2011 12 04 Decs

Csécsy István küldte be 2011. 12. 04., vasárnap, 15:08 időpontban

Lekció: Jak 1:1-18
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; a gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útjaiban. Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.”

Textus: Jak 1:12-14
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Ma, advent 2. vasárnapján Jakab apostol levelének kezdő verseivel szólít meg minket Istenünk.
Kicsoda Jakab? Az oszlop apostolok egyike (Jakab, Péter, János), az Úr testvére (unokatestvére). Bizonnyal a Jézussal való rokoni kapcsolat miatt is különös tekintéllyel bírt Krisztus követői körében.
Levele kezdetén, a rövid köszöntést követően mindjárt a kísértésről és a boldogságról ad tanítást számunkra.
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.” A kísértés – a hit megpróbálása. A meleget sem értékelhetjük a hideg ismerete nélkül. Öröm – hogy edzhetem magam! Hogy van-e ellenálló képességem, az csak akkor válhat nyilvánvalóvá, ha van minek ellenállni! A védőoltás hatásossága is csak a fertőzésveszély idején derül ki.
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.” Ki a „boldog”? Aki majd elveheti az életnek koronáját – az a boldogság betetőzése. Kinek ígérte azt az Úr? Az őt szeretőknek! Kik lehetnek hát boldogok? Az Urat szeretők! Az Urat szeretők képesek kitartani a kísértések között – mert az Urat látják, s a kísértés ezért nem vesz erőt rajtuk.
De hogyan gondolkodunk, vélekedünk mi? Sokszor hallom: Milyen boldog lehet az, akinek van gyereke, családja, vagyona, megbecsültsége stb? S akinek nincs, az boldogtalan? Ezeknek vajmi kevés közük van a boldogsághoz!
De mi a boldogság? Adventben az emberek boldog ünnepre készülnek, arra vágynak. Az a boldogság, ha megvalósulnak terveik? Az a boldogság, ha megkapják a vágyott ajándékot? A gyermekek így gondolják – de mi már kinőttünk a gyermekkorból! Ha nem azt az ajándékot kapjuk, amit kigondoltunk – attól még örülhetünk! Hiszen lehet, hogy oly ajándékot kapunk, amire gondolni sem mertünk!
Vágyaink között valószínűleg az első helyet foglalja el a boldogság utáni vágy, a szenvedés elkerülése, a békés és élvezetekkel teli élet. Ha őszintén megkérdeznénk, mi is a boldogság, bizonyára nem lenne két olyan ember, aki egyforma választ ad, és sokan egyáltalán nem is tudnának válaszolni. A boldogság olyan ideális állapot, amelyre ugyan vágyunk, de nem tudjuk meghatározni, hiszen magában foglalja életünk minden területét és ezzel emberi teljességünket.
Sokszor kapunk tanácsokat: ezt próbáld ki, vedd meg, s meglátod, milyen jó, milyen tartalmas, milyen boldog lesz az életed! De ezek a reklám-tanácsok nem közelebb visznek, hanem eltávolítanak az eredeti célodtól! „Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” A reklám-tanács a kívánságot ébreszti fel benned: nekem is kell! S hogy elérje – jön a bűn. Talán különböző mértékben, de bűn. Ki a nagyi pénztárcájából lop, ki éjjel foszt ki járókelőket, ki a kirakatot töri be, ki munkahelyéről sikkaszt, ki bankot rabol. Azért, hogy a kívánságait be tudja teljesíteni. Az amúgy felesleges kívánságait.
A tanácsok nem hogy közelebb vinnének a boldogsághoz, hanem még távolabbra sodornak. Kísértést jelentenek, mert arra csalogatnak: legyen tiéd, ami tetszik neked! Szerezd meg! Ne mond le mindenről – szól a kísértő! Miért ne lehetne a tiéd a magas fizetés, a könnyű állás, s jobb telefon, a nagyobb ház, a szomszéd felesége?
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” Ne akarjuk ezt is Teremtőnkre fogni! Ő mindent igen jónak teremtett – még minket is. Csak valami kis romlás van bennünk: a jót még jobbá akarva tenni – elrontjuk. De ez már a mi tettünk, nem a Teremtőnké! „Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.” Kell tudnunk kezelni kísértő gondolatainkat, kívánságainkat. Ennek hogyanjára is ad az apostol útmutatást: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól!”
A fő kérdést én így fogalmaznám meg: elérni, megszerezni akarjuk a boldogságot, vagy elfogadni? Hisszük-e, hogy az Úr nem csak jónak teremtett, hanem boldogságra is? Hisszük-e, hogy Ő ad nekünk boldogságot, arra eljutat minket – vagy ragaszkodunk ahhoz: én szerezzem meg, én adjam enyéimnek? Röviden: bízol az Úrban, vagy nem? Az Írás ezt mondja: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te újaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te újaidat. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak.” (Péld. 3:5-8) Én erre törekszem.
Adventben, karácsonyra készülve talán kicsit jobban figyelünk egymásra: mi lehet a vágya, mivel lephetnénk meg, mivel szerezhetnénk örömet? Talán lesekedünk, keresztkérdésekkel próbálkozunk, s nagyon terhesnek tartjuk e titokteljes készületet. De testvéreim! Lehet ezt is másképp! Ahogy szép énekünkben magunk is zengjük:
„Az Úrra bízzad dolgod: Könnyebbül a teher;
Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el.
Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet?
Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.”
Boldogságra vágysz? Szeretteidet is szeretnéd boldognak látni? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet! Ő úgy és olyat ad, mint amit senki mástól nem lehet kapni!
Boldogság: azzal lenni, aki szeretettébe fogad, s akit maradéktalanul szerethetek. Nem csak ő szeret és nem csak én szeretem; nem csak valamit szeret bennem-belőlem, hanem mindent; semmit meg nem változtatva, hanem úgy, amint vagyok.
Boldog az, akit a Tökéletes tökéletlensége ellenére elfogad, s akit nem riaszt a Tökéletestől a maga tökéletlensége!
Nem az a boldogság, hogy van valami a kezemben, hanem az, hogy valakinek – a Tökéletesnek – a kezében vagyok! Ámen.

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1:17)