2011 12 31 Decs

Csécsy István küldte be 2012. 01. 01., vasárnap, 16:59 időpontban

Lekció: 2Pét 3:10-18
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”

Textus: 2Pét 3:13, 17-18
„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Amint közeledünk az esztendő vége felé, elkezdünk visszatekinteni az év elején megfogalmazott – kimondott vagy éppen kimondatlanul maradt – elhatározásokra, vágyakra, s próbáljuk felmérni, hogy mennyi valósult meg belőlük. Nem tudom, hiszen nem tudhatom, kinek mily vágyai, reményei, célkitűzései voltak ez esztendő kezdetén, még az esetleges közös vágyakról, tervekről sincs tudomásom. Így igen nehéz helyzetben volnék, ha az általam ismertek alapján kellene mérleget készítenem. De nekünk most nem egymás előtt, együtt kell valamiféle lelki évzárást véghezvinnünk, hanem arra lehet és szükséges hálaadással visszatekinteni, hogy mihez adott segedelmet mennyei Atyánk ez esztendőben. Arról kell megemlékeznünk, hogy az Ő segedelmével hogyan gazdálkodtunk: tudtuk-e, mertük-e véghezvinni mindazt, amihez Ő erőt, értelmet, lehetőséget adott?
Péter apostol második levelének záró verseit olvassuk Szilveszter napján. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” Igen az igazságot vártuk, az igazságot várjuk – még mindig. Az igazzá tevő, megigazító kegyelmet ez évben is reánk árasztotta Istenünk, élhettünk asztala javaival – s ahogyan láthattuk: ha lassan is, de növekvő számban.
Óév estéjén szokás a statisztikákat ismertetni. De nem elég számokat felsorolni, hanem szabad és szükséges azt az Ige zsinórmértékével megmérnünk!
A számok a következők:
15 gyermek részesül a keresztség szentségében, 6 fiú és 9 leány.
Házasságkötésére 2 pár kérte Isten áldását, egy ev.-ref. vegyes pár, és egy ref. pár.
Utolsó útján 3 testvérünket kísértük el, 2 asszony és 1 férfitestvérünket, mindhárman özvegyek voltak.
De mit mondanak e számok a Péter apostoli ige mérlegén, miszerint: „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint”
Isten Lelke vezetésével én azt olvasom ki az Igéből és a számokból, hogy nem alaptalan és nem túlzott magabiztosságot mutató, hogy várjuk „az új eget és új földet”, a gyülekezet megújulását, kivirágzását! Sok a feladat, sok imádságra, buzgóságra és szeretetre van szükség ahhoz, hogy a mutatkozó kicsiny bimbókból virágok s majdan gyümölcsök legyenek – de nem szabad kényelmesen és belenyugvón elfogadni a kívülállók véleményét: elöregedett, megfáradt Isten decsi népe! Ha ezt tennénk, magunkról mondanánk véleményt és ítéletet!
Hogyan folytatja a mai igében Péter? „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”
Mit jelentenek az apostol hozzánk szóló szavai?
Ne engedjük, hogy a kívülállók tévelygései elragadjanak minket, s olyanná váljunk, mint amilyennek ők már most mondanak! Ez a gyülekezet több mélypontot is átélt már, de mert bízott Isten segedelmében, mert Krisztusra tekintet, lett megújulása a Lélek által! Ez az a „saját erősség”, amiről szól az apostol, s bíztat, hogy ebből ki ne essünk. Mert ha ebben az erősségben, a Krisztus Jézusban való hitben, az Ő követésében és szolgálatában megmaradunk, akkor teljesedhet be rajtunk az apostol áldáskívánása: „növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.”
A múló évben lezárult egy fejezet a decsi református gyülekezet életében. Most a vajúdás időszakát éljük, hogy a reánk következő esztendőben elkezdődhessen egy új fejezet, az új tavasz!
Adjunk hálát Atyánknak, hogy velünk volt a múló év viharos és derűs napjain egyaránt, s kérjük, erősítsen meg mindnyájunkat, hogy úgy tudjuk fogadni és véghezvinni mindazt, amit reánk bíz, hogy „Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”

„Áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő
a mi Istenünknek mind örökkön örökké! Ámen.” (JJel. 7:12 )