csecsy.hu

Még mindig ez a Pál foglalkoztat. A sztori a múltkori folytatása: elmondja a védőbeszédét Félix előtt, aki szívesen hallgatja, de csak addig, míg meg nem ijed az igazságtól - merthogy onnantól kezdve már csak a kenőpénzben reménykedik. Pedig azt az utódja, Festus sem kapott...

Nem ilyenek vagyunk-e magunk is? Szívesen hallgatjuk az igehirdetéseket, amíg másokról szól, amíg általánosságokról szól, amíg megfoghatatlan, kánaáni dolgokról szól. Mikor aztán a saját dolgainkról volna szó, lehet, hogy nem állunk fel, s rohanunk ki a templomból, de a fülünket bezárjuk: halljuk, hogy valaki beszél, csak nem vagyunk hajlandóak megérteni. Pedig nemcsak az eljövendő ítéletről van szó: ha tovább hallgatnánk, hatalmas evangéliumról (kitörő örömujjongással járó üzenetről) is megbizonyosodhatnánk: igazságról is szó van. Nem emberek, nem földi bíráskodók, nem igazságszolgáltatás "igazságáról", hanem Isten igazságáról.

A kettő között azonban van még egy dolog, amitől Félix megijedt: az önmegtartóztatás. Ezzel megintcsak nem tudunk mit kezdeni. Felépítjük hatalmas bevásárló-templomainkat - hiszen minden kor embere abból épít legnagyobbat, ami a legfontosabb számára. A "sötét" középkorban, sőt, talán még a 20. század első felében is a templomok voltak a legnagyobb, legjelentősebb emberi kéz alkotta épületek; oda jártak "áldozni" az emberek - még ha nem is mindig állatot, de időt, pénzt.

Abban a faluban, ahol felnőttem, egyszer régen tűzvész volt: a fél falu leégett, a másik felének - közte a templomnak - pedig csak a tetőzete. Az anyakönyvek, korabeli jegyzőkönyvek feljegyzik, hogy az akkori gondnok bácsi addig nem kezdett neki a saját háza rendbetételének, míg a templomot rendben nem tudta.

Tavaly vagy tavalyelőtt Pesten vandálok elloptak néhány méter rézdrótot, melynek következtében majdnem egy napig nem lehetett más bank kártyájával fizetni, mint akié a POS-terminál volt. Abban a városrészben nem működtek a telefonok, nem volt internet-szolgáltatás, de még segélyhívásra sem mód. Mikor lokalizálták a problémát, először a banki rendszer működőképességét állították helyre, s csak utána következett a segélyhívás, a telefon és az internet-szolgáltatás helyreállítása.

Kinek mi a fontos? Vagy hogy érthetőbb, kézzelfoghatóbb legyen: nekünk mi a fontos? A templomaink, Isten akaratával/igazságával (még akkor is, ha néha a lelkészeink is csak szónokolnak, de nem Isten szavát szólják), vagy az internetünk, a bevásárlóközpontunk, a bankunk? Valahol mintha itt lenne a gyökere ennek a "gazdasági világválságnak" is: nem gazdasági, hanem erkölcsi válságot élünk - és ezen nem a nagyvállalatok, kormányzatok, bankok tudnának segíteni, hanem mi magunk.

Végülis Félix sem maga tudott megszabadulni a félelmeitől, hiszen bárhogy is reménykedett kenőpénzben, nem jutott hozzá...