközelítsen a mennyeknek országa! Ámen.

„Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.” (2Pét 3:18)