2011 12 25 Decs

Csécsy István küldte be 2012. 01. 01., vasárnap, 16:44 időpontban

Lekció: Lk 2:1-14
„És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Szíriában Czirénius volt a helytartó. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

Textus: Lk 2:7b
„… nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

A téli napforduló táján felkerekedett Izrael lakossága, hogy eleget tegyen a császár parancsának, felkeresve származási helyét összeírják őket.
Útnak indult József is Máriával, aki várandós volt. S talán az úti fáradalom is hozzájárult, hogy „betelének az ő szülésének napjai.” Az újszülöttet jászolba helyezte, mert „nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál.”
Ha megértően kívánjuk hallani: bizonnyal nagy volt a sokaság, telve volt a fogadó. De lehet-e megértően, egyetértően hallani, hogy a profit fontosabb a segítő szándéknál? Lehet-e továbbküldeni egy mindenperces asszonyt csak azért, hogy az evő-ivó társaság kényelmét, jókedvét ne zavarjuk meg?
Az a vendégfogadó ház csak a vendégek fogadására volt kész. A jól fogyasztó és jól fizető vendégek fogadására.
S az, akinek a világrajöveteléhez nem adtak helyet, 3 évtizeddel később e példázattal tanított: „Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” (Mt 21:33-43)
Ez az egész világ Isten szőlőskertje, amit ránk bízott, hogy gondozzuk, óvjuk, vigyázzuk. Sokszor eldicsekszünk: milyen jóízű gyümölcsöket terem, s adunk kóstolót az arra járóknak, megvendégeljük barátainkat.
De ha számunkra nem szimpatikus, aki vendégeskedni akarna – nem engedjük be. A szőlőmunkásokról szóló példázatban nem csak a gazda szolgáit, de még fiát is elutasították, megölték.
Jézus nem vendégnek jön hozzád! (Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég!) Ő a Gazda Fia! Az örökös! Te az övét használod! Én is! Mindannyian! Készen állsz-e fogadására, még azon az áron is, hogy lényegesen meg kell változtatni az életedet? Amint kellett volna – talán csak egyetlen estére – változtatni életükön a betlehemi vendégfogadóba betérteknek, hogy Mária számára is legyen hely. De így szólt a jövendölés, így kellett annak beteljesednie – de a mi szívünkről nem szól jövendölés, mi kitárhatjuk, nem a drága vendég, hanem a Gazda és Fia előtt!
Van hely a szívedben? Az Ő számukra? Vagy valaki-valami elfoglalta, lefoglalta? Hogy itt vagy, jele annak, nincs bezárva a szíved ajtaja! Ne csak résnyire nyisd, hogy a Gazda szava behalljon, hanem tárd ki teljesen, hogy átölelhessen! Adj abból, amid van, hiszen mindenedet Tőle kaptad!
Ne a példázat szerint való ítéletet akard elkerülni, félelemmel szívedben – így még jobban bezárul szíved ajtaja!
A karácsony öröme járjon át: A Világ Ura eljött hozzánk, hogy világosságot, melegséget, békességet hozzon életünkbe! Eljött, hogy megmutassa: minden gazdagság az Övé, s ő arra használja, hogy minket boldogítson. Semmi sem drága néki, hogy megmentsen minket, még életrét is kész adni, hogy életünk lehessen általa!
Kész vagy-e a Gazda és Fia fogadására? Nem vendég jön. A Gazda Fia van itt. Nyiss ajtót, tárj szívet, fogadd be, hogy Övé lehess! Ámen.

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2:14)