Az udvari bolond missziója
Most kicsit korábbi helyről veszem fel a fonalat. A sztori most a következő: az újonnan hivatalba lépő Festust jön köszönteni a főnökség, ő pedig beszél a híres foglyáról, vagy más szemszögből nézve udvari bolondjáról - mire a főnökség is érdeklődést mutat.
Kíváncsiak vagyunk mi is, vajon miről beszél a pap vasárnap a templomban (legalábbis az a körülbelül 90-110 ember, aki egy átlagos vasárnap meg szokott fordulni a templomunkban). Vannak, akik csak a papot hallgatják: előre, alaposan megnézik, mikor melyik pap fog prédikálni, s csak akkor jönnek el egyáltalán, ha nekik megfelelő a szolgálattevő. Vannak, akik megszokásból ülnek be: mégis, mit gondolna a nép, ha pont én nem mennék templomba - de fogadni mernék, hogy sokszor már egy exit-poll felmérés esetén (a templomajtóból kilépve) sem tudnák megmondani, miről is volt szó, vagy éppen mi volt az üzenet. Ugyanezek az emberek sokszor "nagy pompával" vonulnak fel, be, ki, vagy el.
A kérdés azonban nem az, hogy mi vajon melyik fenti csoportba tartozunk: nagyon remélem ugyanis, hogy van egy harmadik csoport is. Ők lennének azok, akik nem a pap, vagy akár egy pap prédikációját hallgatni mennének a templomba, ami néha nem több egy stand-up comedynél (éppen csak nem röhögünk hangosan, mert mégis hogy nézne ki az egy templomban, vagy mert mégsem vicceseket mesél az a szónok). Ők lennének azok, akik Isten szavát, az igehirdetést meghallgatni mennének - s néha üres lélekkel térnek haza.
Vagy ahogy a kalauz mondja: ők lennének az elkötelezettek. No nem az egyházéi, vagy valamelyik papéi, hanem Istenéi. Ők lennének azok, akik már életükkel is missziót végeznek, s nem kell ehhez missziói bizottságban ülniük: nekik a templombajárásuk, igehallgatásuk, hétköznapi ige-továbbadásuk a misszió, az igehirdetés.
Pál is ilyen missziót végzett: nem tudta, másnap hol és hogyan fogja találni a napkelte, hiszen szinte mindig üldözte valamilyen népcsoport (zsidók megszentségtelenítésért, rómaiak lázadásért, stb). Ő ment, és ahol volt, igyekezett úgy élni, hogy azzal Istennek megfeleljen, mert egyedül Istennek akart megfelelni - ő bárhol volt, bármit tett, missziót végzett, mert Isten elkötelezettje volt. Ezért fordulhatott elő aztán az, hogy a kihallgatóiból igehallgatók lettek: ő hétköznap, a mindennapi megpróbáltatások között is Igét szólt.
Adja Isten, hogy tudjunk mi magunk is az Ő elkötelezettjei lenni, s hétköznapjainkban is Róla bizonyságot tenni.
