Karácsonyi örömhír

Boobaa küldte be 2011. 12. 25., vasárnap, 08:46 időpontban

A karácsonyi örömhír így szól: „született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11) A másik fordítás szerint: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Ennek minden szava külön és így együtt is nagyon sokat jelent. De mit?

Üdvözítő, Megtartó. Az egyetlen létező, aki megtart. Mindig. Nem csak tegnap, ma, hanem holnap, holnapután is, sőt: a halálban, a halál után is. Senki és semmi más nem tart meg, senki és semmi más nem kínál üdvösséget (~örök életet). Erre csak Isten képes.

Született. Az Isten emberré lett, és közöttünk lakozott (Jn 1,14). Ugyanúgy lett emberré, mind mindahányunk. Törékennyé, gondozandóvá, testivé, egyszerűvé. Közben uyanúgy Isten maradt, mint senki és semmi más.

Ma. Nem tegnap, nem holnap, nem máskor: ma. Most. Most van az alkalom, hogy elkezdd dicsőíteni őt, ha eddig nem tetted volna. Most van az alkalom az ünnepre: most van az Ő születésnapja. Általa a tiéd is.

Nektek. Az angyal mondja a pásztoroknak, az embereknek, nekünk: nektek. Nem a fáknak, a földnek, az állatoknak, a vizeknek, a csillagoknak: nekünk. Embereknek.

Aki, ki. Személy. Nem elvont szellemlény, nem kő, nem faragott bálvány, nem gáz- vagy egyéb bolygó vagy égitest: személy. Ugyanolyan személy, mint mi. Másmilyen személy, mint mi: Megtartó.

A, az. Határozott névelő: nem egy elvont valami vagy valaki a sok közül, hanem az egyetlen. Megtartóból is, Úrból is, Dávidból is az egyetlen.

Úr. Király. Főnök. Nem a „biztos úr” az úr feletted: Krisztus Úr még őfelette is. Mindannyiunk felett. Mindahányan az Ő gyermekei vagyunk.

Krisztus. Magyarul: megváltó, szabadító. Aki kiszabadít minket bűneink fogságából, és mint a rabszolgákat, saját vérével megvált a bűn szolgaságából.

Dávid. Zsidó király volt, történelmi személyiség. Jézus ugyanúgy történelmi személyiség. Nem egy idea, egy sokak által bevett ötlet vagy mese: Krisztus tény.

Városában. Még ha csak „rongyos istállócskában” is, de városban, városba született. Olyan emberek közé, mint mi magunk. Közösségbe, még ha először a megvetett pásztorokéba is, de aztán a távoli, még Heródes által is tisztelt napkeleti bölcsekébe is. Mindannyiunk közösségébe. Ne zárjuk ki Őt, aki közénk jött!

(Cseri Kálmán nyomán)